A Memorial Day, azaz az Emlékezés Napja nemzeti ünnep, munkaszüneti nap az Egyesült Államokban.
A hagyomány az amerikai polgárháború (1861-1865) befejezése után már 1865-ben kezdődött, és az első emlékünnepséget felszabadított rabszolgák egy csoportja tartotta az Arlingtoni Nemzeti Sírkertben: kicsiny amerikai lobogókat és virágokat tettek a sírkövekhez.
A sírkert területe valaha a polgárháború konföderációs, déli csapatai vezetőjének, Robert Lee tábornoknak a birtoka volt, de elsőkként északi katonák holttesteit fogadta be. Az amerikai történelemkönyvek tanúsága szerint ugyanis a felszabadított rabszolgák, a déli rabszolgatartók ellen küzdő északi csapatok katonái iránti hálából exhumálták a dél-karolinai Charleston városának egyik börtöntemetőjében 250 északi katona földi maradványait, és tisztességgel Lee birtokán temették el őket.
Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) jelentése szerint mintegy ötszázezer kicsiny nemzeti zászlót tűznek ki az arlingtoni sírkertben, amely egyúttal virágba is borul. Koszorúznak a temetőben az Ismeretlen Katona tiszteletére emelt emlékszobornál is.
Az emléknap - amely eleinte csak a polgárháborúban elesett katonákra emlékezett - később kibővült. Az első világháború óta ezen a napon valamennyi háború hősének emléke előtt fejet hajtanak az amerikaiak.
A szövetségi kongresszus 1971-ben nyilvánította nemzeti ünnepnek, és ekkortól tartják mindig május utolsó hétfőjén. 2000-ben a kongresszus elfogadta az Emlékezési Törvényt is, arra bátorítva az amerikaiakat, hogy minden esztendőben az Emlékezés Napján egyperces néma csönddel emlékezzenek mindazokra, akik életüket áldozták valamelyik háborúban.
Ünnepségeket nemcsak a fővárosban rendeznek. New York állam több városában - köztük Buffalóban, Rochesterben, Pittsfordban - szintén katonai felvonulásokat tartanak, a pennsylvaniai Philadelphiában kiállítás nyílik, fesztivált és sportversenyt rendeznek, este pedig tűzijátékkal zárják az Emlékezés Napját.