"A háború folytatása ellen tiltakozó Moszad, Sin Bét, illetve más katonai és egyéb vezetők is úgy vélik, hogy Benjamin Netanjahu, valamint a kormánya gyakorlatilag már győzött Gázában" – vélekedett a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. Mint mondta, a Hamász polgári és katonai kapacitásait gyakorlatilag megsemmisítették, a túszok kiszabadításához pedig tárgyalásra van szükség. Emellett az elhúzódó háború súlyosan árt Izrael nemzetközi megítélésének, közép- és hosszútávú érdekeinek.

"Alighanem Benjamin Netanjahu is kilépne már ebből a konfliktusból, viszont a koalíciós partnerei ezt nem engedik. Az elmúlt hetekben kormányválság alakult ki Izraelben, miután az Egyesült Tóra Judaizmus nevű nacionalista, vallásos párt kilépett a koalícióból, tiltakozásul az ortodox, jesiva hallgatók besorozása ellen" – magyarázta a szakértő. Sayfo Omar azt is elmondta, hogy ugyancsak kilépéssel fenyeget a Sasz, amely jeruzsálemi parlament harmadik legnagyobb pártja.

Ez azt jelenti, hogy Benjamin Netanjahunak mindössze 50 széke van stabilan a 120 tagú Kneszetben.

Ellenben, ha úgy politizál, hogy a szövetségesei, azon belül a Sasz is elégedettek, akkor már 61-62 mandátumra számíthat, ami elég a kormánytöbbséghez. Ilyen helyzetben Benjamin Netanjahu gyakorlatilag nem tud kilépni a gázai háborúból, még akkor sem, hogyha egyre növekszik a rá nehezedő nemzetközi nyomás.

A nyugati államokban, valamint az Izraellel már békét kötött arab országokban nem nézik jó szemmel az izraeli-palesztin konfliktust – fogalmazott a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

"Bár az európai országok és immár Kanada is a palesztin állam elismerésével fenyegetnek, ám mégis kétséges, hogy hajlandóak lennének-e gazdasági, illetve egyéb áldozatokat hozni ezért. Már pedig a nyugati világnak meglehetősen élénk kapcsolatai vannak Izraellel" – hívta fel a figyelmet a Közel-Kelet-kutató.

Példaként Franciaországot említette, amely hagyományosan jó viszonyt ápol a zsidó állammal.

Sayfo Omar szerint kétséges, hogy Emmanuel Macron elnök hajlandó lenne-e a virágzó izraeli-francia gazdasági kapcsolatokat feláldozni, vagy zavart kelteni abban kiváló együttműködésben, ami a két ország között a kelet-mediterrán gázkincsek kitermelésében létrejött.

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője hozzátette még, hogy a gázai helyzet hátráltatja az Ábrahám-egyezmények kiterjesztését és folytatását Szaúd-Arábiával. Márpedig a sivatagi királyság kulcsfontosságú erő lehetne a térség stabilizálása szempontjából.

Sayfo Omar arra is felhívta a figyelmet, hogy a kapcsolatrendszerek és szövetségek stabilak és jellemzően érdekek által motiváltak a nemzetközi térben, ezért Gáza északi részének esetleges annexiója ugyancsak tiltakozásba ütközne.