Észak-Amerika és Skandinávia is folyamatosan emelkedik. Ennek oka a jégtakaró olvadása a legutóbbi jégkorszak glaciális maximumának, vagyis a sarki és kontinentális jégtakarók legnagyobb, 18 ezer évvel ezelőtti kiterjedésének ideje óta. A földkéreg reakciója a gleccserek súlyának csökkenésére máig tart - olvasható német kutatók tanulmányában a Nature Communications című tudományos lapban.

A földkéreg régi, tektonikailag stabil régiói esetében, mint amilyen Észak-Amerika és Skandinávia, régóta ismert, hogy a megfigyelt emelkedés szinte kizárólag az úgynevezett posztglaciális "visszaugrás-hatásra" vezethető vissza: a glaciális maximum végével a jég súlyának csökkenésére felfelé irányuló mozgással reagálnak.

A glaciális maximum idején az Alpokat is jég borította. A hegyvonulat jegesedése azonban jóval kisebb kiterjedésű volt, mint Észak-Amerikában vagy Skandináviában, ezért eddig a kutatók úgy vélték, a gleccserek olvadása nincs nagy jelentőséggel az Alpok emelkedése szempontjából.

Sokkal inkább úgy gondolták, hogy az emelkedésért - a földkéregre nehezedő nyomás csökkenéséért - az üledék eróziója és elhordása felelős. A Potsdami Egyetem és a Német Geokutatói Központ (GFZ) munkatársai vezette nemzetközi kutatócsoport azonban rávilágított, hogy a glaciális maximum óta eltűnt jég 90 százalékban felelős az emelkedésért.

Munkájuk során a szakértők összehasonlították az emelkedést befolyásoló tényezőket, ehhez számítógépes modelleket és fúrásokból származó adatokat használtak fel. Abból indultak ki, hogy a fő jegesedési időszak után erodálódott anyagok nagy része a hegységen belül rakódott le. Ezért ez a folyamat nem járulhat hozzá az Alpok emelkedéséhez, mindössze tíz százalékban vezethető vissza az emelkedés az üledék elhordásából származó tehercsökkenésre.

A számítógépes modellek sokkal inkább arra utaltak, hogy az emelkedés leginkább a gleccserek olvadásával magyarázható. A glaciális maximum idején 62 ezer gigatonnányi jég nehezedett az Alpokra, az üledék eltűnésével pedig csupán négyezer gigatonnával csökkent a súly.

Jürgen Mey, a Potsdami Egyetem kutatója szerint az osztrák Alpok keleti és nyugati peremén mért 1,5-2,3 milliméteres éves növekedés viszonylag nagy. Ennek hátterében az áll, hogy ez a Tirol, Salzburg és Karintia fölött elterülő régió közel található a glaciális maximum idejének leginkább eljegesedett területhez.