Bartók Mihály Szegeden született 1933-ban, vegyészdiplomát 1958-ban szerzett a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán. Diploma után az egyetem Természettudományi Karának Szerves Kémiai Tanszékén kapott tanársegédi állást, 1966-tól docens, 1977-től egyetemi tanár, 1973-tól 1994-ig a tanszék vezetőjeként dolgozott, 1996-ban az MTA és a JATE közös Organikus Katalízis Kutatócsoportjának vezetője lett.
Kutatási területe a heterogén katalitikus reakciók sztereokémiája, az enantioszelektív heterogén katalitikus hidrogénezések volt. A szerves vegyületek kontakt katalizátorok - különösen fémkatalizátorok - hatására végbemenő átalakulásának kémiája területén ért el jelentős eredményeket. Tisztázta egyes szerves reakciók mechanizmusát, valamint új heterogán katalitikus reakciókat fedezett fel.
A tudós 1965-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését, 1987-ben választották meg az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett tagja volt a Magyar Kémikusok Egyesületének, az Amerikai Kémiai Társaságnak (American Chemical Society) és az Angol Királyi Kémiai Társaságnak (Royal Society of Chemistry).
A heterogén katalízis sztereokémiájának kutatásában elért, nemzetközileg elismert eredményeiért, iskolateremtő tevékenységéért, tudományos és oktatói életműve elismeréseként 2005-ben Széchenyi-díjban részesült.