Európa két sztárklubja, a BEK/BL-történelem rekordere (Real Madrid) és az ugyancsak kiemelkedően sikeres Liverpool találkozik szombat este a kijevi Olimpiai Stadionban. A királyi klub tizenkét elsőséget számlál, a BL-ben még soha nem veszített döntőt, csak a BEK-ben. Ott utoljára 1981-ben, amikor a mostani játékosok még meg sem születtek. Megjegyzem, az akkori legyőző, Párizsban, Palotai Károly kiváló játékvezetése mellett a Liverpool FC volt, Alan Kennedy szerezte a meccs egyetlen gólját.
Nem nehéz azonosságokat találni az akkori kiírással: a Liverpool és a Real Madrid mellett a Bayern München és egy olasz klub (ám a mostanival ellentétben nem az AS Roma, hanem az Internazionale) szerepelt az elődöntőben. Az volt a Pool harmadik BEK-győzelme, mindet Bob Paisley-vel, a legendás menedzserrel nyerte, aztán még hozzátett egyet-egyet 1984-ben és 2005-ben. Öt elsőségénél a Real Madridon kívül csak az AC Milannak van több.
Amúgy Paisley kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a BEK-et és a BL-t egybevéve két háromszoros győztes edző van, ő és Carlo Ancelotti. Paisley az egyedüli, aki egy klubbal triplázott – ezt a csúcsát állíthatja most be Zinedine Zidane, aki 2016-ban és 2017-ben is nyert a Real Madriddal. Ha már a sorozatoknál tartunk: három BEK-győzelmet egymás után korábban a Real Madrid (sőt, ötöt 1956 és 1960 között), valamint az Ajax (1971-1973) és a Bayern München (1974-1976) ért el, a BL-ben a Real Madrid lehet az első.
Ám ehhez le kell győzni a Liverpoolt, amely legalábbis a korábban a Real Madridnál is tevékenykedő Rafa Benítez, a 2005-ös hihetetlen isztambuli BL-feltámadás, az AC Milan elleni Liverpool-győzelem tevékeny részese szerint jobb, mint tizenhárom éve az ő csapata volt. Nehéz nem egyetérteni vele, még ha aligha van bárki is, aki szerint Steven Gerrard azért nem férne be a mai középpályás sorba. De az tény, hogy akkor nem volt a Salah, Firmino, Mané trióhoz hasonló támadószekció. Az ősszel a BL-selejtezőből indult Liverpool eredményessége különösen idegenben volt feltűnő, nehéz hát elképzelni, hogy a vörösök ne szerezzenek gólt szombat este. De ezt a Real Madridról is el lehet mondani.
Benítez kapcsán már említettem, akadnak akik mindkét klubot szolgálták korábban. Összesen kilenc futballistából áll a névsor, kétségtelen, hogy nem mindenki írt aranyfejezetet mindkét klub történetébe, de ketten, Xabi Alonso és Árbeloa megnyerték a BL-t a Real Madriddal és a Liverpoollal is. Rajtuk kívül feltétlenül ki kell még emelni Steve McManamant (ő egyébként itt van Kijevben), Michael Owent, Fernando Morientest vagy Jerzy Dudeket. (A további három: Nuri Sahin, Antonio Nunez és Nicolas Anelka.)
Délután óriási, becslésem szerint öt-hatezres tömeg szánta meg a szurkolói zónát, szinte mindenki a múlt nagyjait akarta látni. Más kérdés, hogy még akik padszerűségekre állhattak, azok is alig láttak a kispályát körülvevő tömegtől. Akinek jutott a látványból, szerencsésnek mondhatja magát, nem minden nap lehet látni, mondjuk Christian Karembeu-t, Marco Materazzit, Clarence Seedorf, hajdani Liverpool-sztárokat, s nem utolsósorban egyet, a valaha volt három ukrán aranylabdás közül. Ahányszor feltűnt Andrij Sevcsenko, a nép lelkes Seva, Seva kiáltásokban tört ki.
Elég egyszerű átkötés innen, hogy legalább annyira népszerű ma Mohamed Salah, semmi tévedés nincsen benne. Láttam a képét fáraófejdísszel photo-shopolva pólón, s láttam óriási drapériát, ahol az festett: This is our MOment. A Mo, ugyebár, az ő beceneve. Kora este mindkét csapat sajtótájékoztatót tartott, elhangzott néhány dicséret oda-vissza, Jürgen Klopp különösen elemében volt. Szerinte egyetlen más csapatnak sincsen olyan erős kispadja, mint a Madridnak. Azt is mondta, minden futballista ideges a döntő előtt, ez a normális. Kilenc hónapja egyszerűen csak jó csapat voltak, kevesen gondolták közülük, hogy döntőt játszanak a szezon végén a BL-ben. Zidane kiváló edző, tette hozzá, rövidebb ideje van a Madrid élén, mint ő a Liverpoolén, s máris kétszeres BL-győztes. Azt is mondta, a Real Madrid nagyon erős, de még nem játszott a Liverpoollal.
Már csak egy napot kell rá várni.