A múmiamaradványok vizsgálata – a klinikai működéshez igazodva – kizárólag betegvizsgálati időn túl, éjszaka zajlott. A most alkalmazott technológia különösen alkalmas a komplex, többrétegű anyagok elemzésére, így a mumifikált emberi maradványok részletes, roncsolásmentes analízisére is. „A vizsgálatok célja, hogy minél pontosabb képet kapjunk a leletek belső szerkezetéről, az esetleges elváltozásokról, valamint a mumifikálási technikákról” – mondta Dudás Ibolyka, a Radiológiai Tanszék klinikai főorvosa, a post mortem képalkotás munkacsoportjának vezetője.

Több mint kétezer éves leletek a CT-ben

A most vizsgált egyiptomi múmiamaradványok az alapítása körüli években kerültek az MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának gyűjteményébe. A leleteket az elmúlt években több alkalommal is alávetették különböző képalkotó és multidiszciplináris vizsgálatoknak, köztük hagyományos CT-elemzéseknek is. Ezek azonban – a technológiai korlátok miatt – nem tették lehetővé a kellően részletes értékelést. Hat maradványon végeztek radiokarbon (C14) kormeghatározást, azonban ezek közül csak három esetben sikerült értékelhető eredményt kapni. Ennek alapján a maradványok közül a legrégebbi i. e. 401 és 259 közé datálható, vagyis több mint 2300 éves. A mostani vizsgálatsorozat során a múzeum minden egyiptomi múmiamaradványával egyetemben ez is új elemzés alá került – olvasható a semmelweis.hu-n.

A most elkészített új, nagy felbontású CT-felvételek révén lehetőség nyílik a két múmiafej esetében fogazat és a koponyavarratok részletesebb vizsgálatára is, ami hozzájárulhat az életkor pontosabb meghatározásához, valamint megalapozhatja a koponyák későbbi, nagy pontosságú és részletgazdag 3D- és esetleges arcrekonstrukcióját.

Mint írják, egy korábban vizsgált bal alsó végtag esetében eddig nem sikerült egyértelmű diagnózist felállítani, az új felvételek alapján azonban több lehetséges értelmezés is felmerült. A jelen vizsgálatok arra utalnak, hogy az egyén csontritkulásban szenvedhetett, azonban ennek pontos oka – életkori sajátosság vagy kóros folyamat – további, részletes elemzéseket igényel.

A második bal alsó végtag vizsgálata során megállapíthatóvá vált, hogy egy fiatal egyén maradványáról lehet szó. A pontos életkor meghatározása jelenleg is folyamatban van, azonban ez az első alkalom, hogy a leletről ilyen jellegű, részletes képalkotó információk állnak rendelkezésre.

Különösen figyelemre méltó eredményt hozott egy, eddig csak múmiacsomagként értelmezett maradvány vizsgálata. A leletet a múzeumba kerülésekor – képalkotó vizsgálatok hiányában – fejként, később esetleg madármúmiaként határozták meg. Egy korábbi CT-vizsgálat azonban egyértelműen kimutatta, hogy egy felnőtt egyén lábfejéről van szó. A mostani képalkotó elemzés során arra keresik a választ, hogy a textilmaradványokból mennyire következtethetünk a mumifikálási technikára, valamint a mumifikált egyén életkorára, esetleges betegségeire. Az aktuális felvételeken ugyan is jól elkülöníthetők a különböző bandázsrétegek, valamint azok eltérő szerkezeti sajátosságai. Ezek további történeti és technológiai vizsgálatok alapját képezhetik. A maradvány egykor feltehetően egy teljes múmiához tartozott, azonban a test feldarabolásának ideje és oka jelenleg nem ismert.

A vizsgálatba bevont mumifikált kéz elemzése szintén fontos információkkal szolgálhat. A csontok mérete, fejlettsége és morfológiai jellemzői alapján a kutatók arra keresik a választ, hogy gyermek- vagy felnőttmaradványról van-e szó, valamint az egyén nemére és életkorára vonatkozó becslések is megfogalmazhatók lehetnek.

„A leleteket korábban egy kutatócsoport már vizsgálta, azonban a mostani felvételek minden eddiginél részletesebb képet nyújtanak, és várhatóan lehetőséget teremtenek arra, hogy a több évtizede gyűjteményben őrzött maradványokról új, tudományosan is értékelhető eredmények szülessenek” –hangsúlyozta a kollekció kurátora, Scheffer Krisztina főmuzeológus.

Az elkészült felvételek részletes kiértékelése jelenleg is folyamatban van. A kutatók várakozásai szerint az adatok feldolgozása újabb információkkal gazdagíthatja a múmiák életére, egészségi állapotára és a mumifikálási eljárásokra vonatkozó ismereteket.

Az eddigi eredmények alapján egyértelmű, hogy a modern képalkotó technológia alkalmazása új dimenziókat nyit a múmiakutatásban, és hozzájárulhat a többezer éves leletekben rejlő információk feltárásához, azok roncsolása nélkül – tette hozzá a főmuzeológus.