Hétfőn katonai parádét tartottak Damaszkuszban Bassár el-Aszad szíriai elnök megbuktatásának első évfordulója alkalmából. Az Ahmed es-Saraa által vezetett Levantei Felszabadítási Szervezet (Hajat Tahrír as-Sám, HTS) 2024. december 8-án egynapos villámoffenzívával foglalta el a fővárost, véget vetve ezzel az Aszad-rezsim megdöntésére irányuló, 2011-ben kirobbant polgárháborúnak. Ahmed es-Saraa jelenleg ideiglenes elnökként vezeti a muszlim és arab többségű közel-keleti országot. Az egyeduralmát csaknem 25 év után elvesztő Bassár el-Aszad a dzsihadisták rémével riogatta a lakosságot, fejlevágásokat és vallási diktatúrát vetített előre, az elmúlt egy évben azonban teljesen más irányba haladtak a dolgok Szíriában.

Sayfo Omar az InfoRádióban elmondta: az új szíriai elnök rácáfolt a várakozásokra, és nem következett be az a káosz, amitől a nemzetközi közvélemény formálói közül sokan tartottak. Bár Szírián belül még több kisebbség jóindulatát is el kell nyernie Ahmed es-Saraának, hiszen például az alaviták helyzete egy év alatt sem stabilizálódott, a helyi gazdaságot ugyanakkor sikerült felfelé ívelő pályára állítania az új vezetésnek.

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője külön kitért a gyökeres külpolitikai irányváltásra, melynek értelmében

az eddig a keleti blokkhoz tartozó Szíria tulajdonképpen alig egy év alatt a nyugati blokk részévé vált.

A legfőbb szövetségesek közé lehet sorolni Törökországot, az Egyesült Államokat, az Öböl-menti országokat és bizonyos ügyek mentén már Európával is együttműködik Szíria. Az elemző hozzátette: az új szíriai vezetés nagyon sokat köszönhet Törökország és Szaúd-Arábia jóindulatának és közbenjárásának. Törökország tagja a NATO-nak, és Ankara is elősegítette a diplomáciai kapcsolatfelvételt az USA és Szíria között. Donald Trump pedig immár elismeri a törökök különböző biztonságpolitikai érdekeit Szíriában. A török vezetésnek továbbra is az a fő érdeke, hogy Szíria maradjon egyben, továbbra is egységes állam legyen.

Sayfo Omar felhívta a figyelmet arra, hogy Szaúd-Arábia idén ezermilliárd dollár értékben írt alá fegyverszállítási szerződést az Egyesült Államokkal, és a tárgyalások során vélhetően lobbiztak a Trump-adminisztrációnál, hogy közelítsen az új szíriai vezetés felé. Ettől függetlenül Sayfo Omar szerint lehet alapja azoknak a feltételezéseknek, hogy a jelenlegi szíriai vezetés és az Egyesült Államok együttműködése nem ma kezdődött, hiszen amióta Ahmed es-Saraa hátat fordított a nemzetközi dzsihádnak, folyamatosan voltak kapcsolatfelvételek a felek között. Ugyancsak ezt a feltételezést erősíti, hogy

a korábbi években az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) sorra számolta fel azokat a dzsihadista csoportokat, amelyek Ahmed es-Saraa felemelkedésének útjába álltak.

Mivel Moszkva és Vlagyimir Putyin volt az egyik első számú támogatója az Aszad-rezsimnek, jogosan merül fel az a kérdés, milyen most a kapcsolata a jelenlegi szíriai vezetésnek az oroszokkal. Bassár el-Aszad bukása után az orosz fővárosban talált menedéket, és a mai napig ott él a családjával, a testvére is Moszkvában telepedett le. Októberben azonban Ahmed al-Saraa Oroszországba látogatott, és személyesen egyeztetett Vlagyimir Putyinnal. Ez annyira nem meglepő, mivel Szíriában szinte minden erőmű orosz technológiával működik, és a hadsereg megmaradt fegyverzete is orosz eredetű. Az olcsó orosz gabona pedig a jövőben is létfontosságú lesz az új szíriai vezetés számára, ha alacsonyan akarja tartani az alapvető élelmiszerárakat, illetve ha meg akarja őrizni a társadalmi békét. A felsorolt okok, körülmények miatt a szakértő szerint Damaszkusznak a továbbiakban is nyitottnak kell maradnia Oroszország irányába is.

