Négy évvel ezelőtt, egy csütörtöki napon indított Oroszország teljes körű inváziót Ukrajna ellen. Olekszij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője az InfoRádióban úgy vélekedett: ha csak a frontvonalat nézzük, nagyon lassan közeledik célja megvalósításához Oroszország. Ukrajna 25 közigazgatási régiójából 9-ben van valamilyen területrész, amelyben orosz fennhatóság érvényesül, ezek közül a Krím 100 százalékosan orosz kézen van, Luhanszk megye is majdnem (99,6 százalék), Donyeck megye javarészt (78 százalék), Zaporizzsjéban, Harkiv és Szumi megyében is van orosz megszállás.

A front emberi léptékkel nézve naponta nagyot, 6-7 négyzetkilométert halad előre Ukrajnában, de a háború szemszögéből nézve az elemző szerint ez kevés, ráadásul Ukrajna időszakosan ellencsapásokat is végrehajt, lassítva az orosz előrenyomulást.

Ezzel az „előrenyomulási dinamikával” szerinte Oroszországnak másfél-két év kell, hogy befejezze a háborút.

Nem hatott a frontvonalra viszont szerinte Svédország és Finnország NATO-csatlakozása, csak egy európai-orosz összecsapásnak nőtt az esélye.

Olekszij Anton úgy látja, alapvetően Ukrajnában és Oroszországban is számít a háború társadalmi támogatottsága, de rámutatott arra is, hogy az orosz politikai rendszerben az elnök hatásköre a háború, és bár ugyanígy van Ukrajnában is, a harcok támogatottsága hol nagyobb, hol kisebb.

Időközben a háború mindkét ország társadalmát átalakította, százezerszám vannak halottak, sérültek, utóbbiakat az utcán is látják az emberek, és a hírekben is egész nap találkozni a háborúval. Emellett sokan kivándorolnak, elhagyják a lakhelyüket, a frontvonalak kiürültek, Kelet-Ukrajna megyéi pedig vagy lakhatatlanná váltak, vagy egyre nehezebb körülmények között lehet ott élni, de már másutt is Ukrajnában a folyamatos bombázások, áramkimaradások miatt.

Mindenkit feszít a kérdés, hogy mikor lesz ennek vége. Olekszij Anton szerint sem Ukrajna, sem Oroszország nem szeretne kényszerbékét kötni, ahhoz ugyanis engedményeket kellene tenni.

„A fő pont Donbasz hovatartozása, a többi kérdés kevésbé fontos. Vannak olyan értesülések, hogy más kérdésekben voltak szóbeli megállapodások, viszont nem ezek döntik el a megállapodás menetét, hanem a fő kérdés, és amíg ezek az országok azt gondolják, hogy jobban állnak a harctéren, nem is fogják értelmét látni annak, hogy engedjenek” – nyomatékosította az elemző. Amíg tehát Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin ukrán, illetve orosz elnökök nem döntenek úgy, hogy a háborút befejezik, annak nem is lesz vége, sem békével, sem tűzszünettel.

Donbaszra kitérve Olekszij Anton elmondta még, hogy a háború csak részben tekinthető területi háborúnak, külpolitikai-egzisztenciális tétje is van: ez az a terület, amely jelképezi azt, hogy lehet-e hátrálni vagy sem. Aki Donbaszt birtokolja, fel tudja mutatni azt, hogy az ő hadserege erősebb és nem hátrál.

„Ukrajna esetében is fontos kérdés ez. Ha az ukrán társadalom meglátja, hogy a hadsereg gyakorlatilag harc nélkül hátrálni fog, ennek politikai következményei is lehetnek Ukrajnában. Ugyanígy Oroszországban is, ha Vlagyimir Putyin nem tudja elérni a célját, vagyis a háborúnak úgy lett vége, hogy a célokat nem érték el, annak is lehetnének társadalmi és politikai következményei” – részletezte Olekszij Anton.