"Ez most már tulajdonképpen nemcsak az utóbbi évek, hanem az utóbbi egy-két évtized problémája, a tendenciák már láthatók voltak" – mondta az ország népeségfogyásáról az InfoRádióban Hidasi Judit japanológus.
A Budapesti Gazdasági Egyetem professzora elmondta, Japánban csökken a házasodási kedv, nagyon sok nő nem akar férjhez menni. Képzettségi színvonalban a nők legalább olyan jók, mint a fiúk, vagy még jobbak, így megengedhetik, hogy önálló megélhetést biztosítsanak maguknak. Nincs az a gazdasági kényszerük, hogy az életvitelük biztosítása érdekében menjenek férjhez.
Ezenkívül kialakult egyfajta szinglikultúra, amit kiszolgál a kereskedelem és a gazdaság.
A közértben a polcokon szingliknek szóló kimért porciók vannak, szingliknek szóló csomagolások, kiszerelések. Kényelmesen lehet egyedülállóként élni, és a japán fiatalok többsége így is él. Meglepő, hogy a 30 éves korosztályig bezárólag a fiatalok több mint a fele nem párkapcsolatban él, sőt,
a harminc év alatti fiatalok felének egyáltalán nem volt még szexuális élménye.
"Sokaknak fel sem merül, hogy gyereket vállaljanak. Egész egyszerűen csak élik az életüket" – mondta a japanológus. Ezt alátámasztja a statisztika, amely alapján 2022-ben 770 ezer gyerek született a 124 milliós lakosságú országban, ez a szám az országra vetítve kevésnek számít.
Az elmúlt években voltak a népességnövekedést szorgalmazó demográfiai programok, melyeket a néhai miniszterelnök, Abe Sindzó indított. Gazdasági modernizációs politikájának egyik fő eleme volt a strukturális reform, és annak egy részét képezte, hogy a nőket biztassa a gyerekvállalásra, és egyben a munkavállalásra. A programban a bölcsődék, óvodák építését, fejlesztését kezdeményezték nagy számban, de időközben Abe Sindzó lemondott, és ezzel a nőket középpontba helyező program megfeneklett.
A népességnövekedéshez a bevándorlás sem jelent megoldást, hiszen a szigetországban ez nem opció. Bizonyos szektorokban hozzájárulnak ehhez, de ez korlátozott és erős feltételei vannak, így számszerűleg nem lehet megoldás. Arról még nincs konkrét elképzelés, hogy Kisida Fumio kormánya folytatná-e az Abe Sindzó által elkezdett reformokat. Jelenleg a vészharangot kongatják, és próbálják a lakosság figyelmét felhívni a problémára.
Hidasi Judit kiemelte: Japánban a gyerekvárást nem áldásnak élik meg, hanem feladatként, hiszen rengeteg felelősséggel és kiadással jár. Az oktatás hihetetlen összegeket emészt fel, úgyhogy más a hozzáállás. "Ha ezen nem történik változás, akkor nem sok remény van arra, hogy pozitívba forduljon át a folyamat" – tette hozzá a japanológus.