Ahmed al-Saraa őszi, moszkvai látogatása egy szimbolikus lépés is volt, amivel azt jelezte, elkötelezett az oroszokkal való együttműködés mellett. Sayfo Omar ugyanakkor kiemelte, hogy Szíriában nagyon sokan várnak arra, hogy Moszkva adja ki Bassár el-Aszadot, arra azonban nem sok esélyt lát, hogy ez megvalósul. Ezzel ugyanis az elemző szerint Vlagyimir Putyin „nagyon rossz üzenetet küldene” szövetségesei számára akár Afrikában, akár a világ más szegleteiben. „Ez egy olyan vörös vonal, amit Moszkva nem fog átlépni. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy

Szíria és Oroszország kapcsolata helyreáll, az oroszok pedig így megtarthatják azt a két bázist, amit még az Aszad-dinasztiától kaptak Szíriában”

– magyarázta a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

Az Aszad-rezsim megbuktatása után választást tartottak és új kormány is lett Szíriának. Sayfo Omar úgy fogalmazott, az új vezetés nagy hangsúlyt fektet a különböző helyi formális és informális erőkkel való kiegyezésre. Elsősorban a vallási vezetőkre, a régi üzleti elitre, törzsi vezetőkre kell gondolni ebben a tekintetben. A közel-keleti országban ugyanis sokat adnak az informális megállapodásokra. Ahmed al-Saraa nem indított nagy bosszúhadjáratot és nem végzett óriási tisztogatást, így például az előző rendszer gazdasági elitjébe tartozó fontosabb szereplők is megtarthatták a vagyonukat és folytathatják üzleti tevékenységüket. Kivéve persze azokat, akik közvetlenül kapcsolódtak az Aszad-dinasztiához. A szakértő szerint az azért sok mindent elárul a régió „politikai logikájáról”, hogy a régi üzleti elittel való kapcsolattartást és tárgyalásokat az új elnök testvére felügyeli.

Milyen sors vár most a szíriai menekültekre?

Ahmed al-Saraa már tavaly decemberben kijelentette, hogy hazavárja a szíriai menekülteket a világ valamennyi érintett országából. Eddig inkább a környező országokból tértek haza szíriaiak: Törökországból, Jordániából és Libanonból összesen körülbelül egymillió ember ment vissza az elmúlt egy évben. Európai adatok nem érhetők el, de Sayfo Omar becslése szerint két-három ezer szíriai menekült térhetett haza. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy bármennyire is javultak az életkörülmények Szíriában az utóbbi időben, még messze nem olyanok, mint Európában, ahol nagyobb biztonságban érzik magukat a szíriaiak, és könnyebben is tudnak tervezni.

Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb fejleménye, hogy az európai országok kormányai sorra kötik a megállapodásokat vagy már tárgyalnak az új szíriai vezetéssel. Nemrég Dánia és Svédország delegációja látogatott el Szíriába ilyen célból.

A tárgyalóasztalnál a fejlesztési segélyeket menekültügyi együttműködéshez kötik, azoknak pedig, akik hajlandóak hazaköltözni, valamilyen támogatást ígérnek.

Sayfo Omar emlékeztetett, hogy a szíriai polgárháború kirobbanása, vagyis 2011 óta nagyjából 1 millió 300 ezer szíriai érkezett Európába, akik közül 300 ezren már állampolgárságot is kaptak valamelyik európai országban, így 160 ezren Németországban. Úgy véli, azok a szíriaiak, akik a befogadó államban megszerezték az állampolgárságot, nem fognak hazamenni. A hazatérés azok esetében lehet reális és szorgalmazott az európai országok részéről, akik „többet vesznek ki a közösből, mint amit beletesznek”. Az elemző becslése szerint az egymillió szíriai bevándorló fele nem tudott megbirkózni az integrációval. Ők jellemzően segélyekből élnek, de a menekültstátuszuk nem a végtelenségig szól, hanem ideiglenes oltalmazotti státuszt kaptak, amit kétévenként vizsgálnak felül a hatóságok.

Ahogy ezek a státuszok lejárnak, Sayfo Omar szerint egyre inkább nyomás fog nehezedni a bevándorlókra, főleg ha nem járulnak hozzá a státusz meghosszabbításához. A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője arra számít, hogy a jövőben az ilyen sorsú szíriaiak közül egyre többen fognak úgy dönteni, hogy inkább hazatérnek. Ezzel együtt arra számít, hogy az említett 1,3 millió szíriainak több mint a fele Európában fog maradni hosszabb távon is.

(A nyitóképen: Ahmed es-Saraa, Szíria ideiglenes elnöke (középen) Aszaad Haszan es-Sibani szíriai külügyminiszter (balról) és Marhaf Abu Kaszra szíriai védelmi miniszter (jobbról) mellett a Bassár el-Aszad szíriai elnök megbuktatásának első évfordulója alkalmából tartott katonai parádén, Damaszkuszban 2025. december 8-án.)