Már jó néhány nap eltelt a versenyek óta, milyennek értékeli a párizsi teljesítményét?

Vegyesnek. Az egyéni szereplésem után nagyon csalódott voltam, és ez a fájdalom, csalódottság nem tűnik el csak úgy, egyik napról a másikra. Mind a mai napig nem értem, mi történt akkor velem. Sajnálom, hogy nem tudtam egy újabb sikerrel megajándékozni a szurkolókat. Ugyanakkor a csapattal nyert ezüstérem sok mindenért kárpótolt. Nagyszerű volt megélni a csapattársakkal, hogy elmeneteltünk egészen a döntőig. A legjobb nyolc között legyőztük az ősi rivális olaszokat, majd a nagy meglepetést okozó irániakkal kerültünk szembe. Nagyon kellemetlen ellenfelek voltak, de fel tudtunk állni nyolctusos hátrányból, és kiharcoltuk a finálét. Ott is volt esélyünk a győzelemre, de a dél-koreai csapat erősebbnek bizonyult. Ne feledjük, hogy sorozatban harmadszor lettek olimpiai aranyérmesek, többszörös világbajnokok. Ellenük kikapni, azt hiszem, nem olyan nagy szégyen. Örülnünk kell az ezüstéremnek, és tudunk is neki.

Az egyéni verseny után mennyi idő kellett ahhoz, hogy felálljon a nehéz helyzetből?

Három napunk volt arra, hogy összeszedjük magunkat. Egy cipőben jártunk Szatmári Andrással és Gémesi Csanáddal, hiszen ők is jobban szerettek volna teljesíteni egyéniben. El kellett felejteni azt, ami történt. Az első nap nem volt könnyű, bezárkóztunk a szobánkba, mindenki nyalogatta egy kicsit a sebeit, de aztán készülni kellett a csapatversenyre. Edzettünk, videóztunk, beszélgettünk, és kiszabadultunk egy kicsit új ingereket gyűjteni. Összességében nagybetűs csapattá sikerült összeállnunk akkor, amikor kellett.

Mennyire volt nehéz kezelni azt a helyzetet, hogy nem sokkal az olimpia kezdete előtt komoly személyi változások történtek a kardcsapatnál? Decsi Tamás a vívó szövetség elnökségének jóváhagyásával kikerült a keretből, és Rabb Krisztián váltotta, ami után lemondott Decsi András, a válogatott vezetőedzője, aki egyben az ön edzője is.

Rettentően nehéz volt kezelni ezt a szituációt, ugyanakkor hálás vagyok azoknak, akik hirtelen beszálltak segíteni a felkészülésünkbe, és emiatt nyaralást, családi programokat mondtak vissza. Munkájuknak köszönhetően végig tudtuk csinálni a jól sikerült közvetlen felkészülési etapot. Nagyon sokan dolgoztak azért, hogy a csapatunk sikeres legyen, és mindenkinek hálásak vagyunk.

Decsi András lemondásával az önök kapcsolata is megszakadt, vagy az olimpia előtti közvetlen felkészülés során már eleve csak a válogatottnál dolgozó szakemberek irányításával edzhettek?

A közvetlen felkészülésünk gyakorlatilag végig edzőtábor volt, és ugyan Decsi Andrással végig tartottam a kapcsolatot, de a kijelölt válogatott edzők irányítása mellett dolgoztam én is a többi csapattárssal együtt.

Most egy nagy pihenés következik, de aztán hogyan tovább?

Nem tudom még. Most megpróbálom rendbe hozni magamat, hogy újra teljesen egészséges lehessek, hiszen már régóta zavar, hogy gondok vannak a sarkammal. Valamit kezdeni kell vele, azzal együtt, hogy hosszabb pihenő következik, utána pedig kitűzzük az új célokat.

Végig hangsúlyozta, hogy mekkora siker a csapattal szerzett olimpiai ezüstérem. Éppen azért, mert nem teljesen egészségesen vívott a csapatversenyben?

Igen, a sarkam az első tustól kezdve hátráltatott. Hálás vagyok az orvosi és masszőri stáb tagjainak, akik lehetővé tették, hogy egyáltalán fel tudjak állni a pástra az elődöntőben és a döntőben. Ennek ellenére komoly problémáim voltak, a döntőre már nem is tudtam bemelegíteni. Amikor felmentem a pástra a dél-koreaiak ellen, akkor dolgozott bennem az adrenalin és vitt előre a hév, úgyhogy nem foghatok erre egyetlenegy találatot sem. Hosszú távon azonban mindenképpen kell valamit kezdeni a sarkammal, majd a szakemberek megmondják, mi a teendő.

Los Angelesig tervez?

Még sok gondolat kavarog a fejemben, most direkt próbálok egy picit távol maradni a vívástól és a versenyzéstől. A következő hetekben pihenni szeretnék, minél több időt akarok a családommal tölteni, aztán majd valamikor az ősszel döntést hozok a jövőmmel kapcsolatban.

Csalódott, hogy végül nem választották be Párizsban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába?

Persze, van bennem csalódottság. Úgy érzem, hogy sokat tehettem volna az olimpiai mozgalomért, és jó lett volna, ha Gyurta Dániel után továbbra is képviselhette volna egy magyar sportoló a magyarok érdekeit ebben a bizottságban, de a sportolótársaim máshogy döntöttek. Egyébként nagyszerű élsportolók kerültek be a testületbe, úgyhogy szerintem jó kezekben lesz a versenyzők érdekképviselete. Összességében jó élmény volt a kampány. Hasznos tapasztalatokat szereztem arról, hogy néz ki egy ilyen lobbizás, miként érdemes megszólítani a sportolókat, úgyhogy ezzel gazdagabban tértem haza.