A tavaszi súlyos aszályt júniusban villámárvizek sorozata követte. A heves esőzések miatt az anyagi kár jelentős volt és az áradásban egy ember is életét vesztette.

A klímamodell szimulációk szerint ebben az évszázadban növekedni fognak a szélsőséges csapadékesemények, mind az intenzitásukat, mind a gyakoriságukat tekintve.

Amellett, hogy mérsékelnünk kellene a klímaváltozást, elengedhetetlen volna, hogy városi infrastruktúránkat a várhatóan növekvő szélsőségekhez igazítsuk - vélekedik egy kutató a Másfélfok című oldalon.

A villámárvizek kialakulásakor alapvető fontosságú, hogy rövid időn belül (maximum hat óra alatt) az átlagosnál több csapadék essen egy adott területen. Ennek hátterében jellemzően konvektív csapadék áll. Ilyenkor a levegő sűrűségkülönbségéből eredő instabilitás miatt alakul ki függőleges irányú mozgás, amely eredményeként kialakul a felhő.

Ez a jelenség elsősorban a nyári félévhez köthető, hiszen a sűrűségkülönbség abból ered, hogy a felmelegedett felszín magasabb hőmérsékletű a környezetéhez képest. Magyarország éghajlatát tekintve amúgy is a nyár a legcsapadékosabb évszak, és az egyszerre nagyobb mennyiségű csapadék lehullása is erre az időszakra jellemző, viszont az elmúlt években gyakoribbá vált az egy nap alatt lehulló jelentős csapadékú (> 10 mm) napok száma és ez a jövőben fokozódni fog a becslések szerint.

Ezt a hirtelen jött vízmennyiséget általában nem képes befogadni/elvezetni a felszín. A talajba való beszivárgás több időt vesz igénybe, mint amilyen ütemben hullik ilyenkor az eső, ha pedig vízzáró rétegre (itt gondolhatunk vízzáró kőzetre vagy akár betonra is) esik a csapadék, akkor nem is tud beszivárogni, szükségszerűen lefolyik. Kedvez a villámárvizek kialakulásának az is, ha nagy lejtőszögű a felszín és gyér a vegetáció (nincsenek például erdők, hogy segítsék a vízvisszatartást).

A patakmedrek tisztításának elmaradása is növelheti a villámárvizek kockázatát.

A károkozások miatt egyértelmű: mielőbb fel kell készülnünk arra, hogy tompítsuk ezeket a hatásokat, és megfelelően alkalmazkodjunk hozzájuk. Az alkalmazkodás azért is elengedhetetlen, mert ha sikerülne is jelentős mértékben csökkenteni az antropogén üvegházhatású gázok kibocsátását, az éghajlat nem reagálna rá azonnal, ezért még ebben az optimista jövőképben is megjelennek a szélsőséges időjárási események.

A településeken csatornarendszerekkel igyekszünk elvezetni az esőt, ám előfordulhat, hogy a túlzott mennyiség miatt egyszerűen fizikailag nem elég a kapacitás.

Budapest belvárosi csatornarendszere közel 100 éves, az akkor jellemző éghajlati karakterisztikáknak megfelelően építették a csatornákat. Így érthető, hogy a mai körülmények között ez már nem minden esetben elégséges.

A városok számára tehát problémát jelent a túlzott esőzés, ugyanakkor jó lenne, ha meg tudnánk tartani az esővizet a városokon belül, hiszen a párolgása révén hűtő hatás lép fel, amely a városi hősziget jelenséget is enyhítheti.

Megoldást jelenthetnek a zöldtetők, amelyek időben késleltetik a vízelvezetést, csökkentik a maximális lefolyási értéket. Jelenleg az egyik legnagyobb problémát a tetőkről leömlő víz okozza, amit ez a fajta megoldás orvosolni tudna. Ráadásul a zöldtetőknek nem a vízelvezetésben betöltött szerepük az egyetlen pozitív hatásuk: hűtenek, párologtatnak, javítják a levegőminőséget, esztétikusak és a biodiverzitás szempontjából is lényegesek.

A probléma kezelésére alkalmas lehet még városi környezetben az esőkertek kialakítása. Ezek egy mesterségesen vagy akár természetes módon keletkezett mélyebben fekvő területen kialakított területek, amelyek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása.

A csatornarendszerhez kapcsolt kisebb tavak (balancing ponds) is segíthetik a villámárvizek kezelését, hiszen itt is egy időbeli eltolás, tehermentesítés történik azáltal, hogy a tó felfogja az esőt és aztán onnan lassabban áramlik be a csatornarendszerbe a víz.