Magyarország a menekültügyi szabályok megsértése miatt bírságot kénytelen fizetni. Ezzel kapcsolatban a leendő miniszterelnök, Magyar Péter első nemzetközi sajtótájékoztatóján, hétfőn elmondta: már majdnem egymilliárd eurót bukott ezen Magyarország, ez hiányzik a gazdaságból. Kiemelte: más országok meg tudták oldani, hogy az uniós jognak megfelelő szabályaik vannak és nem érkeznek illegális migránsok, ezt Magyarország is meg tudja tenni.

„Magyarország nem fogad el paktumot, sem allokációs mechanizmust az illegális migráció ügyében, megmarad a déli határkerítés, és nem fog kiengedni jogerősen elítélt embercsempészeket sem” – fogalmazott a Tisza Párt elnöke.

Az uniós migrációs és menekültügyi paktum életbe lépéséig mindössze két hónap maradt hátra, a hivatalos dátum 2026. június 12. – mondta az InfoRádió kérdésére a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

Dócza Edith Krisztina hozzátette: ennek a paktumnak az előkészítése már jó ideje zajlik, egy-két éve már határozottan tárgyalóasztalon van maga a paktum, és miután ezt elfogadták az uniós tagországok is, azt követően egészen pontosan 2025 márciusában állt elő az Európai Bizottság egy olyan kezdeményezéssel, hogy a tagállamok akár tagállami vagy akár uniós szinten, de hozzanak létre visszatérési központokat Európán kívüli országokban, tehát harmadik országokban.

„Ezt azóta már az Európai Bizottság is elfogadta a múlt hónapban, vagyis ezeknek a központoknak a lényege, hogy azok a migránsok, akik Európába szeretnének bejutni és menedékkérelmet szeretnének igényelni, azok ezekben a központokban fogják tudni ezt megtenni, illetve ezekben a központokban helyeznék el azokat a bevándorlókat is, akiknek valamilyen oknál fogva nincsen joguk az Európai Unió területén maradni – vagy azért, mert kiutasították őket és kitoloncolásra várnak, vagy pedig egyéb más jogcímek miatt nem jogosultak semelyik tagállamban sem tartózkodni. Tehát végérvényesen ezekben a központokban várakoznának egészen a kitoloncolásig. A kitoloncolás pedig vagy a származási országokba tud majd megtörténni, vagy pedig egy kijelölt biztonságos harmadik országba” – fogalmazott az elemző.

Mint mondta: a visszatérési központok helyszínével kapcsolatban egyelőre csak kezdeményezések indultak meg, Dánia, Ausztria, Görögország, Németország és Hollandia részéről. Ezeknek az országoknak a kormányai kezdtek el egy listát összeállítani azokról a harmadik országokról, amelyekkel megindulhatnak majd a tárgyalások.

Ezen a listán 12 ország található, többnyire afrikai országok, mint például Ruanda, Ghána, Szenegál, Tunézia, Egyiptomom és Etiópia. Szerepel a listán három olyan ország is, amely nem Afrikában található: Montenegró, Örményország, illetve Üzbegisztán.

Egyelőre ezek az országok még csak név szerint merültek fel, hogy esetleg velük lehetne tárgyalni, illetve az érintett uniós tagállamok képviselői is hangsúlyozzák, hogy ez messze nem egy végleges és teljes lista még.

Arra a kérdésre, hogy mennyien lehetnek olyanok, akiket kiutasítottak az Európai Unió területéről, de nem hagyták el az uniót, az elemző kifejtette: ezeknek a számoknak az összesítése kicsit bonyolult, mégpedig azért, mert a kiutasítási határozatokat folyamatosan adják ki a tagországok, ugyanakkor azok a személyek, akiket kiutasítanak, akiket ténylegesen kitoloncolnak, azok nem feltétlenül ugyanazok.

„Itt kétféle számhalmazról tudunk beszélni. A kitoloncolás előtt álló migránsok száma nagyságrendileg több százezres lehet, azonban pontosan abból is indult ki ez a kezdeményezés, hogy a jelenlegi rendszernek a statisztikai adatai azért meglehetősen alulmaradnak. A 2025-ös adatokból például az látszik, hogy több mint 492 ezer kiutasítási határozat született, ugyanakkor a tényleges kitoloncolási arány 27 százalék környékén mozgott. Ez meglehetősen alacsony, és egyébként a korábbi éveket is hasonlóan alulteljesítő tendencia jellemezte” – fogalmazott Dócza Edith Krisztina.

A cikk alapjául szolgáló hanganyagot Domanits András készítette.