Három nappal a nemzetgyűlési választások után továbbra sincs olyan egyértelmű többség a parlament alsóházában, amely biztosítani tudná a kormányzóképességet.

Emmanuel Macron nem szólalt meg, amióta pártja és centrista szövetségeseinek Együtt! nevű szövetsége a választások vasárnapi második fordulójában elvesztette abszolút többségét a nemzetgyűlésben.

Az elnök kedden az eddigi kormánytöbbséghez tartozó pártok és az ellenzék vezetői közül többeket is fogadott hivatalában "a franciák érdekeit szolgáló, lehetséges konstruktív megoldások megtalálására". Az egyeztetések szerdán folytatódtak.

A jelenlegi helyzet példátlan Franciaországban, ahol az alkotmány alapján az államfő a pártok felett áll, ráadásul Emmanuel Macront gyakran éri az a vád az ellenzék részéről, hogy egyedül gyakorolja a hatalmat.

Fabien Roussel, a kommunisták vezetője az elnökkel folytatott megbeszélése után elsőként jelezte, hogy Emmanuel Macron nemzeti egységkormány létrehozásán gondolkodik a politikai helyzet megoldására.

Az április elnökválasztáson Emmanuel Macronnal szemben alulmaradt Marine Le Pen, a szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés új frakciójának vezetője megerősítette, hogy az elnök neki is felvetette ezt a lehetőséget az egyeztetésükön. Az ellenzéki politikus szerint viszont "a helyzet nem indokolja" ezt a megoldást. A konzervatív Köztársaságiak főtitkára, Aurélien Pradié szerdán egyértelműen elutasított egy "ilyen kényszerházasságot".

Az elnöki pártszövetség részét képező centrista Horizont nevű pártot vezető Edouard Philippe, aki Emmanuel Macron első kormányát vezette 2017 és 2020 között, azt javasolta, hogy a jelenleg a baloldali szövetséghez tartozó szocialistákkal, a Zöldekkel és az ex-miniszterelnök korábbi pártjával, a Köztársaságiakkal közösen jöjjön létre "nagykoalíció".

Olivier Véran, a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter szerdán kizárta, hogy a kormányzati többségben szerepet kapjon a baloldali összefogást vezető radikális baloldali Lázadó Franciaország vagy pedig Marine Le Pen pártja, miután szerinte ez a két formáció nem tartozik "a köztársasági ívbe".

A kormánypárti politikus több lehetséges megoldást is felvázolt: "a balközép-jobbközép közti különbség meghaladásának folytatását", ami koalíciós szerződést jelentene a jobbközép Köztársaságiakkal, ők azonban ezt eddig határozottan visszautasították.

Opcióként jelölt meg Olivier Véran "egy még ennél is szélesebb többséget", amely olyan nemzeti egységkormányra utal,

amelyben a baloldali összefogásból a Zöldek, a szocialisták, a kommunisták, valamint a konzervatív jobboldal kaphatna helyet. Harmadik megoldásként pedig egy olyan rendszert tart kivitelezhetőnek, amelyben "a többség törvényjavaslatonként alakítandó ki, időnként a jobboldallal, időnként a baloldallal".

A felvázolt forgatókönyvek közül egyik sem volt eddig gyakorlat Franciaországban. Az elmúlt húsz évben az államfőnek mindig abszolút többsége volt a nemzetgyűlésben. Utoljára 1988-ban, a szocialista Francois Mitterrand elnöksége alatt fordult elő, hogy az akkori baloldali kormánynak mintegy tucatnyi képviselő hiányzott az abszolút többséghez a nemzetgyűlésben, s alkalmanként kellett képviselőket megnyerni az ellenzék soraiból a törvényjavaslatok megszavazásához. Ennél azonban most csaknem négyszer több szavazat hiányzik az elnöki szövetségnek. A koalíciós kormányzásra pedig még nem volt példa.

A kormánypártnak a következő öt évben csak 246 képviselői helye lesz az 577 fős nemzetgyűlésben, míg eddig 345 volt. Az abszolút többséghez 289 szavazat szükséges. A baloldal 150 képviselővel rendelkezik négy frakcióban, a Nemzeti Tömörülésnek 89 fős a csoportja, míg a hagyományos jobboldaliak 61-en vannak.