Az űrverseny tovább folytatódik – mondta Kiss László csillagász. Miután Kína önmaga is szeretné megmutatni, hogy komolyan vehető globális szereplő az űrkutatásban, már tíz évvel ezelőtt meghirdette a Holdra „költözését”, illetve a Holdra való fókuszálását, ennek jegyében aztán évről évre újabb és újabb szondákat bocsátott fel a „kísérőnk” felé. Most, tíz év után pedig az egyik kínai űradminisztrációs vezető bejelentette, hogy átlépnek a negyedik fázisba, amikor már konkrétan egy, a Hold déli sarkvidékénél található területet fognak szondákkal, esetleg leszállóegységekkel is részletesen megvizsgálni, hogy egy állandó tudományos bázist építsenek.

Ismeretes, tavaly ősszel már született szándéknyilatkozat az orosz és a kínai űrkutatási hivatalok között, miszerint közösen hoznának létre egy „nemzetközi színezetű” űrállomást, ami – a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója szavai szerint – a valóságban azonban versenytársa kíván lenni az amerikai, az európai, a kanadai és a japán űrhivataloknak, amelyek még ebben az évtizedben megépítenék a Lunar Gatewya nevű Hold körüli űrállomást, valamint szintén állandó holdbázist telepítenének – kutatókkal, mérnökökkel és vélhetően katonákkal benépesítve – a Shackleton becsapódási kráter mellé, szinte pontosan a Hold déli sarkpontjánál. Az említett helyszín különlegességét az adja, hogy soha nem nyugszik le a Nap, tehát nincs nappalok és éjszakák váltakozása, hanem egy olyan terület, ahol körbemegy a horizonton a Nap a 28 napos Föld körüli keringési és tengely körüli forgás alatt, azaz mindig lehet napelemmel energiát előállítani – magyarázta Kiss László.

Ráadásul az is tudvalevő távérzékelésből, hogy a Shackleton kráter alján – üstökösökből származó – jég található, ami nagyon fontos nyersanyag lehet majd egy holdbázis fönntartásához.

„Nem akarok rém sci-fi történetet előrevetíteni, de

lehet, hogy az emberiség első Földön kívüli űrháborúja az pont itt, a Hold déli pólusvidékén lesz,

hiszen ha eldurvul a nemzetközi helyzet, és ezt csak félig viccből mondom, akkor bizony lehetséges, hogy a politikai feszültségek elterjednek a Földön kívüli térrészbe is, ami rendkívül szerencsétlen és nem kívánt fejlemény lenne” – jegyezte meg a csillagász.

A Széchenyi-díjas fizikus az űrjogot illetően, mely szerint egy égitestet egy nemzet nem sajátíthat ki, azt mondta, hogy nagyon cinikusan megfogalmazva az űrjog arra való, hogy legyen mit nem betartani. Hiszen a jog akkor tartható be, ha van olyan erő mögötte, ami azt betartatja a jogot be nem tartókkal. De mégis ki vállalná föl a felelősséget, hogy ha valaki megsérti – legyen szó akár egy nagyhatalomról, akár egy középhatalomról, sőt, nem elfejetendő, hogy még bizonyos magyarországi szereplőknek is vannak holdi ambíciói –, akkor annak legyen valami következménye? – tette föl a költői kérdést. Hozzátette: miután viszont nincs következmény, pontosan tudható, hogy a jogsértők „röhögnek a képünkbe”. Arról nem is beszélve, hogy ezen a téren a magáncégek is megjelentek, amik pláne azt mondhatják nagyon cinikusan, hogy nagyon szép egyezséget hoztak tető alá az űrjogászok az ENSZ égisze alatt, de ezek magáncégek, és arra költik a pénzüket, amire csak akarják.

Visszakanyarodva a kínai űrtervekre, ott is megfogalmazott cél, hogy az állami ügynökségek mellett a magánvállalatok is megjelenjenek a fejlesztésekben, tehát az űrkutatás XXI. századi modellje nem csak Amerikában próbál támaszkodni a magántőkére, a magángazdaságra és a magán gazdagságra – mondta a Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója.