Majnek Antal nyugalmazott kárpátaljai püspök egyáltalán nem él visszavonultan, hiszen öt faluban segít amiben csak tud, illetve számos karitatív feladatot is ellát. A püspökségről azért kellett lemondania, mert betegségek gyötörték. Az egyik szemére trombózist kapott, és félig megvakult, de örül annak, hogy a másikkal még lát, így tudja támogatni az elesetteket. A Szemlélek az orosz–ukrán háború harmadik évfordulója alkalmából készített interjút a 73 éves katolikus pappal, aki korábban apostoli kormányzó és megyéspüspök is volt. A nyugalmazott munkácsi püspök több mint három évtizede végzi áldozatos szolgálatát Kárpátalján, és úgy véli, a misék még mindig ugyanolyanok, csak a hívek hiányoznak, ugyanis elég sok a félig megüresedett templom. A hosszú évek során azonban megtapasztalta, hogy a szolgálat a legjobb befektetés, mert ha az ember odaadja a szeretetét, a képességeit, talentumait, többszörösen visszakapja azokat. „Jézus komolyan gondolta, hogy amiről érette lemondunk, azt százszorosan visszakapjuk” – jegyezte meg.

Mint mondta, a szülők félnek, hogy besorozzák fiaikat, ezért biztonságos helyre küldik őket. Emlékeztetett, hogy 25 éves kortól sorozható be egy férfi Ukrajnában, de önkénteseket már 18 évesen toboroznak, hatalmas fizetést ígérve nekik. Kárpátalján is több iskolát be kellett zárni az elmúlt három évben, amely intézmények pedig még várják a gyerekeket, azok is vegetálnak. „A magyaroknál és az ukránoknál tragikusan kevés a gyerek, és ha a házaspárok nem fogadják el a következő gyermeket, az Úristen sem tud jövőt tervezni nekünk” – fogalmazott Majnek Antal.

Arról is beszélt az interjúban, hogy hatalmas lelki sérüléseket kell begyógyítaniuk, és ez várhatóan a háború végeztével is így lesz. A nyugalmazott püspök szerint sokan emlegetik, hogy a háborút tízszeresen kell megbosszulni, illetve nyílt titok, hogy egyre több helyen felfegyverzik a helyi lakosokat. Azt gondolja, ha az indulatokat nem csillapítják, a rendőrség sem tud úrrá lenni a feszültségeken. Majnek Antal megjegyezte: a papoknak most hangosabban kell arról beszélniük, hogy „Isten a megbékítés, a megbékülés Istene, nem a bosszúé”. Hozzátette, hogy a megbocsátást először mindenkinek a szívében kell gyakorolni, majd a családban, a tágabb környezetben, illetve az egész országban.

„Nehéz hallgatni azokat, akik megfordítják az igazságot, akik Putyint jónak látják, és nem hisznek az ukránoknak”

– mondta az interjúban a katolikus pap. A legszomorúbbnak azt tartja, hogy az orosz hadsereg a földdel egyenlővé teszi azokat a falvakat, ahol az orosz katonák orosz nyelvű testvérei élnek. „Sírnak ott az öregek, és nem értik, miért bombázzák az embereket, akik eddig jó kapcsolatban voltak egymással. Azt kérdezik: ki uszította össze az embereket? Miért kell utálni a szomszédot? Ki húz ebből véres hasznot? És kinek áll érdekében, hogy Ukrajna férfi lakossága meghaljon?” – tette fel kérdéseit Majnek Antal.

Mint fogalmazott, ősidők óta sokan felteszik a kérdést, hogyan engedheti Isten a háborúkat, az öldökléseket, ártatlan emberek elvesztését. Figyelmeztetett, hogy nem szabad elhamarkodni a választ erre az egyébként nagyon fontos kérdésre, az ember először „inkább hallgasson, meghallgasson, és még mindig csak hallgasson”. Kiemelte, hogy Isten csak jót teremtett, és ő nem tud nem szeretni, ezért semmilyen bajt nem szabad ráfogni. Azt gondolja,

„a gyűlölet mellé már csak egy gyufaszál kell”, és valamilyen ürüggyel vagy indokkal bárhol kirobbanhat egy háború világszerte.

