Döbbenetes esetről adott hírt Vámos Miklós: a József Attila-díjas író Facebook-oldalát, minden tartalmával, több mint hatvanezer követőjével megszüntette, törölte a Meta – számol be róla az Index. Ami talán ennél is döbbenetesebb, az maga az indoklás, amivel élt a techvállalat. Döntésük mögött ugyanis az áll, hogy

Vámos Miklós fiókja „nem felel meg a közösségi alapelveinknek a gyermek szexuális kihasználása tekintetében”.

Az író a laphoz juttatta el nyílt levelét, amit, ahogyan ő maga fogalmazott, inkább szán segélykiáltásnak. Bár elgondolkodott rajta, hogy talán jobb lesz az élete Facebook nélkül, azonban a közösségi oldalon tartotta a kapcsolatot a követőivel, rajongóival, illetve ismerősökkel és családtagokkal. Továbbá ezen a felületen adott hírt az eseményeiről, megjelenéseiről, dedikálásairól is.

Vámos Miklós a következő nyílt levelet közölte a lap által:

„Vámos Miklós a valamennyire közismert nevem, és a múlt hét közepén ebédidőben egyszer csak nem tudtam belépni a Facebook – újabban Meta – felületén lévő írói profilomba. Az pedig fontos a számomra, ott szoktam jelezni, ha új könyvem jelenik meg, ha író-olvasó találkozóm lesz, ha elvesztek egy példányt ajándékul a megtalálónak.

Ugyane cég Messenger nevű alkalmazásával tartom a kapcsolatot a barátaimmal, az ismerőseimmel, sőt, a családtagjaimmal is. Hallottam már ilyesmiről, hogy valakit letiltottak, olyanról is, hogy megszüntették a fiókját, de végtelen naivitásomban azt képzeltem, valami ilyesmi nem történhet. Elvégre betartom a szabályokat, semmi illegálisat vagy erkölcstelent nem teszek. Amikor megpróbáltam bejelentkezni újra, amihez új jelszót kért tőlem a mesterséges unintelligencia vagy egy szoftver, az utasításainak megfelelően cselekedtem. Ekkor kaptam az abszurd üzenetet, amitől megállt az eszem:

»Kedves Vámos, a Facebook-fiókod fel van függesztve. Ennek oka, hogy a fiókod vagy annak tevékenysége nem felel meg a közösségi alapelveinknek a gyermek szexuális kihasználása tekintetében. Ha úgy gondolod, hogy tévesen függesztettük fel a fiókodat, 180 napig ellenvetéssel tudsz élni a döntésünkkel szemben«.

Ezt a három mondatot négyszer kellett elolvasnom, hogy fölfogjam. Ugyan melyik posztom utal a gyermek szexuális kihasználására? Viccelnek velem? Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy semelyik. Sajnos, nem ajánlhatom, hogy ellenőrizze az olvasó, mert megszűnt a profilom, az összes kitett szöveggel, fényképpel, és a hatvankétezer plusz követővel együtt. Lehetséges, hogy meghackelték az oldalam, s az az ember vagy robot tett ki valamit? Én sose láttam. Nem csupán az a téboly, hogy ilyesmivel vádolnak engem, hanem az is, hogy hiába írják: ellenvethetek, valójában nem.

Megtettem. Újabb jelszócserére szólítottak föl, majd hosszadalmas azonosítási procedúra után megkaptam az eredeti üzenetet. Azzal, hogy kizárólag országom bíróságánál tiltakozhatom. Ennek ellenére minden olyan helyen és fórumon, ahol a net szerint a FB-Meta központjának lehet üzenni, megpróbáltam. Annyira nem méltattak válaszra, hogy azt se tudhatom, eljutottak-e a soraim bárhová. Tulajdonképpen semmiféle nyilvános e-mail címet vagy telefonszámot nem találtam, nincs help desk vagy más panaszfórum. A nagyhatalmú tech-császárság áthatolhatatlan kínai (angol?) fallal vette magát körül. Mintha egy láthatatlan erőhatalomról pattanna vissza bárki, aki reklamálni vagy akár csak kérni szeretne. Borzasztó érzés, tehetetlenség a köbön.

Utoljára a szocializmusban vívtam ilyen szélmalomharcot. Például amikor rendőrhatósági figyelmeztetést kaptam, politikai okból, útlevelet viszont emiatt sokáig nem. Még szörnyűbb, hogy ennyire árvává váltam e nyilvános platform híján. Ez jelzi, mennyire a hatalmába kerülhettem, anélkül, hogy észrevettem volna. Ahogyan talán ti is, akik bús soraimat olvassátok. Nem tudom, mit kellene tennem.

Első ötletem az volt, hogy talán ez a jó pillanat, hogy próbáljak a FB nélkül élni, boldogulni, dolgozni. Jó, jó, de akkor: Miként adjam az engem szeretők tudtára, hogy a Könyvfesztiválra megjelenik a Tollseprű című újkarcsú regényem. Hogyan tegyem közhírré, hogy szeptember 28-án este lesz a könyvbemutató az Eötvös 10-ben? Arról se tudom, mely módon adhatnék hírt, hogy október negyedikén a Bálnában fogok beszélni a Tollseprűről (idén ott rendezik a Könyvfesztivált) délután négykor. Utána dedikálok. Majd pedig héttől eszmecserélek Francois Henri Désérable francia íróval ugyanott, mert kijön egy könyve a mi nyelvünkön.

Aki hallja, adja át. Hát... arckönyv nélkül nehéz. Talán majd egyszer lesz újabb profilom, szócsövem, netán sikerül visszakönyörögnöm a régit. Erre most kevés esélyt látok. Meg fogom próbálni a bírósági utat, akármilyen reménytelennek tűnik. Esetleg áttérek a tűzjelekre. Híradással leszek. Addig azonban nem tudtok elérni a FB-on, tehát messengeren sem. Hát... e-mail? Viber? Drága követőim, hol vagytok? Mi van veletek? Drukkoljatok nekem. Nekünk, mert könnyen járhattok így ti is.”