Fesztbaum Béla színművész Molnár Ferencnek az 1900-as évek legelején született újságírói munkáiból, publicisztikáiból, tudósításaiból, tárcanovelláiból állította össze a zenés színházi estet, amelynek ősbemutatóját szerdán tartják.

A színművész, aki az est szerkesztője, rendezője, zeneszerzője, előadója egy személyben, az előadás szerdai sajtóbemutatóján az MTI-nek elmondta: olyan szövegeket választott a gazdag Molnár-életműből, amelyek által a legjobban tud beszélni saját magáról és arról a világról, amelyben él, amelyek a mai közönség számára is érdekesek. A vezérelv az volt, hogy mely írások tartanak leginkább tükröt a mának - mondta.

Hozzátette: az érdekelte, hogy a színdarabjairól és A Pál utcai fiúk szerzőjeként ismert Molnár Ferenc milyen újságíró volt, vígjátéktermése mögött milyen napi publicisztikai gondolatok húzódtak meg. Darabjai - Az ördög, A testőr, az Egy, kettő, három, a Liliom, A hattyú - születésével szinte egy időben mi történt a szerző fejében és a körülötte lévő világban.

Kevésbé ismert írásai által másik fénytörésből ismerhetjük meg az egyik legnagyobb magyar írónkat és a századforduló "boldog békeéveit" - mondta, hozzátéve: Molnár Ferenc szellemessége, vitriolos humora és éleslátása ezekre a komolyabb hangvételű, és alapvetően nem színpadra szánt szövegekre is jellemző.

"Ez a nagyszerű író, aki vígjátékaiban a magánélet hazugságairól és látszatairól írt, ugyanolyan éles szemmel írt a közélet visszásságairól, hazugságairól, látszatairól is, és a történelem nagyszínpadán csetlő-botló kisember felé is érzékenyen fordult" - fogalmazott Fesztbaum Béla.

Az est címéről szólva kiemelte: Molnár Ferenc a körülötte felnövő, éppen megszülető világvárost jól ismerte, szenvedélyesen szerette, ostorozó hazaszeretettel és mély gyermeki szeretettel viszonyult hozzá. A "Szülőfalum, Pest" - amely a szerző két válogatás-kötetének címe is - kifejezi ezt a bensőséges és őszinte szeretetet.

Az esten elhangzik például a Disznótor a Lipótvárosban című karcolat, a Lencsés című, egy kisfiúról szóló írás, A budapesti pletyka kis kézikönyve, valamint az újságban való leleplezésekről szóló, Sárpetty című szöveg.

A művész elmondta: a különböző műfajokban megírt szövegekhez különböző játékos színházi formákat keresett, ahhoz hasonlóan, ahogy Molnár Ferenc is festett gyerekszínházzal kezdett a barátjával színházat csinálni. Ezt a gyerekszínházi formát illesztette a komolyabb hangvételű szövegekhez, ennek kellékeivel, játékszabályai szerint, festett díszlettel, bábokkal, néhány kellékkel hozza létre az előadást.

A színházi élmény megteremtéséhez a zene is hozzájárul. Fesztbaum Béla kiemelte: Molnár Ferenc is értett a zenéhez, játszott hangszeren, írt zenét. A szerző szellemében eljárva ő maga szerezte a zenét, amely élőben hangzik el.

Elmondta: a Kosztolányi Dezsőről készült hasonló estjét a Vígszínházban 8. évada játssza, decemberben a 75. előadásához érkezik. A Rózsavölgyi Szalon felkérésére készült Molnár-estet havonta egy-két alkalommal játssza a Vígszínház művésze.

Az estet háromfős zenekar kíséri, amelynek tagja Termes Rita (zenekarvezető, zongora), Farkas Izsák (hegedű) és Simkó-Várnagy Mihály (cselló).