Bár korábbi kutatások arra az eredményre jutottak, hogy az antitestek adta védelem meglehetősen rövid életű, a New York-i Icahn Orvostudományi Egyetem kutatói azt találták, az enyhétől közepes erősségűig terjedő tüneteket produkáló koronavírusos betegek szervezetében az antitestek jelenléte legalább öt hónapig viszonylag stabilan megvan.
"Más kutatások szerint a vírus ellen termelt antitestek hamar eltűnnek, mi viszont ennek épp az ellenkezőjét találtuk" – fogalmazott a Medicalxpress cikkében Florian Krammer professzor, az egyetem vakcinológusprofesszora.
"Az enyhe vagy közepes súlyosságú betegségen átesettek több mint 90 százaléka elég erős antitestválaszt produkál a vírus semlegesítésére, az immunválasz pedig hónapokon át megmarad"
– tette hozzá.
A kutatásban több mint harmincezer beteg adatait elemezték az ELISA nevű antitestteszttel, amely képes kimutatni a SARS-CoV-2 antitestjeinek jelenlétét, illetve képes megmérni a jelenlevő antitestek szintjét is. Az ELISA kifejezetten érzékeny és pontos, szinte kizárt, hogy téves pozitív vagy negatív eredményt adjon.
A Mount Sinai Kórházban már márciusban elkezdték az antitestek meglétének vizsgálatát annak érdekében, hogy önkénteseket toborozzanak plazmadonor-programjukba. Október elejére már hetvenezer fölött állt az általuk vizsgált minták száma, ebből harmincezer fölött volt a koronavírus-pozitívak száma. Az ő körükben folytatták a kutatást az antitestek titerének, azaz szintjének vizsgálatával.
A titervizsgálathoz a mintákat hígították, majd minden egyes hígítás után megvizsgálták azt, hogy kimutatható maradt-e bennük az antitestek jelenléte. Az 1:80-hoz és az 1:160-hoz hígítási arány jelentett alacsony titert, 1:320-hoz közepeset, 1:960-hoz vagy efölött pedig magasat. A rendelkezésre álló minták közül
- 7,12 százalék titere volt alacsony
- 22,49 százaléké közepes
- 70,39 százaléké pedig magas.
A SARS-CoV-2 neutralizálásához szükséges feltételek megértésére a kutatók 120 mintával végeztek kísérletet SARS-CoV-2-víruson. A minták közé a negatívtól az igen magas titerűig vettek be. Az alacsony titerű mintáknál úgy találták, a vérsavó nagyjából fele képes neutralizálni a vírust. A közepes magasságú titerű mintáknál ez 90 százalékra nőtt, magas titer esetében pedig teljes volt a neutralizáló képesség.
Az antitestek meglétének vizsgálatára 121 plazmadonort hívtak vissza gyógyulásuk után három és öt hónappal mintavételre. Úgy találták, közepes erősségű immunválasz esetében is megmarad a védettség öt hónap elteltével: a titer geometriai átlagértéke 764-ről 690-re esett vissza harom hónap alatt, majd 404-re öt hónap alatt. A magas titer kategóriájába tartozóknál enyhe visszaesést érzékeltek.