A napbárka kiállításához felépített, mintegy négyezer négyzetméteres épületrészben az egyiptomi régészek már elhelyezték az elsőt azon 1650 deszkalap közül, amelyekből a királyi temetkezési hajót összerakják.

A múzeumnak ebben a melléképületében látható egy másik napbárka is ugyanebből a korból, amelyet 1987-ben fedeztek fel.

A két hajót tekintik „a legrégebbi ismert ókori hajóknak és az emberiség története legnagyobb szerves roncsainak” – mondta Isza Zejdán, a Nagy Egyiptomi Múzeum restaurátori osztályának igazgatója.

A bárka helyreállítását a Japán Nemzetközi Együttműködési Hivatal (JICA) finanszírozza, amely 3,5 millió dolláros (megközelítőleg 1,2 milliárd forint) támogatással és japán szakértők küldésével járul hozzá a megvalósításhoz.

A mintegy 4600 éve, a Nagy Piramist építtető Hufu fáraó idejében cédrus- és akácfából készült, 43,5 méter hosszú bárkát 1954-ben fedezték fel Gízában, de az ásatások csak 2011-ben kezdődtek el.

Isza Zejdán elmondta, hogy a bárka deszkái súlyosan károsodtak és nagyon sérülékenyek, ezért a régészek nagyon nehezen vágtak bele a helyreállításba. Világszerte elismert szerves anyagokkal, nanocellulózzal és hidroxipropil-cellulózzal kezelték a bárka deszkáit és faevezőit.

A napbárka az ókori Egyiptom vallásában és uralkodókultuszában játszott fontos szerepet. A mitológia szerint Ré napisten a napbárkáján teszi meg mindennapos útját az égen és az alvilágon át. A napbárkák Ré napkultuszán túl a fáraók temetési szertartásában is fontos szerepet játszottak.

A november 1-én megnyílt múzeumban átlagosan napi 15 ezer látogató fordul meg – mondta az igazgató. Hozzátette: volt olyan nap, amikor 27 ezer látogatójuk is volt.

A turisztikai miniszter szerint Egyiptom 2026-ban a turisták számának mintegy 7 százalékos növekedésére számít a 2025. évi mintegy 19 millióhoz viszonyítva. Kairó fejleszteni kívánja a politikai válságok és a koronavírus-világjárvány által megtépázott idegenforgalmát, amely a hazai össztermék 9 százalékát adja, és megközelítőleg 2 millió embert foglalkoztat.