A következő két évben több mint hét százalékkal esik a brit átlagcsaládok rendelkezésre álló jövedelme – közölte a független brit elemző intézet, a Felelős Költségvetési Politika Hivatala. Erre hatvan éve nem volt példa. Az okok között van a megugrott infláció, a megdrágult hitelek és a növekvő munkanélküliség, és ezek a hivatal szerint „eltörlik az elmúlt nyolc év eredményeit”.
Közben Jeremy Hunt pénzügyminiszter feltálalta a fekete levest – a költségvetési tervezetet –, ami miatt mindenhonnan – saját pártjából is – záporoznak rá a nyilak. Úgy próbál kármentesíteni a pénzpiacokat megijesztő és a brit államadósságot megdrágító Truss-féle gazdasági csomag után, hogy masszív adóemelésekkel próbálja egyensúlyban tartani a költségvetést, betömni a büdzsében keletkezett milliárdos lyukakat és visszaszerezni a piacok bizalmát.
Jeremy Hunt csütörtökön olvasta fel a parlament előtt a sokat várt „őszi jelentését”, azaz a költségvetési tervezetet, úgy, hogy két „mumus”: Liz Truss és volt pénzügyminisztere, Kwasi Kwarteng távolmaradt.
„Ma tervet nyújtunk be az életszínvonal-válság kezelésére és gazdaságunk újjáépítésére. Prioritásaink a stabilitás, a növekedés és a közszolgáltatások. Megvédjük a kiszolgáltatottakat is, mert britnek lenni annyi, mint együttérzőnek lenni, és ez egy együttérző konzervatív kormány” – csomagolta pátoszos szövegbe a keserű pirulát:
a II. világháború vége óta a legmagasabb szintre ugrik az adószint a szigetországban.
A következő rossz hír az volt, hogy Hunt is elismerte: recesszióban van a brit gazdaság és 2023-ban közel másfél százalékkal zsugorodik majd a GDP. A jó hír az, hogy – természetesen az ő lépései után – a következő három évben már ismét növekedésnek indul.
Mindezt úgy éri el, hogy egyes kommentátorok szerint „kifosztja az aktív dolgozókat”: a 45 százalékos szja-kulcs küszöbét évi 150 ezer fontról 125 ezerre engedte le, amivel több millió középosztálybeli brit lesz kénytelen többet fizetni. (Épp ezt az adósávot akarta eltörölni Liz Truss, híven a 2019-es pártprogramhoz, hogy a konzervatívok nem emelnek adót, de most az ellenkezője történt.)
Közben Hunt az inflációhoz igazította a nyugdíjakat és a segélyeket – azaz megpróbálja óvni az inaktív polgárokat. Emelkednek azonban az eddig is magas önkormányzati adók. Bár nőnek majd a közkiadások a következő években, de sokkal lassabban, mint eddig, és az összes minisztériumnak le kell faragnia a költségvetéséből.
Hunt azzal vette védelmébe a lépéseket, hogy azok még mindig „a legbőkezűbb adókedvezményeket tartalmazzák a G7-es országok sorában”.
Ezek után dühös konzervatív kommentátorok feltették a kérdést:
mi értelme a tory pártnak, ha baloldali programot valósít meg?
Az ellenzéki Munkáspárt közben nem nagyon tudott konkrétumokba belekötni, ezért azzal vádolta meg a konzervatívokat, hogy ők okozták a válságot, hogy az okok között fals módon mutogatnak az ukrajnai háborúra és hogy inkább bocsánatot kellett volna kérniük a Liz Truss által okozott kárért.