Bár a kukorica nem tűnik el teljesen az országból, a megváltozott éghajlati viszonyok miatt a hazai mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell. A hagyományos termesztési módokat új technológiák, a kukoricát pedig szárazságtűrő növénykultúrák, például a cirok válthatják fel – ismerteti a Portfolio a Klímapolitikai Intézet friss kutatását.

Az előrejelzések szerint

• a délkeleti országrészben, főleg a Dél-Alföldön, Békés és Csongrád-Csanád vármegyékben, valamint a Tiszántúlon már 2040 és 2050 között súlyos veszélybe kerülhet a rentábilis kukoricatermesztés.
• A Duna–Tisza közén, amely már ma is rendkívül aszályérzékeny, 2050 és 2070 között válhat kritikussá a helyzet.
• A Dunántúl nyugati felén és az Északi-középhegység térségében a század végéig is fennmaradhat a termelés a kedvezőbb mikroklíma, a domborzati viszonyok és a több eső miatt.

A problémát nem a csapadékhiány, hanem a rendkívüli nyári hőség és a fokozott párolgási veszteség okozza.

A kukorica különösen érzékeny a virágzáskori hőstresszre. Ha ebben az időszakban a hőmérséklet tartósan 35 Celsius-fok fölé emelkedik, a megtermékenyülés drasztikusan leromlik. Ilyenkor hiába magas és zöld az állomány, a növény alig hoz csövet, ami a jelenlegi gazdálkodási formát egyszerűen gazdaságtalanná teszi.

A gazdák egy része már megkezdte az alkalmazkodást. Egyre többen választanak rövidebb tenyészidejű, szárazságtűrő hibrideket, és korábbra hozzák a vetés idejét a júliusi hőhullámok elkerülése érdekében. Emellett precíziós öntözéssel, vízmegtartó eljárásokkal és forgatás nélküli talajműveléssel próbálják védeni a termést. A mezőgazdaság alkalmazkodóképessége azonban nem korlátlan. Ennek következtében a leginkább érintett térségekben a kukorica helyét fokozatosan más növényeknek kell átvenniük.