Ha valaki Londonban jár, sétáljon fel a városközpontból a Temzén átívelő Westminster hídra, és pillantson a túlsó part felé. Az óriáskerék, a London Eye, égre rajzolódó, gigászi karikája közelében jókora középület kontúrjait látja. Nem olyan szép. mint a budapesti Országház. Van benne két szálloda, és néhány turistalátványosság, például az egzotikus halcsodákat bemutató Londoni Akvárium. Nem is olyan régen még innen irányították London életét, ez volt a Nagy-Londoni Tanács központja. E testület helyébe lépett a Londoni Főhatóság intézménye, ennek is a főpolgármester áll az élén, de nem itt van az irodája.

A Nagy-Londoni Tanács 1965-től 1986-ig volt a főváros legfelsőbb kormányzati irányítószerve.

Nagy feladatok hárultak rá. A háború alatt szétbombázott város még nem épült teljesen újjá, a lakossága meg nőttön nőtt, részben a gyarmatok feladásával párhuzamos bevándorlás miatt is, szükség volt a tömegközlekedés hatékony megszervezésére, nagyszabású lakásépítési program elindítására, s közben olyan intézkedésekre is, mint a hagyományos szénkandallós fűtés beszüntetése, mert a füst telente keveredett a köddel, a szmogtól ezrek betegedtek meg.

Harold Macmillan konzervatív párti kormányzása idején kezdődtek a nagy reformok. A London Városi Tanács helyére a Nagy-Londoni Tanács lépett, és 32 önálló helyi tanácsot alakítottak. 1967-ben megkezdték például a Viktória királynő korabeli szegénynegyedek felváltását fürdőszobás munkásbérházakkal. Idővel lehetővé tették, hogy a tanácsi lakást a benne lakó család megvásárolhassa.

A következő huszonegy év során négyszer változott a Nagy-Londoni Tanács pártösszetétele,

sok volt a súrlódás a kormány és a városvezetés között. Ez különösen akkor vált akuttá, amikor bekerült a tanácsba egy 27 éves, marxista várospolitikus, a "vörös Ken"-nek becézett, s a vicclapok karikatúráin Lenin-szakállal ábrázolt munkáspárti fiatalember, aki előbb azon dolgozott minden eszközzel, hogy a Tanács baloldali vezetés alá kerüljön, majd azon, hogy ő legyen a főpolgármester, s végül a konzervatív párti kormány leváltására határozta el magát.

Ken Livingstone 1981-ben a főváros élére került. Margaret Thatcher miniszterelnök politikáját kitartóan támadta, nagy feltűnést keltett például azzal, hogy a Temze-parti tanácsépület tetejére, a szemközt fekvő parlamentből jól láthatóan, jókora betűkkel, nap mint nap kiíratta a munkanélküliség országos statisztikájának bizony elég kellemetlen számadatait.

Livingston szociális szellemben akarta vezetni Londont. Szubvencionálta a tömegközlekedést, de ehhez felemelte a községi adót. A Vaslady indignálódva jegyezte meg egy beszédében:

"Ért ahhoz, hogy hogyan kell költeni más pénzét."

1986-ban a Konzervatív Párt törvényjavaslatot terjesztett be a Nagy-Londoni Tanács megszüntetéséről, s ezt, parlamenti többségét kihasználva, elfogadtatta. Önállóságot adtak a londoni külső kerületeknek, a főpolgármester attól fogva csak az ősi városközpontot, a Cityt irányíthatta.

Idővel Ken Livingston leghőbb kívánsága is teljesült. A Munkáspárt választást nyert, Tony Blair került az ország élére, s 1997-ben igyekezett újból szélesebb jogkörű városvezetést kialakítani, átnevezve a Nagy-Londoni Tanácsot, a Greater London Councilt, Greater London Authorityre, amit Nagy-Londoni Főhatóságként fordíthatnánk magyarra. Ettől kezdve Londonban a főpolgármestert és kabinetjének a tagjait választják.

Livingston hosszú időt töltött e poszton, ám idővel nála alkalmasabb fiatal politikus tűnt fel, a tory Boris Johnson, elsöprő energiájával, szónoki készségével és megannyi városfejlesztési ötletével. Ő vezette be az automatával működő bérbicikliparkokat, strapabíró és kényelmes Routmaster autóbuszokat állított forgalomba, és 2012-ben mindenki megelégedésére szolgált, ahogyan levezényelte a londoni olimpiát. Idővel, főpolgármesteri sikerei szárnyán, az országos politikában folytatta pályafutását.

Jelenleg konzervatív párti kormány vezeti az Egyesült Királyságot, de Londonnak ismét munkáspárti főpolgármestere van.

Az első etnikai származású politikus, aki európai főváros élén áll, a pakisztáni bevándorlók gyermekeként London Tooting városnegyedében született Sadiq Khan. Szociáldemokrata típusú baloldali eszméket vall, igyekszik feladatát jól ellátni, bár napjainkban nehéz dolga van: éppen etnikai okokból szaporodott el a fiatal bandák között a késelés, Londonban naponta ölnek meg valakit az utcán, immár több a gyilkosság, mint New Yorkban. A polgármester ezért a rendőri motozásokat akarja gyakoribbá tenni.

A jó megjelenésű, jogi végzettségű Khan próbálja elkerülni a konfliktusokat Theresa May kormányzatával. A viszony azonban nem zavartalan, a londoni polgármester ugyanis a Brexit határozott ellenzője.