Szokatlan történeti áttekintést adott a szovjet és orosz történelemről Vlagyimir Putyin elnök hétfő este, amikor bejelentette két kelet-ukrajnai terület elismerését.
Mezei Bálint adjunktus, az ELTE-BTK Kelet-, Közép-Európa Története És Történeti Ruszisztikai Tanszékének oktatója érdeklődésünkre elmondta, Putyin már régóta beszél a Szovjetunió 1991-es felbomlásáról, geopolitikai katasztrófaként állítva be azt.
"Jelentős számú orosz kisebbség került a posztszovjet államokba, Ukrajnához is sok orosz ajkú ember került, ennek a kisebbségnek a helyzete, amely főleg Kelet-Ukrajnában élt, bonyolult volt. Putyin történeti áttekintése azt a célt is szolgálta, hogy megpróbálja meghatározni az 1991-ben függetlenné vált Ukrán SZSZK tagköztársaság kialakulását; hogy ezt milyen mértékben formálta a szovjet politika. Ugyanis Ukrajna 1991 után az önálló államiság útjára lépett, és az orosz hatással szemben határozta meg magát" - fejtegette a szakértő.
Ez az elválás más FÁK-országok esetében is megtörtént, de - mint Mezei Bálint rámutatott - Ukrajna esetében különösen fontos törekvés volt.
"Ukrajna egészen a 2000-es évek elejéig úgy tűnt, hogy megragad egyfajta pufferországstátuszban, és nem volt eldöntve, mi lesz a keleti lakossággal. Kettős ukrán elit jött létre, de 2014-ig megfértek egymás mellett, persze már 2004-ben, a narancsos forradalom idején is voltak konfliktusok."
Hogy hogyan illeszkedik a történetbe Lenin, illetve Sztálin, akiknek a szerepét Putyin elnök említette fel Ukrajna kapcsán, arról azt mondta,
az ukrán határok meghúzása a szovjet politika függvénye volt, ehhez képest olyan területeket is Ukrajnához csatoltak, amelyek orosz többségűek voltak.
"Leginkább Krím Ukrajnához csatolását emelte ki, amely Hruscsov magánakciója volt 1954-ben" - hozta fel példaként Mezei Bálint.
Szerinte viszont még az sem egyértelmű, hogy Ukrajna elvesztése fáj a legjobban Oroszországnak, hiszen láthattuk a közelmúltban a kazah válságot is, amely mutatja az orosz érdekeltséget a közép-ázsiai térség felé is, de Ukrajna státusza azért nagyon fontos, mert a NATO esetleges keleti terjeszkedésének egy nagyon fontos állomása lehetne.
"Putyin nem véletlenül mondta azt, hogy ha Ukrajna a NATO ernyője alá kerülne, különböző stratégiai fegyverekkel sokkal könnyebben elérhetnék az orosz területeket" - figyelmeztetett.
Hogy a balti államok NATO-csatlakozásakor miért nem volt hasonló orosz fellépés, mint most, arról azt mondta, akkortájt komoly rubelválsággal küzdött Oroszország, valósággal csődközeli helyzetben volt, és csak Putyin első elnökségére normalizálódott a helyzet, az ezredforduló után, és egy
rövid "atlantista korszak"
után 2003-ban a grúziai rózsás forradalom, 2004-ben az ukrajnai narancsos forradalom és 2005-ben a kirgiz tulipános forradalom drasztikusan megváltoztatta az oroszok NATO-politikáját és egyáltalán a nyugathoz való viszonyát.
