Szőke István 1947. február 13-án született, klubjai a Ferencvárosi Torna Club (1959–1974) és a Volán SC (1974–1976) voltak.

A kiváló rúgótechnikájú jobbszélső 1965. október 17-én, a SZEAC ellen mutatkozott be az élvonalban. Addigra már megismerte a nemét Olaszország is: Casale Monferratóban, a hagyományos ifjúsági tornán 1965-ben és 1966-ban összesen 18 kísérletből 18 tizenegyest értékesített. A Fradi-szurkolók közötti népszerűségét csak fokozta, hogy különösen az Újpesti Dózsának, Szentmihályi Antalnak rúgott sok gólt. 1965-ben, 19 évesen, egy kupamérkőzésen négyet, majd 1967-ben két meccsen kettőt, 1970 tavasza és 1972 nyara között pedig 6 meccsen ötöt.

A zöld-fehérek mezében két bajnoki címet nyert (1967, 1968), kétszer nyerte meg a Magyar Népköztársasági Kupát (1972, 1974), VVK-döntőt játszott (1968).

1974-ben feleségével kint maradt Essenben, de aztán nem lett baja a rövid ideig tartó „disszidálásból”. Ám egy orvosi műhiba miatt elfertőződött szemölcse miatt már nem tudott a régi szinten futballozni, két, a Volánban töltött nem is teljes idény után visszavonult.

A válogatottban vitathatatlanul az 1972-es tavasz jelentette a fénypontját, különösen a románok elleni Eb-negyeddöntő bukaresti és belgrádi mérkőzése. Sajnos, ugyanazon a tavaszon, a Fradi UEFA-kupa-elődöntőjében elrontott két tizenegyest is, így az Eb négyes döntőben már nem ő lőtt. Ki tudja, ha ő áll a labda mögé, talán döntőt játszhat a magyar csapat…