"Vannak kutatások, hogy mennyire vannak tisztában a gyerekek azzal, hogy mi vár rájuk az iskolában. Úgy tűnik, ebben nagyok a különbségek, és nagyon sokat lehetne javítani a gyerekek közérzetén azzal, ha minél több információjuk van" – mondta az InfoRádióban N. Kollár Katalin címzetes egyetemi tanár, a Magyar Pszichológiai Társaság Óvoda- és Iskolapszichológiai Szekciójának elnöke, az ELTE Tanácsadás- és Iskolapszichológia Tanszékének oktatója.
Ha a szülők feladata a gyermek tájékoztatása, felvetődik a kérdés, miként tudják elmondani, mi várja a gyermeket az iskolában 2023-ban akkor, ha 20-30-40 éve kezdte el az általános iskolát. "Az iskola radikálisan nem változik. Nagyon sok szülő előre meg is nézi magának a tanítót, hogy kihez íratja be a gyereket. Érdemes a szülőnek kommunikálni a gyerek felé, hogy bizalommal forduljon a pedagógushoz, és nem az iskolai mindennapi történések részletes ismerete az érdekes, hanem hogy ott a gyerek ugyanúgy biztonságban lesz, mint az óvodában" – fejtette ki az iskolapszichológus.
Tehát érdemes elmondani, hogy sok minden változik – például nem lesz egész nap játék –, de azért nagyon sok minden játékos formában zajlik. A tanulás nem "izzadságszagú" , ahol feltétlenül szenvedni kell. Ha egy gyermek jól áll az iskolához és a tanító ügyes, élvezetes tud lenni, és örömmel megy a gyerek.
Érdemes a szülőnek először egy kicsit ismerőssé tenni az iskola épületét, hiszen a gyermeknek ez egy új hely, új épület. Ezt megtehetjük úgy, hogy odamegyünk vele, körbejárjuk az épületet, megmutatjuk az osztálytermet és az iskolaudvart, és ezáltal kapaszkodót adunk neki.
Emellett az iskolához szükséges készséget, de nem iskolai tudást is érdemes fejleszteni:
ilyen például hogy önállóan megcsinál dolgokat, például megterít, a ruháit rendbe rakja, és tudja, mit kell felvenni ha hideg van. "Önállósági dolgokra érdemes figyelni, merthogy a gyereknek egymagában kell helytállnia, és minél többet érdemes beszélgetni vele arról, hogy mi lesz, mi mindent fognak tanulni" – mondta N. Kollár Katalin. Hozzátette: előszedhetünk olyan könyveket is, ami tudományos, de nem tankönyv, például gyerekeknek való atlasz, amiről lehet beszélgetni.
Ha együtt vásárolják meg a szülőkkel a tanszereket, az "a félelmet nem csökkenti, de az örömet növeli". A szakértő szerint ha a gyerek fél valamitől az iskolában, arról beszélgetni kell vele, ezt segíthetik az iskolával kapcsolatos mesekönyvek. A tanszerek közül sem kell "a legdrágábbat, legcsillogóbbat" kell megvenni, hiszen ennek elhagyása is feszültségforrássá válhat. Fontos például, hogy olyan iskolatáskája legyen, amit a szülő is megfizethet, illetve a gyerek is valamilyen módon vonzódik hozzá.
Összességében fontos, hogy akár még jó szándéktól vezérelve sem riogassunk a gyereket, akár az esetleges korábbi rossz élményeikkel összefüggésben sem, hogy viselkedjen jól. Amikor a szülő például azt mondja, hogy "az iskola már nem óvoda", akkor azt a gyermek nem érti, ráadásul nem csinál hozzá kedvet a szülő.
Érdemes a szülőnek magának tudatosítani, hogy ő maga miként áll hozzá az iskolához, vagyis nem azért fél-e a gyerek az iskolától, mert a szülő szorongása vetődik rá.
N. Kollár Katalin elmondta, volt egy konkrét élménye, amikor az egyik gyerek nem akart iskolába menni, és nagyon szorongó volt. Aztán kiderült, hogy az anyjának voltak az iskolával kapcsolatban rossz élményei, konfliktusai. Az is fontos, hogy "a gyerek nem a szülő vizsgatárgya". Tehát ha nem megy az iskola, vagy jól megy neki, az nem a szülők kudarca vagy dicsősége.
Már a kezdetektől érdemes figyelni, de az óvoda is tehet lépéseket, adhat jelzéseket a gyerek képességeiről. Főleg azért érdemes odafigyelni, mert speciális fejlesztő foglalkozásokat kaphat a gyermek, amiket nagyon is célszerű biztosítani. "Mindenkit arra biztatnék, hogy azonnal mondjon igent, és tegyen meg mindent, hogy minél hamarabb vizsgálatra kerüljön sor, mert a segítség minél hamarabb megjöhet" – zárta gondolatait az iskolapszichológus.