A tágan értelmezett fővárosi agglomeráció és kisebb mértékben a regionális központok szűkebb környezete is vándorlási nyereségre számíthat 2051-ig, ennek következtében – az országos trendekkel dacolva – a budapesti agglomerációs gyűrű várhatóan tovább tudja növelni népességszámát – idézte Lennert Józsefet, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének szakértőjét a Portfolio a Területi Statisztikában megjelent cikke alapján.

A népességszám a tanulmány minden előrevetített lehetősége szerint csökken, de a különbség jókora, nyolcszázezer fő. Míg a pesszimista (a jelenleginél némileg alacsonyabb teljes termékenységi arányszámot és a jelenlegi trendeknek megfelelő születéskor várható átlagos élettartam növekedését feltételező), alacsony forgatókönyvek alapján Magyarország népessége 2051-re 8 millió 342 ezer főre csökkenne, addig az optimistább közép és magas forgatókönyvek szerint 8 millió 747 ezer, illetve 9 millió 138 ezer főre.

A lakónépesség korösszetételében is jelentős változások várhatóak. Mindhárom forgatókönyv esetében elkerülhetetlen, hogy a korfa a fogyó társadalmakra jellemző „urna alakot” vegye fel, vagyis kevés fiatalra sok közékorú és még több idős fog jutni. E mögött a termékeny korban lévő és a már megszületett, jövőben termékeny korba lépő korosztályok alacsony létszáma áll.

Ha a mostani trendek folytatódnak

A szakember két irányt vizsgált. Az egyiket úgy, hogy forduló nélkül folytatódnak a mostani vándorlási trendek, a másikban (paradigmaváltás forgatókönyv) alapvető változást tételezett fel a munkavállalás és a munkahely-lakóhely viszonylatában (például atipikus munkavállalási formák előretörése, közlekedési hálózatok átstrukturálódása, klímaváltozás).

Ha minden marad a mostani szempontok szerint, akkor a szuburbanizáció, a munkavállalási célú és a jóléti vándorlás összegződéseként egy várhatóan pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező, lélekszámában növekedő – a Balaton térségét, Észak-Dunántúl zömét és a fővárosi agglomerációt is magában foglaló – egységes tömb rajzolódik ki 2051-re.

Magyarország területének fennmaradó részéről viszont inkább elköltöznek, vándorlási veszteség várható, különösen (a regionális központok környezetét leszámítva) az Alföldön és Dél-Dunántúlon.

A paradigmaváltás más eredménnyel járna

Figyelembe véve a foglalkoztatásban és a közlekedésben bekövetkező változásokat, a paradigmaváltásos vizsgálat alap természetes népmozgalmi feltételezéseket tartalmazó forgatókönyve mintegy

160 ezer fő járási szinten eltérő lakóhelyválasztását jelezte 2051-re

a "hagyományos" alapforgatókönyvhöz képest, ami egy nagyságrenddel meghaladja a klímaforgatókönyvek hatását.

Leginkább a jóléti vándorlás bővülne, és elsősorban a Balaton térségében, valamint az Északi-középhegységben lenne számottevő plusz vándorlási nyereség, miközben a budapesti agglomerációba áramlás jelentősen lassulna (illetve felértékelődne az agglomeráció külső pereme).

Növekedne azok száma is, akik az úgynevezett "félreeső vidéki tér" kategóriába eső területekre költöznének, és bár bizonyos - vonzó természeti adottságú - helyeken nyereséggé változtatnák a korábbi vándorlási veszteséget, összességében mégis az elköltözés marad a fő irány ezen területek esetében. Ráadásul az odaköltözési folyamat sem egyértelműen pozitív, ugyanis a jellemzően az idősebb korú jóléti bevándorlók révén az országos trendekhez képest is nagyobb mértékben elöregedő térségeknek társadalmi fenntarthatóság szempontjából várhatóan jelentős kihívást jelent.

A budapesti agglomerációs gyűrű e forgatókönyvi változat szerint várhatóan tovább tudja növelni népességszámát. Ám a települések lélekszáma és a nagyvárosok elérhetőségének közúton mért időtávolsága alapján lehatárolt tértípusok esetében a városi tér népessége 7–17, a városkörnyéki vidéki tér népessége 1–11, a félreeső vidéki tér népessége pedig akár 16–31 százalékkal is csökkenhet.