Jörg Oberkirch, a helyi tanács tagja a sajtónak adott nyilatkozatában mély szomorúságának adott hangot, kiemelve, hogy Kurt nagyon barátságos hal volt, aki készségesen úszott a felszínre, amikor a gyerekek a nevén szólították. Mint mondta, nem érti, „miként vehetik egyesek semmibe más emberek tulajdonát és értékeit”.
A rendőrség a maga részéről megerősítette, hogy a halat település-szerte nagy becsben tartották, egyúttal felszólította az embereket, haladéktalanul jelezzék, amennyiben bármilyen információjuk van Kurt eltűnéséről.
A Badische Zeitung című lap Kurtról szóló tudósítása szerint a halat – egy társával együtt – több mint 10 éve vásárolta egy helybéli, majd elhelyezte őket a szökőkútban. Bár társa később elpusztult, Kurt minden jel szerint kiválóan érezte magát, „gazdája” pedig minden nap, az újságoshoz tett reggeli útja során enni adott neki.
A férfi menye, Michaela Belle a lapnak elmondta, apósa mellett idővel a környékbeliek is rászoktak arra, hogy meglátogassák Kurtot, és el is társalogtak az évek során már 25 centiméteresre megnőtt hallal. A Badische Zeitung úgy tudja, két éve Kurt élete veszélybe került egy arra tévedt kócsag miatt, azonban a szökőkút köré felhúzott kerítés végül megóvta őt.
(Címlapképünk illusztráció.)





