A tavaly nyár végén megrendezett 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be Vermes Dorka első nagyjátékfilmjét, az Árnit, amely egy vidéken turnézó vándorcirkusz mindenesének életéről szól. A főszereplő fiú a családi társulat által rábízott feladatokat végzi, többek közt állatokat gondoz. Egy nap piton érkezik a cirkuszba, Árni pedig úgy dönt, megpróbálja megszelídíteni.
Vermes Dorka első nagyjátékfilmjét február 8. óta már a magyar mozikban is meg lehet nézni. A produkció a Velencei Filmfesztivál támogatásával készült el, és
kreatív producerként a Kossuth-díjas legenda, Tarr Béla is segítette a stáb munkáját.
A rendezőnő az InfoRádióban elmondta: sokat jelentett számára, hogy Tarr Béla a forgatás alatt végig elérhető volt, hasznos tanácsokkal látta el, igazi mentorként tekintett rá, valamint elárulta, a Sátántangó rendezője biztatta arra, hogy nagyjátékfilmet készítsen a történetből, ugyanis az eredeti elképzelés szerint Vermes Dorka rövidfilmet szeretett volna rendezni. Tarr Béla elmondta véleményét a castingon megjelent színészekről, az egyes forgatókönyv-változatokról, továbbá megnézte a vágatokat is, de csak akkor tett javaslatokat, ha a rendezőnő megkérte erre.
A történet főszereplője, Árni – akit Turi Péter alakít a filmben – egy zárkózott, befelé forduló személyiség. Vermes Dorka elmondása szerint a színész hasonló karakter, tulajdonképpen az ő személyiségi jegyeire építette a főhős filmbeli megjelenítését.
Árni karaktere született meg legelőször, csak később jött az ötlet a készítők részéről, hogy egy vándorcirkusz mindennapjait kellene bemutatni.
A rendezőnő szerint Árni karaktere nagyon passzol ehhez a világhoz, amelyben „jól kiegészülnek a főszereplő belső dinamikái”.
Az alkotó úgy véli, Árnira és az ő jellemfejlődésére ugyanaz igaz, mint minden más emberre, vagyis „kisebb és nagyobb hatások egyaránt formálják” az életét, a szűk környezete, valamint a körülötte megjelenő karakterek mellett tágabb értelemben vett kontextusok is meghatározzák a gondolkodását, megnyilvánulásait.
Vermes Dorka kifejtette: a fiú a társulat mindeneseként egy kis közösségben, egy családban él, amelynek tagjai együtt üzemeltetnek egy üzleti vállalkozást, ami nem más, mint egy vándorcirkusz. Árni nincs rokoni viszonyban a társulatot alkotó emberekkel, kötődik ugyan hozzájuk, de introvertáltsága miatt mégis kívülálló. Ez a felállás, valamint a vándorcirkuszi élettel együtt járó állandó helyváltoztatás alapjaiban meghatározza az ő személyiségét és mentalitását.
A vándorcirkusz kis hercege
A cselekmény egy pontján egy piton érkezik a cirkuszba, ami kizökkenti a monotóniából a fiút. Az állat rögtön felkelti Árni kíváncsiságát, és ahogy elkezdi megszelídíteni, a folyamat, valamint maga a hüllő egyre erősebb hatással van rá, szoros kapcsolat alakul ki közöttük. A rendezőnőnek az volt az alapelképzelése, hogy „egyre jobban spirálozódó helyzeteket” kreál Árni köré, aki
egyetlen személyhez sem tud közel kerülni, és „végül egy kígyóval alakítja ki a legintimebb lelki kapcsolatát”.
Vermes Dorka a film forgalmazásával kapcsolatban úgy fogalmazott: tisztában vannak az iparági körülményekkel és „az egyéb nehezítő tényezőkkel”, így nincs semmilyen elvárásuk. Abban reménykedik, hogy a film „megtalálja a közönségét”, és nemcsak egy kisebb réteget ér el, hanem minél többen adnak arra esélyt, hogy magával ragadja őket a történet, ami „alapvetően a sérülékenységről, egyfajta kiszolgáltatottságról és az ezeken az érzelmi állapotokon végül felülkerekedő méltóságról szól”.
A rendezőnő úgy gondolja, ez egy általános jelenség, nem csak egy szűk csoport tud azonosulni vele, így reményei szerint „minél többféle embernek és minél többféle közegnek tud majd adni valamit ez a film”.