Liptay Kálmán, a Magyar Rektori Konferencia alelnöke, a köznevelési kerekasztal pedagógushivatás munkacsoportjának tagja előadásában bemutatta, hogy az 1867-es kiegyezés után létrehozott tanárképzési rendszer az idők során hogyan változott, milyen problémák merültek fel az utóbbi időben, és ezekre milyen megoldási javaslatokat ajánl munkacsoportjuk.

Kiemelte, mindenekelőtt egy egységes szerkezetű, osztatlan képzésre lenne szükség. Meglátásuk szerint a jelenlegi pályaalkalmassági vizsga helyett a tanulmányok alatt folyamatosan figyelni kellene a pályaorientáció alakulását egyfajta segítő, támogató hozzáállással.

Emellett erősíteni kellene a hallgatók oktatása során a gyakorlati jellegű ismeretek átadását, hogy életközelibb tudáshoz jussanak a hallgatók - mondta. Hozzátette, azt javasolják, hogy a jelenleg egyéves, a képzés utolsó két félévében zajló szakmai gyakorlat helyett folyamatos legyen a tanárjelöltek jelenléte az iskolában. Emellett növelnék a gyakorlóiskolák szerepét is.

A pedagógus-továbbképzés rendszerét továbbképzési régiók létrehozásával tennék hatékonyabbá, hogy a tanároknak ne kelljen az ország másik felébe utazniuk emiatt - közölte.

Bíró Gábor, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium igazgatója - aki a Nemzeti Pedagógus Kar delegáltja a fenntartói munkacsoportban - elmondta: a munkacsoport álláspontja szerint a fenntartás-működtetés jelenlegi, kétszereplős rendszere - más a fenntartó és a működtető - nem életképes. Hangsúlyozta, olyan "gyökérproblémák" vannak a fenntartás rendszerében, amelyek már nem orvosolhatóak, egy új rendszerre van szükség.

Közölte, úgy vélik, az intézményfenntartásban megkerülhetetlen az állami szerepvállalás, ugyanakkor az új struktúra, a működés kialakításának koncepcióját az iskolák felől kell megközelíteni. Emellett partneri kapcsolatra, bizalomra, pozitív attitűdre van szükség az új rendszer működtetéséhez.

Hozzátette, hogy nem lehet megkerülni az állami fenntartást, nyilvánvalóan szükség lesz központi egységre, amely ellátja a többi között a stratégiai tervezés, a nagyobb beszerzések feladatát. Az egységesség azonban kizárólag az eljárások oldaláról lehet cél, vagyis nem támogatják azt, hogy mindenkire "ugyanazt az outputot húzza rá a rendszer". Szükség van a keretek biztosítására, de az iskola dönthesse el, mire van szüksége - jegyezte meg.

Bíró Gábor elmondta, az a javaslatuk, hogy minél több döntési jogkör kerüljön az iskolákba, ahol a problémák születnek, így gyorsulhat a problémák megoldása. Hozzátette: a decentralizációt ki kell terjeszteni a szakmai irányításra és a gazdálkodási hatáskörökre is, vagyis például az iskola tervezhesse meg felelősen a költségvetését, és a végrehajtásban is kapjon nagyobb szerepet. Emellett az igazgatóknak nagyobb beleszólást kellene biztosítani abba, kivel akarnak együtt dolgozni.

Kiemelte: a jogszabályban rögzített feladatokhoz elegendő forrást kell biztosítani, az intézményeknek és az államnak is közös érdekük a felelős, takarékos gazdálkodás.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia közös, A jövőért, gyermekeink oktatásáért című konferenciáján a köznevelési kerekasztal munkáját felhasználva mutatták be az iskolaigazgatóknak a változtatás irányait.