„Halál Hameneire!” – kiabálta egy farmeres, rózsaszín fejkendős lány a történelmi Iszfahan városában, amikor szembenézett a felsorakozott rohamrendőrökkel.
Úgy tűnik, Irán dühös fiatal tüntetői már annyira nem félnek a hatalomtól, hogy nyíltan követelik az ország legfőbb vallási vezetőjének vesztét – jegyzi meg tudósításában a Financial Times.
Az Iszlám Köztársaságban eddig tabunak számított a legfőbb vezető nyilvános bírálata. A 2009-es kormányellenes lázongások idején például nem lehetett ilyet hallani. A fiatalok körében különösen magas munkanélküliség és a korrupció miatti harag azonban felbátorította a tüntetőket.
A múlt hét óta több, mint 20 ember, köztük tizenévesek és egy rendőr is meghalt az erőszakban. A karhatalom pedig több száz embert vett őrizetbe.
A hatóságok megpróbáltak erősnek mutatkozni és kedden azt mondták, hogy hamarosan véget vetnek a tüntetéseknek.
Maga Hamenei ajatollah az ország „külföldi ellenségeit” okolta az erőszakért – ezek az ellenségek illetékesek szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szaúd-Arábia és Izrael.
Sok iráni ugyanakkor egyszerűen a pénzét félti: nemcsak az áremelések miatt, hanem azért is, mert a központi bank szigorúbban szabályozza a befolyásos szervezetekhez, így a Forradalmi Gárdához kötődő bankokat, amelyeken keresztül a pénzügyi tranzakciók egynegyedét bonyolítják Iránban.
Több millió betétes most a megtakarításai miatt aggódik. Haragot váltott ki az új költségvetés, amiből kiderült, hogy sok állami pénz vándorol olyan intézményekhez, például vallási szervezetekhez, amelyeket csak adományokból lenne szabad fenntartani. Az is felháborodást szült, hogy az állam nagy pénzeket költ a szíriai és iraki katonai fellépésre.
Ezek a tiltakozások a 30 éven át tartó akut betegség, a maffiahatalmat létrehozó gazdasági inkompetencia eredményei. Míg egyesek meggazdagodtak, mások áldozattá váltak. Az egész rendszert meg kell reformálni” – mondta az FT-nek Hoszein Ragfar közgazdász.
Ugyanakkor szerinte a keményvonalasok az utcai tiltakozások miatt akadályozni fogják a még a szerény reformokat, annak ellenére, hogy felháborodást a romló életszínvonal és a reménytelenség tüzeli Iránban.
Teheránban, az úgynevezett Forradalmi Bíróság vezetője halálbüntetéssel fenyegette meg azokat a tüntetőket, akiket az „Isten elleni háború” vádjában találnak bűnösnek.