Az internet - minden jó tulajdonsága ellenére - nagyon sok olyan lehetőséget is adott az emberek kezébe, amiken keresztül akár már gyerekkorban elérhetőek olyan tartalmak, amelyek nagyon rosszat tesznek a személyiségfejlődésnek. Mint Tari Annamária pszichoanalitikus az InfoRádióban elmondta, a biológiai életkor előrehaladtával jellemezhető személyiségérés a korai életszakaszban még nem történt meg, hanem folyamatban van.
"Mindazon képi impulzus, agresszió, amit látni lehet olykor az internet különböző zugaiban, erőteljes negatív hatást gyakorol.
Sokkal ijesztőbb egy gyereknek, mint egy felnőttnek, különösen, ha arra gondolunk, hogy mondjuk egy mészárlás képeit nézve még egy felnőtt is átél szorongást, félelmet"
- utalt az új-zélandi, 50 halálos áldozatot követelő, muszlimellenes terrortámadásra, amit az elkövető, Brenton Tarrant az interneten élőben közvetített, a felvétel pedig újra és újra felkerült a világhálóra.
Arra a kérdésre, hogy az új-zélandi videók sarkallhatnak-e arra tizenéveseket, hogy ők is erőszakos cselekedeteket kövessenek el, Tari úgy felelt: "nem nagyon hiszem, hogy egy az egyben van hatása, mert ahhoz mindig kell valamilyen alapattitűd. Inkább azt mondanám, hogy
ha van problematikus tinédzser a videónézők között, az érzelmei hamarabb lángra kapnak".
Tari Annamária nem gondolja, hogy az életet szirupos-cukros formában kell bemutatni a gyerekeknek, de szakmájában alapvetés, hogy szülőknek be kell látniuk: a gyermekeket meg kell védeni azoktól a képi hatásoktól, amelyek miatt éretlen személyiségük révén számukra kezelhetetlen helyzetekbe kerülnek.
A szülőknek gyakorlati tanácsként azt ajánlja,
gyermekeikkel legalább kétnaponta, de inkább naponta beszélgessenek az interneten látottakról.
"Nyilván az a legjobb, ha a családban akkora fokú a bizalom, hogy ha a gyermek lát valamit, akkor azonnal elmondja a szüleinek. Kutatások azt mutatják, hogy bár muszáj lenne, a szülők ritkán teremtenek alkalmat arra, hogy részletesen megbeszéljenek tartalmakat a gyermekeikkel" - mutatott rá a pszichoanalitikus. Szerinte
be kéne látni, hogy a XXI. századi gyerekeknek ez az életterük,
és át kell tudni adni azt a bölcsességet, amely szerint a szörnyű világ nem az ő személyes valóságuk.