Fehéroroszország rekordmennyiségben továbbít árut a három balti országba, még akkor is, ha azok az Aljakszandr Lukasenka elleni kemény fellépés hívei.

Litvániában talált például menedékre a magát az elcsaltnak mondott és Lukasenka elnöki hatalmát meghosszabbító választások ellenzéki jelöltje, Szvjatlana Cihanouszkaja, de a politikai elveknek néha ellentmond az üzleti gyakorlat.

Miközben a világ a rezsim brutális karhatalmi fellépéséről, Lukasenka és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozóiról, vagy épp fehérorosz határon folyt migránsválságról hallott,

a három balti állam csendben, de egyre intenzívebben kereskedett az európai szemmel nem túl szalonképes szomszéddal.

Az óév első tíz hónapjában Észtország megduplázta az előző évhez képest a kétoldalú kereskedelmi forgalmat, ami elérte az 552 millió eurót – írta a Financial Times. Litvánia is duplázott: 1 milliárd euró értékű ügyletet kötött Minszkkel, míg Lettország kétharmadával emelte forgalmát, 407 millió euróra.

„A balti államok most jönnek rá, hogy nehéz dolog az elvi alapokon álló külpolitikát erős szankciós rezsimre lefordítani. Vannak hazai gazdasági játékosok, még állami cégek is, amelyek megtalálják majd a kiskapukat” – mondta Tomas Jermalavicius, az Észt Nemzetközi Védelmi és Biztonsági kutatások központjának főnöke.

Bár a baltiak a NATO-n belül hangosan követelik a Minszkkel és Moszkvával szembeni nagyobb határozottságot, a gazdasági realitások belpolitikai feszültséget váltanak ki – teszi hozzá az FT. Például a litván kormány majdnem belebukott, amikor kiderült, hogy az amerikai szankciók ellenére tovább kereskedik a fehéroroszokkal, akik jelentős műtrágya exportőrök.

Kérdés, pontosan mit is jelent a „kereskedelem” szó, a szomszédtól vett vagy a tranzit árut?

Fehéroroszországon át érkeznek ugyanis a Baltikumba a Közép-Ázsiából és Kínából exportált cikkek. Az észt külügyminisztérium épp ezt hangsúlyozza, és közölte: a fehérorosz import valójában tranzitáru és szigorúan megvizsgálják, hogy megfelel-e a szankciós rezsimnek. A másik két ország is hasonló érveket sorolt fel.

Amit viszont bizonyosan a szomszédtól vesznek, az a fatermékek, a műtrágya és az olaj. „A kérdés, megéri-e a Minszkkel folytatott üzletlelésből befolyó néhány százmillió dollár miatt elpazarolni azt a politikai tőkét, amit a balti államok Washingtonban felhalmoztak?” – jegyezte meg az FT-nek nyilatkozó észt politológus.