Majnek Antal biztos benne, hogy addig nem lehet béke, amíg az emberek nem akarják. Mint mondta, most úgy tűnik, ehhez jobban össze kell törni, még több véráldozat, szenvedő anyuka, özvegy, gyászoló szülő kell. Ezzel együtt reménykedik abban, hogy gyarapszik majd a békét akarók száma, és ez megtérésre fog vezetni sokakat. „Ha majd megértik, hogy nem a fegyverekben vagy a politikusokban kell bízni, hanem egyedül az Istenben, akkor tud Ő segíteni nekünk” – tette hozzá.

Nem mernek kilépni az utcára az emberek

Kárpátalján valamennyi család nehezen viseli a három éve tartó háborút. A nyugalmazott munkácsi püspök elmondta, hogy sokan már a háború kitörése előtt külföldre mentek dolgozni, és ők nem is akarnak hazatérni, illetve három éve nem is nagyon tudnak hazalátogatni. A Kárpátalján maradtak egy részét behívták a hadseregbe, másik részük – akik a háború elején elmulasztották a regisztrációt – még otthon van. Ők Majnek Antal elmondása szerint a saját lakásukba bezárva élnek, furcsa házi őrizetben. Közülük sokan három éve nem mernek kilépni az utcára, ugyanis attól félnek, hogy

bármikor jöhet egy mikrobusz, és minden kérdés nélkül elviszik őket, akár még a hatvan évhez közel állókat is.

Csak tovább szítja a feszültségeket, hogy a bujkálók elfogásáért jutalom jár, illetve az elfogottak komoly büntetést kapnak. A katolikus pap szerint mindeközben a nagyvárosok áruházaiban gazdag férfiak járnak-kelnek békésen, és nem érti, hogy ők hogyan élhetnek szabadon. Mint mondta, ezt tapasztalva furcsa érzések születnek az emberben. „Iszonyú igazságtalanság van a Földön. Egyes férfiak luxusautókban ülnek, a kórházak pedig tele vannak sebesült katonákkal. Egyre erősebben kell imádkoznunk: jöjjön el, Istenem, a te királyságod!” – fohászkodott Majnek Antal.

A belső menekültekről azt mondta, több tízezerrel nőtt a lélekszám Kárpátalján, ahol „gomba módra épülnek a sokemeletes háztömbök”. A lakásokat a Kijevből, Harkivból és Lvivből érkezett ukránok és oroszok vásárolják meg. Kárpátalján minimálisra csökkent az őslakos magyarok, szlovákok és németek száma. Nem tudni, hányan jönnének vissza a háború végeztével. Majnek Antal megjegyezte: a kisemberek szintjén nincs ellenségeskedés, de szomorúan tapasztalja, hogy a menekültek a magyarokról olyan sok rosszat hallottak a médiából, hogy félnek tőlünk.

„Aztán kellemes meglepetés éri a vendégeket, mert a kárpátaljai nép évszázadok óta befogadó, békülékeny, vendégszerető”

– tette hozzá.

A nyugalmazott püspök szerint ebben a helyzetben a legpraktikusabb segítség a pénzügyi adomány, mert azt mindig arra fordítják, amire éppen szükség van. A segélyszervezeteik számlája most biztonsági okokból Magyarországon van, így az átutalt pénzek garantáltan eljutnak hozzájuk.

Majnek Antal az interjú végén arról beszélt, biztos benne, hogy Isten látja a szíveket, és „közvélemény-kutatást” végez. Azt mondta, hogy a kérő ima egy szavazat is lehet, egy igen Istenre, a tőle kapható békére, egészségre, gyógyulásra, vigasztalásra. A kérő ima egy nagy igen. „Hiszek benned, Istenem, tőled várom a gondoskodást, és előre hálát adok azért, amit kapok. Ami jót kérek, azt te adtad a szívemre, a nyelvemre, és tudom, neked számít, hogy én is ezt akarom” – zárta gondolatait a volt megyéspüspök.