Az ítéleti tényállás szerint a terhelt pénzátvevőként vett részt idősek ellen elkövetett „unokázós csalások” végrehajtásában. A sértetteket minden esetben egy ismeretlen személy hívta fel azzal, hogy az egyik kerületi rendőrkapitányságról telefonál, ahol a sértettek gyermekét fogva tartják, mert az közúti balesetet okozott. Az ismeretlen

a rokon szabadlábra helyezéséért 20 millió forintot kért óvadékként kifizetni.

Egyik sértett sem tudott ekkora összeget összeszedni, de így is közel 10 millió forintot és több millió forint értékű ékszereket adtak át az előre egyeztetett helyszíneken a vádlottnak, akinek tudomása volt a sértettek megtévesztéséről.

Az ítélet rendelkezése alapján a vádlott köteles a magánfelek részére – összesen – közel 8 millió forint kártérítést megfizetni.

A büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a bíróság a terhelt büntetlen előéletét, azt, hogy egy – speciális nevelést igénylő – kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint azt is, hogy jelenleg is veszélyeztetett terhes. Kiemelten értékelte a bíróság, hogy az eljárás során beismerő vallomást tett, cselekményét megbánta.

Ugyanakkor a bíróság súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy a cselekményét több büntetőeljárás hatálya alatt követte el, továbbá a társtettesi alakzatot, a halmazatot, sőt az idős sértettek sérelmére elkövetett cselekmények elszaporodottságát és azok társadalomra való kiemelt veszélyességét is.

A Budai Központi Kerületi Bíróság múlt csütörtöki elsőfokú ítéletével a vádlottat 5 rendbeli – társtettesként elkövetett – csalás bűntette miatt

2 év 9 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélettel szemben az ügyészség súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.