A Földtudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) a 37. Nemzetközi Földtani Kongresszuson (IGC) a Koreai Köztársaságban, Puszan városában kihirdette a Második 100 IUGS földtani örökségi helyszín listáját, melyen helyet kapott egy magyarországi terület is: a Bakony–Balaton-felvidék plio-pleisztocén freatomagmás, monogenetikus vulkáni mezőjének „fordított tájképe” - írja a VEOL.

A Bakony–Balaton-felvidék térségében találjuk Európa egyik legsűrűbb vulkáni mezőjét: a 8 és 2,5 millió évvel ezelőtti időszakban (a késő miocéntól a pleisztocénig) mintegy 50 vulkán működött itt. A több mint 1000 Celsius-fokos kőzetolvadék (magma) a földkéreg repedésein keresztül érte el a felszínt (innentől már láváról beszélünk).

Mivel a magma a felszín felé haladva a mélyben találkozott a középidei karbonátos kőzetekben (mészkő, dolomit), illetve az akkorra már a területről visszahúzódott egykori Pannon-tó folyóvízi-tavi üledékeiben (homok, agyag, kőzetliszt) tározódó vízzel, általában heves gőzrobbanásokkal vette kezdetét a vulkáni aktivitás: ezt freatomagmás robbanásos vulkánosságnak hívjuk (ennek „motorja” tehát a magma-víz kölcsönhatás). Többnyire úgynevezett maar-diatréma szerkezetek, illetve azok széles és mély krátere körül tufagyűrűk alakultak ki.

Számos helyen alakultak ki a krátereken belül salakkúpok, lávafolyások és egyes esetekben lávatavak is. Ez a vulkánosság monogenetikus jellegű volt, tehát az aktivitás többnyire „egy menetben” megtörtént. A Tapolcai-medence vulkánjai a 4,5 és 3 millió évvel ezelőtti időszakban működtek (pliocén-pleisztocén), majd az erózió jellegzetes vulkáni dombokat (tanúhegyeket) hozott létre: ezek tetejének szintje ahhoz a – maihoz képest magasabban fekvő – ősfelszínhez közeli, amelyen ezek a vulkánok évmilliókkal ezelőtt kitörtek.