Az összeesküvés-elméletek hívői szerint egy fejlett idegen civilizáció bázisait találja meg a kínaiak Csang’o-4 űrszondája a csütörtökre tervezett landolás után. Sőt, a felfedezésre váró kráterek valójában az amerikai űrkutató ügynökségnek, a NASA-nak az idegenek ellen folytatott titkos bombázásainak nyomai – állítják.

A NASA valóban egy rakétát és egy műholdat „lőtt” a holdfelszínbe 2009-ben, de az állítása szerint azért, hogy a felszálló porból meg tudják állapítani, van-e víz az égitesten.

Talán érthető, hogy mostani a misszió kissé túlpörgette némelyek fantáziáját, ha figyelembe vesszük, hogy Kína történelmet ír, mivel ez az első alkalom, amikor az emberiség közvetlen közelről kutatja a Hold távoli, Földről nem látható oldalát.

Tudósok a déli sarkon található Aitken-medencét, a Hold legnagyobb, legrégibb és legmélyebb kráterét akarják megismerni. A Csang'o-4 egy leszálló egységből és egy holdjáróból áll.

A Holdra szálló egységet szállító kínai szonda a hétvégén állt leszállópályára és közelítette meg 15 kilométerre a felszínt. Bár a repülésirányító központ előzetesen nem tette közzé a leszállás pontos időpontját, az egység pekingi idő szerint délelőtt 10 óra 26 perckor sikeresen leszállt a kijelölt területen.

Ami az ambiciózus kínai misszió számára kihívás volt, az az a tény, hogy Hold távoli oldala felett repülő szondákkal lehetetlen a közvetlen kapcsolattartás. A Csang’o-4-gyel való kommunikációt egy Hold körül keringő műhold segítségével oldják meg.

A küldetés célja többek között pontos méréseket végezni a felszínen és megvizsgálni a talaj ásványi összetételét.

Kutatók szerint a két és félezer kilométer átmérőjű és 13 kilométer mély Aitken-medence a holdtörténet kezdeti szakaszában, egy hatalmas becsapódás nyomán alakulhatott ki.

Az ütközés átszakította a Hold kérgét és valószínűleg az égitest belsejéből származó anyagot hozott a felszínre, így a kínai szonda arra is választ találhat majd, hogy hogyan is keletkezett a Föld kísérője.

A Hold távolabbi oldala azért is érdekes, mert egyáltalán nem érik el a Földi rádiójelek. A „szennyezés” hiánya miatt itt valószínűleg tisztán lehet érzékelni a Nap által generált vagy a világűrből érkező rádiójeleket, ezért

ideális helyszín lehet egy rádióteleszkóp telepítéséhez.

A kínai szonda így választ adhat arra a kérdésre, hogy érdemes-e, és ha igen, akkor hova tegyék a teleszkópot.

Emellett 28 kínai egyetem mini-bioszféra kísérletet akar lefolytatni a holdfelszínen, ahová burgonyamagot és selyemhernyó-gubókat visz a szonda.

A misszió sikere azt is jelenti majd, hogy Kína komoly lépést tesz afelé, hogy az Egyesült Államokkal és Oroszországgal egyenlő rangra emelkedjen az űrkutatásban.

Szakértők azonban előre figyelmeztettek, hogy ha nem elég lapos helyen landol a leszállóegység, ahonnan a holdjáró nem tud elindulni, akkor könnyen kudarcot vallhat a küldetés.

Máshogy érték el a Holdat

Az űrszonda landolása 12 percig tartott. A művelet nehézségét az adta, hogy míg a korábbi kínai űrszonda, a Csang'o-3 a Hold Föld felé eső oldalára, a Sinus Iridum vagy más néven a Szivárvány-öböl síkságára érkezett, a Csang'o-4 a Hold sötét oldalán, a 10 kilométer magas hegyekkel övezett, Tódor Kármán magyar-amerikai fizikus, repülőmérnök nevét viselő Von Kármán-kráterben landolt.

Vu Vej-zsen, a kínai Hold-program főtervezője arról is beszámolt, hogy a Csang'o-3 parabolikus görbét írt le a holdraszálláskor, de a Csang'o-4 szinte teljesen függőlegesen ereszkedett le. A tudós hangsúlyozta, hogy ez magas kockázatú, nagyon bonyolult művelet volt, amelyet igen rövid idő alatt kellett végrehajtani. A landolás teljesen automatikusan zajlott, minden földi irányítás nélkül, és az űrszondával kapcsolatban álló műhold képeket küldött a holdraszállás folyamatáról. "Azért választottuk a függőleges leszállást, hogy a környező hegyek ne befolyásolják a repülési pályát" - magyarázta Csang Ho, a Csang'o-4 űrszondaprogram igazgatója, a Kínai Űrtechnológiai Akadémia tudósa.