Az ejtőernyő kibomlott, de nem nyílt ki teljesen - közölte Kimberly Newton, az amerikai űrkutatási hivatal szóvivője. A NASA kedden sajtótájékoztatón tárja fel a teszt részleteit.

Az időjárás miatt többnapos halasztást követően hétfőn az űreszköz - Low Density Supersonic Decelerator (LDSD) - egy óriási héliumballonnal emelkedett fel a hawaii Kauai szigetéről. Háromórás utazás után a háromtonnás "csészealj" levált a ballonról, majd egy hordozórakéta segítségével 55 kilométeres magasságba emelkedett a Csendes-óceán felett. Innen kezdte meg leszállását a Földre az űrhajózás történetének legnagyobb ejtőernyője segítségével, a harminc méter átmérőjű ernyő azonban nem nyílt ki teljesen.

A teszttel az atmoszférán szuperszonikus sebességgel áthaladó, zuhanó eszközök lassításának technológiáját kutatták. A NASA tavaly nyáron egy hasonlóan nagy ejtőernyőt tesztelt, amely akkor szintén nem nyílt ki teljesen. Az idei év egyik fő célja az ernyő újratervezése volt.

Az amerikai űrkutatási hivatal évtizedek óta ugyanolyan ejtőernyőt használ a marsi légkörbe érkező űreszközök lelassítására. Mivel a Marson nagyon ritka a légkör, az űreszközök landolását elősegítő ernyőknek különösen erősnek kell lenniük. Ha azonban asztronautákkal együtt, nehezebb űrhajóval történik a landolás, még nagyobb és erősebb ejtőernyőre van szükség. A most használt ernyő méreteiben a kétszerese a közel egytonnás Curiosity marsjáró landolásakor használtnál.

A NASA 2016 nyarára tervezi a következő tesztet. Elképzeléseik szerint a 2030-as években embert küldenek a Marsra.