A „szabaduljunk meg tőle minél gyorsabban” szemléletmód határozta meg az elmúlt két évszázadban Magyarország vízügyi és vízvédelmi stratégiáját – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője. Kőrösi Csaba hozzátette: ezért Magyarország jelenleg több vizet enged ki a szomszédos országokba, mint amennyit befogad tőlük.

"Azt szeretnénk elérni, hogy a rendelkezésünkre álló víz mennyiségének a legnagyobb hányadával úgy tudjunk gazdálkodni, hogy az ténylegesen hajtsa a gazdaságot és fenntartsa a biodiverzitást Magyarországon; ennek a víznek legalább egy részét vissza kell tartanunk. Ezzel le is tudjuk csökkenteni az árszintet, és fel tudjuk használni akkor, amikor nagyon kevés van belőle, a mezőgazdaság e víz nélkül nem nagyon tud megélni."

Kőrösi Csaba hozzátette: a Tisza mentén 11 árvízi szükségtározót kell kiépíteni, és további 30 kisebb tározót országszerte.

"Ha a Tisza vidékét nézzük, a tizenegyből hat készült el és ötnek még el kell készülnie. Ha ez megvalósul az árvízszintet egy méterrel csökkenteni lehet"

- mutatott rá.

Magyarországot nem fenyegeti vízhiány – jelentette ki az igazgató.

"Magyarországon az egy főre jutó víz mennyisége, ha a felszíni édesvizeket nézzük, 11 ezer köbméter évente. A világátlag 5 ezer köbméter. A világszegénységi küszöb ezer köbméter."

Sokkal kevesebb szennyezőanyag kerül a természetes vizekbe, mint 20-25 évvel ezelőtt. Ezért elmondható, hogy

a folyók szennyezettebben lépnek be az országba, mint ahogyan elhagyják a határokat

– tette hozzá Kőrösi Csaba, aki kiemelte: ezzel együtt a vizek elszennyezése reális veszélyt jelent.

"Soha ne felejtsük el, hogy a talaj felső 10 méteres rétegében lévő talajvíz szennyezettsége meglehetősen erős minden fejlett országban, nálunk is. Oda belekerültek a mezőgazdasági kimosódások, a gyógyszerkimosódások, hormonanyagok, ez mind benne van. Az alsó vízrétegek mind sokkal tisztábbak. Ha nem vigyázunk és elkezdjük összekötni ezeket a vízrétegeket, akkor természetes módon megnyitjuk az utat a felső, szennyezettebb vízrétegekből az alsó, tisztább rétegek felé.

A magyarországi kútvitának pont ez volt a legveszélyesebb pontja, hogy lehet-e ellenőrzés nélkül úgy mélyíteni egy kutat, hogy annak a talpmélysége messze túlnyúljon a felső, szennyezett rétegen."

Az igazgató szerint a „kútvita” rámutatott arra, hogy közös érdek Magyarország öntözéses gazdálkodási területének kiterjesztése, valamint az öntözéshez használható víz mennyiségének növelése.

A vízválság elkezdődött

Kőrösi Csaba szerint a vízválság elkezdődött; a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz okozta problémák többnyire helyi problémák voltak évszázadok óta.

"Valójában most már arról van szó, hogy több helyi potenciális vízprobléma, nevezzük válsággócoknak, ezek összekapcsolódásával globális irányba mutató, globális hatással rendelkező vízválságot látunk.

Egyrészt a technológiai láncokon, másrészt a tömeges migráción keresztül a helyi problémák immáron globális kihatásúakká válnak."

Az igazgató arról is beszélt, hogy mennyi pénzre lenne szükség a tiszta ivóvíz, valamint a megfelelő szanitációs feltételek biztosításához nemzetközi szinten.

"Ahhoz, hogy 2030-ra mind a vízellátást, mind a szennyvíztisztítást, -elvezetést megoldjuk a világon, évente 600 milliárd dollár befektetésére van szükség, jelenleg 200 milliárd a befektetett összeg, enyhén emelkedik."

Kőrösi Csaba arról is beszélt, hogy a szennyvízgazdálkodásra fordított befektetések társadalmilag nagyobb hasznot hoznak a vízellátásra fordított befektetéseknél, azonban a szennyvízgazdálkodást a hosszú távú befektetések jellemezik, amelyekhez politikai elkötelezettségre van szükség.

"És sokkal több társadalmi támogatottságot okoz egy vezetésnek, ha azt tudja bizonyítani, hogy több ivóvizet adott a társadalomnak, mintha azt tudja mondani, hogy vécét adott. Ez nem is annyira szexi, vonzó, másrészt nincs meg a megfogható haszna és nincs bevétel belőle első körben. A társadalmi szintű bevétel meglenne, de azt nagyon sokszor nem szeretik kivárni."

Jelenleg 4 milliárd ember él a világon, akik az év legalább egy hónapjában valamilyen szintű vízhiányban szenvednek.

2030-ra legalább 4 milliárd ember él majd a Földön, akik az év felében fognak vízhiánytól szenvedni.

2040-re az akkori édesvízigény, és a rendelkezésre álló édesvízmennyiség között pedig 40 százalékos eltérés lesz – vázolta Kőrösi Csaba, aki szerint bár a népességnövekedés ellenére jelenleg többen férnek hozzá tiszta ivóvízhez, mint korábban, de a szennyvízgazdálkodásban nincs előrelépés.

A teljes beszélgetést alább megtekintheti, meghallgathatja.