Erőfitogtatásról is szó van, de azzal a végcéllal, hogy egyrészt elrettentse az Egyesült Államokat attól, hogy katonai inváziót indítson, hiszen látta Észak-Korea is, hogy mi történt Líbiában, Irakban. "Az egyik nagy tanulság, amit a Kim Dzsong Unhoz hasonló diktátorok leszűrtek maguknak, az az, hogy ha el akarják kerülni, hogy az USA bevonuljon az országukba, akkor komoly katonai képességekre és fenyegetésre kell szert tenni" - mondta Péczeli Anna.

Az eddigi erődemonstrációk - 2006 óta zajlanak a nukleáris kísérleti robbantások - alapvetően komoly elrettentő erővel bírnak a szakértő szerint. "Kétszer is meggondolja az Egyesült Államok, hogy bevonuljon-e egy olyan országba, ahol atomfegyverek vannak, viszont nem lehet garantálni, hogy a kiszámíthatatlan rezsim milyen válaszlépéseket fog tenni, ha sarokba szorítva érzi magát".

Gazdasági érdekek

"Phenjan véleményem szerint maga is tárgyalóasztalhoz akar ülni, ráadásul minél erősebb pozícióban akar leülni tárgyalni az USA-val.

Az 1994-es keretegyezményben Észak-Korea nagyon jól járt azzal, hogy a Clinton-adminisztráció beleegyezett abba, hogy évi egymillió tonna nehézolajat szállít és segíti őket a nukleáris energia békés felhasználásában is. Ezért úgy gondolom, hogy az energiahordozók támogatásáról és beszállításáról tárgyalnának".

Péczeli Anna felidézte: Észak-Korea maga is mondta, hajlandóak lennének tárgyalóasztalhoz ülni, ha

• az USA, Dél-Korea és Japán abbahagyná a közös hadgyakorlatokat,
• és olyan rendezés lenne, amely garantálná, hogy nem egyesítik a két Koreát és az észak-koreai rezsim megtarthatja hatalmát.

Nem lehet félvállról venni

"Észak-Korea fenyegetését komolyan kell venni, hiszen már eljutottunk arra a pontra, hogy egy éven belül közvetlenül az Egyesült Államok szárazföldi területeit tudja fenyegetni az ország, akár nukleáris fegyverekkel. Ez új helyzetet eredményez, amit nem szabad félvállról venni" - mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.

Kiszámíthatatlan reakciók

Ugyanakkor a Péczeli Anna szerint minden félnek az az érdeke, hogy

valamilyen tárgyalásos megoldást találjon, vagy fenntartsa a status quot anélkül, hogy konkrét katonai konfrontációba keveredjen.

Ebben ugyanis nem garantálható biztosan, hogy bármelyik fél a számára kedvező eredménnyel és emberveszteségek nélkül jöjjön ki a konfliktusból. Ezért inkább megpróbálják azt elkerülni.

Nehéz megjósolni a szakértő szerint, hogy mi történne, ha mégis háborúvá eszkalálódna a helyzet.

"Nem tudjuk például, hogy Kína hogyan reagálna és beavatkozna-e. Az 1950-53-as koreai háborúban Kína beavatkozott és katonákat küldött, de azt nem tudjuk, hogy egy újabb esetben mit tenne. Az Egyesült Államoknak pedig nem érdeke ezt megkockáztatni és egy kontrollálhatatlan eszkalációba belekeveredni" - mondta Péczeli Anna.

Azt sem tudhatjuk, hogy ha az észak-koreai háború regionális háborúvá növekedne, az később milyen más nagyhatalmakat rántana be a konfliktusba.

Nyilván van esély a háború eszkalálódására, és ezzel bizonyosan az USA is tisztában van. Éppen ezért várhatóan nem fognak ilyen konfrontációba keveredni és megpróbálják békés úton, szankciókkal, kínai együttműködéssel megoldani a kérdést - zárta elemzését a szakértő.