A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál zajlik október 9. és 22. között, immár negyedik alkalommal. Mondhatni, hogy ennek most már nemcsak rövid múltja, de rangja, akár nemzetközi térben is ismertsége és elismertsége lett?

Így van, ez a negyedik fesztiválunk, ez a nagyon jól csengő márkanév, Liszt Ferenc neve, egyre inkább nemcsak a hazai zene- vagy kultúrakedvelők körében kezd a fesztivállal összekapcsolódni, hanem külföldről is jó páran érkeznek. Egyrészt olyanok, akik már a fesztivál miatt jönnek bizonyos programokra, másrészt olyanok is, akik egyébként itt vannak Budapesten, és felfedezik, hogy az ő ittlétük egybeesik különböző izgalmas koncertekkel, kiállításokkal.

Ehhez kell külön marketing? Mondjuk a szállodában lévő külföldi turistákat valahogy elérni, megszólítani?

Természetesen ehhez kell marketing, sőt, a turisztikai ügynökséggel még rá szeretnénk erősíteni ezekre a folyamatokra. Egyébként nemcsak a fesztivál kapcsán, hanem – a minisztériummal közösen – próbálunk egy olyan marketingkampányt beindítani, hogy az ideérkezőket már úgy fogadjuk, hogy egy olyan országba érkezett, ahol a kultúra kiemelt helyen van. Megpróbáljuk megszólítani őket a reptéren, a vasútállomásokon, illetve előtte már azokban az országokban, ahonnan érkeznek. Változnak az utazási szokások, ma azt mondjuk, hogy jó lenne kiruccanni valamelyik európai városba, és akkor megnézzük, hogy mi van az aktuális kulturális kínálatban, milyen kiállítás, milyen koncert, akár sportesemény, ehhez igazodunk. Úgy próbálunk beépülni ebbe a marketingrendszerbe, hogy elérje azokat, akik ez iránt érdeklődnek.

Kulturális turizmus szempontjából az októberi időpont jó, mint ahogy mondjuk a Bartók Tavasz esetében, meg a tavaszi, húsvét környéki időpont?

Maximálisan jó. A szeptember még az évadkezdés, meg az iskolakezdés időszaka, amire rendesen belelendül a turizmus, már októbert írunk, és tényleg, aki idecsöppen Budapestre, elájul attól a kínálattól, ami itt van. Természetesen a színházi kínálatunk is jó, csak a nyelvi nehézségek miatt nem választják annyian, viszont a képzőművészet, a zene-, a tánc-, az előadóművészet nagyon populáris. Ilyen szempontból az október nagyon jó időszak, ráadásul akkor még Budapesten a teraszok nyitva vannak, nincs annyira hideg, a Dunán is lehet hajókázni, komplex kulturális élmény éri az ideérkezőket.

Mérhető az számokban, hogy a kulturális turizmus mit jelent bevétel szempontjából? Egyáltalán az nyomon követhető, hogy a jegyeladásoknál mennyi a külföldi vásárló?

Mivel most már a jegyvásárlások nagy része internetes, az internetes címekből lehet kalkulálni a különböző programokra érkezőket. Persze van olyan, aki itt veszi meg a jegyét a pénztárban, de ezeknek a száma egyre csökken. Igazság szerint nekünk nemcsak az a célunk, hogy a külföldi turistákat bekerítsük, hanem hogy minél több magyar vendég is érkezzen, és egy-egy jó hétvégét, kellemes időszakot itt töltsön. Természetesen a szállodai foglaltságból is elég jól mérhető, és abból az igényből is, hogy egyre több négy- vagy ötcsillagos szálloda lett átadva az elmúlt időszakban Budapesten. Ez is azt mutatja, hogy az igényes szállásra, az igényes éttermekre, borokra és kulturális programokra nagy igényük van az embereknek, hiszen kikapcsolódni érkeznek ide. Ez egy érdekes megközelítés, mert egyrészt kíváncsiak a kapcsolódásunkra az európai kultúrához, hiszen a művészet rengeteg ágában van ilyen, mondjuk az opera, ami egy Olaszországból eredő európai műfaj, vagy mondjuk a képzőművészetben kik azok az ismert festők, de nagyon nagy örömmel fedezik föl a helyi lehetőségeket, produkciókat, művészeket. Erre nekünk nagyon kell gyúrnunk, mert őket főleg itt, Budapesten tudjuk bemutatni. Erre komolyan koncentrálunk a fesztivál kapcsán. Ráadásul a fesztiválon olyan, szokatlanabb dolgokat is be lehet mutatni, amit egy fesztivál szívesen magáénak vall, akár kísérletező szándékkal. Lesz most a Székelyek című nagyszabású kiállítás, amit a Néprajzi Múzeummal közösen rendez a fesztivál. Ez egy fantasztikus, néprajzi alapú összegzése a székelység kultúrájának, művészetének, ami nemcsak egy külföldinek lesz revelatív, hanem egy csomó magyar számára is, akik ugyan tudják, hogy vannak székelyek, meg hogy hol vannak székely települések, de így nem látták még összegezve az értékeket.

