A betegek a készítmény hatására majdnem egy héttel hamarabb elhagyhatták a kórházat, és gyorsabban váltak tünetmentessé - közölte a Semmelweis Egyetem (SE).

Az egyetem kutatói több mint másfél éves klinikai vizsgálat folytattak, amelyben 66 középsúlyos - kórházi kezelésre és oxigénre szoruló, de gépi lélegeztetést még nem igénylő - koronavírusban szenvedő beteg négy hónapon keresztül kapott fluvoxamin kezelést.

"Rövidíti a kórházi ellátás hosszát és gyorsítja a gyógyulást"

- összegezte a közleményben a kutatás legfőbb megállapításait Fekete Andrea, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi docense, a kutatási program vezetője.

Hozzzátette: azok a koronavírussal fertőzött betegek, akik a klinikai kezelés részeként négy hónapon keresztül fluvoxamin gyógyszert kaptak - szájon át, napi kétszeri adagolásban - öt nappal korábban hagyhatták el a kórházat, a teljes tünetmentességet pedig mintegy egy héttel hamarabb érték el, mint a placebót kapott betegek. A betegek gyorsabb gyógyulásán túl annak is kiemelt jelentősége van, hogy a kórházi ellátás rövidülése egyúttal az ellátórendszer kapacitását is növelheti és csökkenti a költségeket - tette hozzá Fekete Andrea.

A vizsgálatba bevont 66 középsúlyos állapotú, oxigén terápiában részesülő beteg átlagéletkora 55 év volt.

A kezelés különösen hatékonynak bizonyult azoknál a magas rizikójú pácienseknél, akik diabétesszel, magas vérnyomással vagy krónikus tüdőbetegséggel küzdenek - ismertette a kutató, aki szerint a másfél évig tartó fázis II-es klinikai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a kezelés mérsékelheti a gyulladásos folyamatokat és a tüdő károsodást is, valamint enyhíti a szubjektív tünetek egy részét, például a kínzó köhögést.

Az alapötlet a magyar kutatócsoport korábbi felfedezésén alapul, mely szerint a Sigma-1 receptor serkentése gyulladáscsökkentő és hegesedést gátló hatású lehet a tüdőben. Korábbi neurobiológiai kutatások kimutatták, hogy a Sigma-1 receptor aktiválása csökkenti az agyban a gyulladásos folyamatokat, ezáltal hat jótékonyan a szervezetre.

Fekete Andrea kutatócsoportja ismerte fel, hogy

több szerv - például a tüdő, a vese vagy a szem - esetében is igazolható a központi idegrendszerhez hasonló védő mechanizmus.

Felfedezésüket - miszerint a Sigma-1 szerepet játszik a vese oxigénhiányos károsodásában, így jó célpontja lehet az ilyen irányú gyógyszerfejlesztéseknek - elsőként publikálták 2016-ban, ez azóta Európán kívül már az USA-ban, Japánban, Kínában, Kanadában és Izraelben is szabadalmi védettséget kapott, eredményeiket több neves szaklap közölte.

"A most zajlott klinikai vizsgálat sikeres lebonyolítása azért is kiemelkedő eredmény, mert nagyon ritkán fordul elő a magyar gyógyszerkutatásban, hogy egy hazai gyógyszerkutatási szabadalom itthon jut el a klinikai vizsgálatok kettes fázisába" - mondta Fekete Andrea.

A közlemény szerint mivel a fluvoxamin egy régóta alkalmazásban lévő antidepresszáns gyógyszer,

amelynek ezúttal új terápiás hatásait vizsgálták a kutatók, ezért a kezelés folyamatos szoros megfigyelés mellett történt. Az eredmények azt mutatják, hogy a szer biztonságosan adható, súlyos mellékhatást nem regisztráltak a vizsgálat során.

"A fázis II-es klinikai tanulmány tanulságait, eredményeit rövid időn belül szeretnénk publikálni egy nívós nemzetközi lapban, illetve a szerzett tapasztalataink alapján a további vizsgálatokat a tüdő gyulladásának és károsodásának kezelésével kapcsolatban az idiopátiás tüdőfibrózisban szenvedő betegek körében kívánjuk folytatni" - hangsúlyozta Fekete Andrea.

A klinikai vizsgálat indításához szükséges megelőző kísérletes vizsgálatokat a Semmelweis Egyetem-MTA Lendület Diabétesz Kutatócsoportja végezte el együttműködve a PTE Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetével. A mérések és a vizsgálatok a Semmelweis Egyetem, a korábbi Innovációs és Technológiai Minisztérium, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal és a SigmaDrugs Kutató Kft. együttműködésében valósultak meg a Semmelweis Egyetemen és egyes hazai járványkórházakban. Mint írták, a kutatás sikeres lebonyolításában kiemelt szerepet játszottak Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának vezetője és Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, valamint a vizsgálatban résztvevő orvosok és betegek.