Mindaddig, amíg csak használ valaki egy területet, és nem a sajátjaként kezeli, az nemzetközileg elfogadható – mondta Bartóki-Gönczy Balázs arra a kérdésre válaszolva, hogy lehet-e ma a Holdon úgy elfoglalni egy területet, hogy az jogilag ne minősüljön kisajátításnak. Mint fogalmazott, az égitest bejárása szabad, és éppen ebből a szempontból volt érdekes az Egyesült Államok kezdeményezése, az Artemis-egyezmény, amelyben hitet tesz amellett, hogy mindenben megfelel a világűrszerződésnek, ami voltaképpen az űrtevékenységek alapokmánya a nemzetközi jogban.

Mindazonáltal az amerikaiak úgy vélik, az erőforrások felett lehet tulajdonjogot szerezni, magánpiaci cégeknek is, mivel szerintük ez nem kisajátítás, hanem szabad használat

– tette hozzá a dékánhelyettes.

Így a Holdon kibányászott ásványkincsek felett magánpiaci cégek is tulajdont szerezhetek. Bartóki-Gönczy Balázs kifejtette, az Artemis-megállapodás nem egy nemzetközi jogi egyezmény, viszont lehet hozzá csatlakozni és kétoldalú egyezményeket kötni a NASA-val, ezzel a lehetőséggel eddig 36 ország élt. Ez kimondja, hogy helyben, a Hold felszínén a misszió céljainak érdekében fel lehet használni az ottani erőforrásokat, arról viszont nem szól, hogy kereskedelmi hasznot is lehetne így hajtani.

Ennek kapcsán vezettek be egy terminust, a Holdon kialakítható biztonsági zónákat az ott létrehozandó bázisok környékén. A szakértő megjegyezte, ezt is lehet kisajátításnak tekinteni, elvégre egy biztonsági zónát nyilván meg is kell védeni, ha viszont megvédik, akkor nem érvényesül a szabad bejárás joga. Ha viszont jóhiszeműen értelmezzük az amerikaiak álláspontját, ennek csupán annyi a célja, hogy a különböző missziók értesítsék egymást, hogy hol tevékenykednek, ezáltal elkerülhető egymás zavarása, a másiknak való károkozás.

Bartóki-Gönczy Balázs elmondta, arra kevés megkötés van, hogy a Hold szabad használata mellett mit nem szabad csinálni. Hozzátette, csak békés célok megengedettek, és bár ott még nem tartunk, hogy folyamatos emberi jelenlét legyen az égitesten, de

amikor jogi szabályozásról van szó, nem azt kell nézni, hogy jelenleg mi van, hanem hogy mit terveznek a jövőben.

Főleg akkor, amikor az egész piaci logikára épül, mert az új űrkorszak egyik tulajdonsága pont az, hogy kereskedelmi alapokra helyeződik.

A Világűrjog és Politika Kutatóintézet vezetője hangsúlyozta, ebben a helyzetben a jog szerepe, hogy jogbiztonságot teremtsen, hiszen a vállalatok nem fognak az Egyesült Államokban olyan technológiába fektetni, amely később lehetővé teszi a holdi kitermelést, ha nem látják, hogy az majd megtérül. Mint mondta, nem véletlen, hogy Donald Trump 2020. április 4-én olyan elnöki rendeletet adott ki, előtte pedig Barack Obama 2015-ben olyan törvényt fogadott el, amelyben kimondják, hogy lehet bányászni a Holdon, és az ott kitermelt javak fölött tulajdonjogot lehet szerezni. Hozzátette, pontosan ezzel próbálják ösztönözni a vállalatokat a befektetésre, ám ehhez nyilván nemzetközi egyetértésre van szükség. A dékánhelyettes hozzátette, az ENSZ-ben létrejött egy ezzel foglalkozó munkacsoport is, bár megjegyezte, nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy lesz-e konszenzus a végén, hiszen a geopolitikai konfliktusok mindenre rányomják a bélyegüket.

Bartóki-Gönczy Balázs arról is beszélt az Arénában, hogy az európai űrpolitika nagyon komoly válság felé sodródik. Elmondta, Kína, Oroszország, Egyesült Államok, Irán, Korea, Japán, Szaúd-Arábia rettentő aktív, az arabok például már sikeresen állítottak szondát Mars-körüli pályára. Meglátása szerint egy multipoláris világ felé vezet ez az út, de látszanak azok a nagy trendek, amelyek a globális politikában is láthatók. Vagyis az USA-nak is van egy szövetségi rendszere, illetve Kína nemzetközi holdkutató állomása mellé gyűjt szövetségeseket.

Mint azt a szakértő elmondta, Európának ebben a világban kellene valahogy definiálnia magát, ami jelenleg szerinte nem megy túl jól. Úgy véli, bár az EU képes lenne felvenni a fordulatszámot, mégis az európai űrpolitika nagyon komoly válságba kezd sodródni, mivel ahhoz, hogy a verseny fenntartható legyen és ne maradjunk le a többi nagyhatalom mögött, önálló hozzáférésre lenne szükség a világűrhöz.

Ehhez három komponensre lenne szükség: egy rakétára, egy űrhajóra és egy űrállomásra.

A szakértő kifejtette, rakéta tekintetében Európa jól állt, hiszen volt két rakétája is, az Ariane 5, amivel nagy terheket lehetett feljuttatni, és a Vega, amit kisebb rakományokhoz terveztek. Az Ariane 6-nak 2020-ra kellett volna elkészülnie, és az Európai Űrügynökség úgy időzítette az elődök kilövéseinek leállítását, hogy nem is maradt belőlük "raktáron", az újabb, Ariane 6 rakéta viszont nem készült el, nem volt, ami leváltsa. A késés oka technológiai, így Európának nincs hordozórakétája.

Bartóki-Gönczy Balázs megemlítette, hogy az űrügynökségnek volt egy alternatív forrása, Szojuz-rakéták a szervezet Francia Guyana-i központjában, ám a háború kitörésével az oroszok ebből teljesen kivonultak. Ezért az európai műholdakat jelenleg az amerikai SpaceX viszi fel, és a szakértő hangsúlyozta, az Egyesült Államok természetesen szövetséges, de így Európa nagyon érzékeny eszközöket visz egy versenytárshoz.

A Vega C rakéta 2022 decemberében kilövés közben felrobbant, és azóta sem tudták kijavítani a hibát, azaz jelenleg nincsen európai rakéta. És a szakértő szerint ez még csak az egyik komponens, de ezen felül európai űrhajó és űrállomás sincsen, és ezekről szerinte nem is nagyon esik szó a közbeszédben.