A kormányalakítás határideje pénteken lejárt, és Chris Heaton-Harris, a brit kormány északír-ügyi minisztere bejelentette: a kialakult helyzetben törvényi kötelezettsége az új választások kiírása 12 héten belül.

A miniszter közölte: tudja, hogy az észak-írországi pártok közül egyik sem akar választásokat, de ezek a pártok is elfogadták az ilyen esetekre kidolgozott szabályokat.

Chris Heaton-Harris ugyanakkor a várakozásokkal ellentétben nem jelentette be a választások időpontját, mondván: erre majd a jövő héten visszatér.

Történelmi horderejű fordulat

A május 5-én tartott észak-írországi parlamenti választáson – világszerte hatalmas feltűnést keltve – a britellenes katolikus mozgalom legnagyobb pártja, a Sinn Féin szerezte meg a legtöbb képviselői mandátumot a belfasti törvényhozásban, a Stormontban, ahol korábban mindig a brit fennhatóságot pártoló protestánsoké – az utóbbi évtizedekben a Demokratikus Unionista Párté (DUP) – volt a legnagyobb létszámú frakció.

A tavaszi választásokon bekövetkezett történelmi horderejű fordulat azt is jelenti, hogy a felekezetközi hatalommegosztásra alapuló belfasti kormánynak első ízben lehetett volna katolikus vezetője, ha ez a kormány megalakul.

A tisztség betöltésére Michelle O'Neill, a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke lett volna jogosult.

Az új észak-írországi kormány azonban nem alakulhatott meg, mivel a radikálisan EU-szkeptikus irányvonalú DUP ragaszkodik ahhoz, hogy London a belfasti kormányalakítás előtt érje el az Európai Uniónál a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll törlését.

E protokoll alapján Észak-Írország harmonizált viszonyrendszerben maradt az EU egységes belső piacának áruforgalmi előírásaival, annak érdekében, hogy ne kelljen visszaállítani a fizikai ellenőrzést Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán. Ez a 499 kilométeres határszakasz az EU és az Egyesült Királyság egyetlen közös szárazföldi vámhatára.

A DUP hivatalos álláspontja szerint azonban a protokoll kikezdi Észak-Írország alkotmányos helyzetét az Egyesült Királyság integráns részeként.

A Sinn Féin mindazonáltal már a májusi választás eredményének ismertté válása után jelezte, hogy

napirendre kell venni az 1921-ben megosztott ír sziget egyesüléséről szóló népszavazás kiírását.

Az észak-írországi rendezésről kötött 1998-as nagypénteki megállapodás ezt lehetővé teszi, ha a közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését pártolja, de az egyesítésről az Ír Köztársaságban is referendumot kell tartani.

Nemrégiben kiderült, hogy Észak-Írország 101 éves történetében először többségbe kerültek a katolikusok a helyi lakosságon belül.

A tavaly elvégzett népszámlálás adatai szerint - amelyeket szeptember végén ismertetett az észak-írországi statisztikai kutatóintézet (NISRA) – az 1,9 milliós lakosságon belül a katolikusok aránya 45,7 százalék, a protestánsoké 43,5 százalék.

A katolikusok többségbe kerülésének rendkívüli jelentőségét az adja, hogy a katolikus lakosság zömmel az ír sziget újraegyesítéséért küzdő britellenes mozgalmakat, mindenekelőtt a Sinn Féint támogatja.