A donbaszi hoteltulajdonos, Vaszil már több mint egy hónapja nap mint nap a frontvonalra utazik lakhelyéről, hogy harcba álljon. A konstantinovkai szállodatulajdonos azt mondja, folyamatosan bombázzák egységét, melyben elmondása szerint legalább a katonák fele donbaszi.

Az elmúlt nyolc évben elmondása szerint ő és társai végignézték, ahogy az élet a régióban drasztikusan megváltozott - bármit megtennének azért, hogy ne kerüljön orosz irányítás alá a tartomány, melynek megszerzése prioritás az oroszok számára. Jelenleg már 75 százaléka fölött kontrollt gyakorolnak a The Guardian cikke szerint.

Kisebbségben az orosz pártiak

A donbaszi emberekről kialakított sztereotípiáknak Vaszil és társai erős ellentétét képzik. A külvilág hajlamos azt hinni, hogy a helyiek orosz pártiak, ám ez nem teljesen fedi az igazságot – bár Vaszil szerint is nagyon sokan vannak, akik még mindig Moszkva mellé állnak. A szállodatulajdonos szerint ugyanakkor

a háború kezdete óta sok minden változott, és az oroszokat támogatók abszolút nincsenek többségben.

Az ukrán ellenőrzés alatt álló donyecki terület egyik frontvárosában, Bakhmutban Viktor Sulik, egy volt iskolaigazgató és 23 éves fia, Denisz Sulik, aki testnevelést tanított apja iskolájában, egy fa árnyékában áll, kezében puskával. Négy kilométert gyalogoltak a búzamezőkön keresztül a frontvonalon lévő állásaikból. A két férfi a május óta orosz kézen levő Popasznában élt – a várost gyakorlatilag porig bombázták az oroszok.

"A háború nem újdonság számunkra, de ez a háborúk háborúja. Az embereknek meg kell érteniük, hogy azért jöttek ide, hogy elpusztítsanak minket" – mondta Viktor.

Beálltak harcolni, mert nincs hova menjenek

A két férfi az után, hogy berobbantották otthonuk ablakait, egy másik donyecki városba, Limanba menekült, de azt is elfoglalták az oroszok. Ekkor döntöttek úgy, hogy beállnak a hadseregbe.

"Nincs otthonunk, mert felrobbantották, hajléktalanok vagyunk, és nincs már munkahelyünk sem, mert az iskola sem áll.

Fegyvert fogtunk, mert mi mást tehetnénk?

– mesélte Viktor. – Azt mondták, ha bevonulunk a hadseregbe, nem maradhatunk együtt, mert én tapasztalatlan és fiatal vagyok, míg apám idősebb és van fegyveres tapasztalata, ezért inkább a helyi erőkhöz csatlakoztunk."

Donbasz nyolc éve szenved

2014-ben Donbasz felét orosz erők foglalták el összehangolt propagandakampány és katonai művelet után, amelyet a helyi lakosság egy része támogatott. A hatalomátvételt orosz katonai hírszerzéshez kapcsolódó személyek vezették, de helyiek is részt vettek benne. A frontvonalak 2015 végétől 2022-ig szinte mozdulatlanok maradtak, kevés harc zajlott.

A megszállt Donbaszban a gazdaság mélyrepülésbe kezdett, a szabadságjogok megkoptak. Bárkit, aki kritizálta a rendszert vagy szembeszállt azzal, bírósági eljárás nélkül fogva tarthattak fogolytáborokban, vagy akár ki is végezhettek. A háborúról sokan nem vettek tudomást még Ukrajnában sem, az ott élők viszont bőrükön érezték annak következményeit munkanélküliségtől kezdve az alapvető szolgáltatásoktól való elszakadásig.

Sok helyi fogott fegyvert

A teljes körű invázió óta néhányan bűntudattal tértek vissza a Donbaszba harcolni. Köztük van Jegor Firszov is: az eredetileg donyecki Firszov a 2014 utáni ukrán parlamentben lett parlamenti képviselő, később pedig környezetvédelmi aktivista. Most önkéntes orvos a hadseregben.

"Az elmúlt nyolc évben Kijevben éltem. Nem vettem tudomást a háborúról. Nyolc évig volt fegyver a házamban, de nem tanultam meg, hogyan kell összerakni. Neheztelek magamra" – mondta Firszov. A kijevi területvédelmi erőkhöz jelentkezett, és miután szemtanúja volt a Kijev környéki orosz atrocitások következményeinek, csatlakozni akart a hadsereghez. Ismerte az avdijivkai parancsnokokat, és egy hónapot töltött szanitécképzéssel, mielőtt bevetették volna.

"Az emberek azt gondolják, hogy a Donbaszt kizárólag oroszbarátok lakják, de

rengeteg olyan helyi van, aki oroszellenes és hazafias.

Az Ukrajna többi részéből származó emberek most már megértik a donbasziakat. Ez a háború nem az ő választásuk voltak" – mondta.

Távolról is érkeztek ukránok

Sok más helyi harcol 2014 óta: Medvid az ukrán különleges erők katonája. "Moszkvában voltam, amikor az egész elkezdődött. Volt ott egy jó fémüzletem, de aztán láttam a tévében, mi történik" – mondta Medvid. Az ő egységét többnyire helyiek alkotják.

Tetjana Hemion, egy szlovjanszki tánctanárnő alapvető felszerelésekkel való ellátást szervezett az észak-donyecki egységek számára, ahol férje harcol.

"Régebben nagyszerű életem volt. Tucatnyi tanítványom volt, mindent megengedhettem magamnak, amire szükségem volt, mellettem aludt az a személy, akit szerettem" – mondta Hemion. Ő és más önkéntesek a városban a hadsereg ellátási láncában lévő lyukakat töltik be.

"Sajnos hosszú időn keresztül rengeteg erőfeszítést tettek azért, hogy eltöröljék az ukránságot a Donbaszban. Sokan vannak, akik oroszbarátok. De mindez a szovjet örökségből ered" – vélekedik Hemion, aki szerint egy dolgot fontos megjegyezni: hogy ez a háború nem merülhet feledésbe.