Megállíthatatlannak tűnik az aranysakál terjeszkedése Magyarországon: már felbukkantak olyan északkeleti régiókban is, ahol korábban nem találkoztak ezzel a ragadozóval - írja a Baon.hu.

A szakemberek szerint az aranysakál őshonos ragadozó fajunk, de akkora állományuk soha sem volt, mint az elmúlt évtizedekben. Szinte minden körülményhez alkalmazkodtak, eddig csak az intenzíven művelt mezőgazdasági területeken nem jelentek meg. A táplálékkonkurens rókákat is elüldözték már több területről, hiszen a sakál a rókánál nagyobb testtömegű, 8-12 kg-os.

A rohamos tempóban történő terjeszkedésükkel már több megyében is komoly károkat okoztak a vadállományban. Baranyából szinte teljesen eltűnt az őzállomány, de belakták Somogy erdeit is.

A statisztikák szerint az országban a harmadik legnagyobb sakálpopuláció Bács-Kiskunban található.

A megyei portál ír arról is, hogy a csúcsragadozóvá váló sakálok ma már nem élveznek védettséget, a legfertőzöttebb területeken rendszeresen próbálják irtani az állományukat, de a rókánál sokkal fineszesebb ragadózóval szemben kevés hatásos módszer létezik.

A legeredményesebbnek a hattyúnyak csapda tűnik – ami engedélyezett, de nem olcsó megoldás –, de puskavégre is ritkán akadnak a rejtőzködő életmódot folytató sakálok.

Feketű Tibor, a Harkakötönyi Vadász Egyesület elnöke szerint a sakál ellen nincs orvosság, mert rafinált, okos állat. Megfigyel mindent, és alkalmazkodik a körülményekhez, megtanultak élni az emberek közelében is.

Napnyugta utáni vérfagyasztó üvöltésük jelzi a jelenlétüket, de nagyon ritkán lehet meglátni ezeket az állatokat.

Miután a sakál nem csak a kiszemelt áldozatai közelében szeret élni, a szakemberek szerint valós veszélyt jelenthet, ha kereszteződni kezdenek a kóbor kutyákkal – ami genetikailag lehetséges –, mert egy idő után a mostani aranysakáloknál jóval nagyobb testű ragadozók is megjelenhetnek erdeinkben.