A Hét nap - hét helyszín elnevezésű rendezvénysorozat első állomása az egykori Kelet-Berlin főtere, az Alexanderplatz volt, ahol harminc éve, 1989. november 4-én az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) történetének legnagyobb szabású nem állami megmozdulását tartották. A több százezer - egyes kutatók szerint egymillió - ember részvételével tartott tüntetésen demokratikus átalakulást, a többi között sajtószabadságot és szabad választásokat követeltek.

A Németország újraegyesítéséhez vezető keletnémet békés forradalom legfontosabb eseményei között számon tartott megmozdulást egy nagyszabású háromdimenziós installációval idézték fel, az Alexanderplatz szélén álló épületek homlokzataira korabeli felvételeket és fényfestményeket vetítettek.

A további helyszínek között van például a Potsdam melletti Glienicke-híd, a híres egykori határátkelő, amelynél kicserélték az elfogott kémeket a hidegháború idején. Ez a funkciója A kém, aki bejött a hidegről című 1963-as krimiből, a brit John Le Carré munkájából, valamint a Kémek hídja című, 2015-ös Steven Spielberg-filmdrámából is ismert.

A központi helyszín a belvárosi Brandenburgi kapu, az újraegyesített Németország egyik fő jelképe, amelynél A szabadság felhője elnevezésű installációt állították fel. Az alkotás több mint 300 ezer cédulából áll, amelyre a projekthez csatlakozó emberek írták fel évfordulós kívánságaikat, vágyaikat, terveiket. A színes cédulák mintegy tíz méter magasban, több mint száz méter hosszúságban hömpölyögnek a kaputól induló sugárút felett.

A Brandenburgi kapunál tartják szombaton - a fal ledöntésének napja, 1989. november 9. évfordulóján - a legnagyobb rendezvényt. Az ünnepi szónok Frank-Walter Steinmeier államfő lesz, az eseménysorozatot záró koncerten pedig olyan művészek lépnek fel, mint Westbam, a kilencvenes évek berlini technozenei mozgalmának legendás alakja.

Nem feledkeznek meg Berlinben a német újraegyesítéshez nyújtott közép-európai támogatásról sem, így

az ugyancsak szombati központi állami ünnepség díszvendégei a visegrádi országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) államfői lesznek.

Az egykori Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát.

A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy vészesen megcsappan az NDK népessége. A két Németország megalapításától, 1949-től a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és sokan életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.