Négyéves múltra tekinthet vissza a Liszt Ünnep. Fiatal fesztiválról van szó, de mégis érdemes új utakat, új irányokat keresni? Kérdezem ezt azért is, mert a Liszt Ünnep sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a fesztivál névadójához hasonlóan a folyamatos megújulást keresi. Milyen eszköztára lehet ennek?

Maga a művészet az állandó megújulásnak a terepe, hiszen az emberek különböző korokban élnek, s ahogyan reflektálnak a korukra, a múltjukra, ahogyan szeretnék azt jobbá tenni, abból szeretnének merítkezni, inspirációt gyűjteni. Liszt Ferenc személyisége és művészete kiváló adottságokkal bír ezekbe az irányokba, és ezekkel nekünk kötelességünk élni. Ez egy személyiségközpontú fesztivál, tehát Liszt Ferenc személyiségét idehívjuk a XIX. századból a XXI. századba.

Inkább a szellemiségét, nem? Nem elsősorban arról van szó, hogy Liszt-művek állnak a középpontban, mert hogyha megnézzük a programokat, vannak persze Liszt-darabok, de nem kizárólag azok szerepelnek a programban. Inkább a szellemiség az, amit szeretnének közvetíteni.

Így van, de a szellemiség a XIX. század egyik legnagyobb szellemétől ered, hiszen Liszt a XIX. századi romantika nagy megújítója és patrónusa. Rengeteg zeneszerzőt, akár írót, vagy még képzőművészt is megihletett. Legendás Munkácsy Mihállyal a barátsága. Ez ügyben is lesz a Háromszék Táncegyüttesnek egy nagyon érdekes produkciója, ami Munkácsy Ecce Homo című képét fogja megeleveníteni, a tánc eszközeivel eljátsszák Munkácsy triptichonjának ezt a képét. Keresi a fesztivál Liszt személyiségén keresztül azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek összekötik a különböző műfajokat, amelyek kisugároznak akár a korunkra, hiszen van olyan minifesztivál is, ami zenei kísérletekkel foglalkozik, amivel valószínűleg Liszt is foglalkozna, ha most itt élne közöttünk, hiszen ő a maga korában is nagyon komoly érdeklődést mutatott erre.

Liszt voltaképpen korának a rocksztárja volt. Ő egy nagyon karizmatikus, virtuóz előadó volt, akinek a fellépésén a hölgyek olyasfajta eksztatikus állapotba kerültek, mint jó száz évvel később a rajongó lányok, mondjuk, a Beatles vagy a Rolling Stones koncertjein. Heinrich Heinének volt is egy ilyen szóhasználata, hogy Lisztománia, amit aztán utána egy film erejéig is visszahoztak. A személyiségével is nagyon fontos lenyomatot hagyott a XIX. századon.

Így van, és ezt azért megidézzük, hiszen jó pár olyan koncert van, ami az ő korát közelíti meg, vagy a zenéjén keresztül, vagy a kortársaién keresztül. Ugye mindjárt volt a nyitókoncert, Szent Erzsébet legendája, aminek a bemutatója itt volt egyébként Budapesten, Liszt közreműködésével a Pesti Vigadóban. Ezeket a nagyszabású dolgait időnként be kell mutatni, föl kell eleveníteni, hiszen egy csomó fiatal számára az újdonság erejével hat. Ráadásul a témája is nagyon érdekes, a talán legismertebb magyarországi szentnek az életét dolgozza föl egy csodálatos oratóriumban. Az is nagyon fontos, ezt a vonalat követve, hogy megnézzük a világhírű előadókat, hogy ők hogy reflektálnak Liszt művészetére. Liszt műveit elég rendszeresen játsszák a világ nagy hangversenytermeiben, de az mindig nagyon érdekes, hogy, mondjuk, a Royal Philharmonic Orchestra érkezik, és Vaszilij Petrenko vezényletével többek közt Liszt zongoraversenyét is előadja. Van egy másik törekvésünk, hogy összehozzuk a legkiválóbb magyar előadóművészekkel ezeket a nagyszabású zenekarokat, együtteseket, itt Balog József fogja zongorázni az A-dúr zongoraversenyt. Ez is Liszt szellemiségében történik, de nagyon érdekes és kíváncsiak vagyunk rá, hogy egy ilyen világhírű zenekar hogyan közelíti meg ezt. Aztán természetesen Bartókot is játszik, csak hogy végképp itthon legyünk. De az is nagyon érdekes, hogy más műfajok hogyan közelítik meg, vagy hogyan inspirálódnak Liszt kapcsán. Október 10-én volt Barabás Lőrincnek és a Jazzical Triónak egy koncertje, Liszt inspirálta jazzkoncertről kell beszélnünk, nagyon izgalmas terep, mert a jazz egyre befogadóbb, nemcsak afrikai vagy afroamerikai gyökérzettel rendelkezik, hanem belekóstol a klasszikus zenébe. Nagyon izgalmasan és érdekesen tudja ezt kombinálni, mindenképpen a mai hallgatókhoz, nézőkhöz ad egy közlekedési irányt. Vagy másik világsztár, aki érkezik, tulajdonképpen ő nem direktben Liszt-örökös, hogy így fogalmazzak, Francesco Tristano, azt a kísérletező irányt jelenti, amiről már beszéltünk, annak kapcsán, hogy Lisztet nagyon érdekelték az újítások. Ő előszeretettel kísérletezik különböző stílusokkal a jazzel, elektronikus zenével, a komolyzenével, világsztár, aki először lép föl Magyarországon, úgyhogy aki kíváncsi egy ilyen típusú előadásra, annak mindenképpen javaslom. Vannak olyanok is, akik a Liszt irodalmi kapcsolatait tárják föl. Martin Haselböck, a kiváló bécsi karmester és együttese, az Orchester Wiener Akademie nagyon nagy Liszt-szakértő. Ők már korábbi fesztiváljainkon is felléptek. Most egy nagyon érdekes előadásuk Goethe Schiller és Liszt műveinek a kapcsolatát boncolgatja, és itt is nagyon örülünk, hogy egy magyar sztárunk, Ránki Fülöp fogja Liszt másik zongoraversenyét előadni ennek a koncertnek kapcsán. És ha már kísérletezésnél és a különböző műfajoknál tartunk, nagyon nagy öröm, hogy a Recirquel újcirkusz vagy tánccirkusz, ami még igazság szerint keresi a formáját…

A kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző műfajjal.

Igen, Vági Bence együttese bemutat egy új produkciót, a Paradisumot, ami a mi fesztiválunkra készült, csak az a helyzet, hogy ők nagyon népszerűek külföldön, és nyáron, a fesztiválunk előtt bemutatták nagy sikerrel, ráadásul elég jó szériában, az edinburgh-i fesztiválon is, úgyhogy ott már jól begyakorolták Budapestre.

Ha jól emlékszem, a Recirquel mindig úgy időzít, hogy valamelyik fesztiválhoz, vagy a Liszt Ünnephez, vagy a Bartók Tavaszhoz kapcsolódjon a bemutatója.

Ez így van. Ők az egyik szerelemgyermekünk, hiszen a Tavaszi Fesztiválon készítették az első produkciójukat 2014-ben, és azóta nagyon szoros a Müpának és a fesztiváljainknak is velük a kapcsolata. A Paradisum tulajdonképpen a paradicsomi lét és a mai létünk dolgait feszegeti, természetesen akrobatikus-táncos-cirkuszi formában, nagyon izgalmas, a Müpa melletti sátorban szerepel.

A programokból is érzékelhető a műfaji gazdagság és az összművészeti jelleg, de ez egy fesztivál szervezésében, létrehozásában mennyiben jelent nehézséget? Olyan neves és világhírneves előadók is vannak, akiknek jó előre telített a naptárja, gondolom, jó előre le kell szervezni őket, lehet, hogy fejben a jövő évi, vagy akár a 2026-os vagy 2027-es Liszt Ünnepnek a programja is jár a szervezők fejében. Mekkora nehézség ez?

Igazság szerint ez nem jelent nagyon nagy különbséget az évados szerkesztés között a különböző műfajokban. Annyiban más, hogy tematikus egy ilyen fesztivál, és a programokat úgy találjuk ki előre, hogy ezek a tematikák meglegyenek. Ez nem olyan egyszerű, mondjuk, ha van egy nagy világturnéja egy híres szimfonikus zenekarnak, ahol adott program van, és azt végighozzák London, Párizs, München, Bécs, Budapest. Viszont itt mi megbeszéljük velük, hogy mit szeretnénk a programba. Megbeszéljük, hogy nem a szokásos szólistával, hanem magyar szólistával, és ezek sokszor nagy meccsek, mert nekik az a kényelmesebb, ha végignyomják, mert kisebb a rizikó, hiszen begyakorolták. De mivel a fesztiválnak egyre jobb a híre, egyre inkább hajlandók fölvenni magyar repertoárdarabokat, vagy akár újdonságokat, sőt, XXI. századi, kortárs zenét is akár. Úgyhogy ilyen szempontból ez bonyolultabb és valamivel időigényesebb.

Megvan az a konkrét időintervallum, ez a két hét, amire rögzíteni kell?

Az még nagyon nagy probléma, mert sok zenekarnak éppen turnéidőszaka van, vagy éppen ellenkezőleg, nincs turnéidőszaka.

Említette a fesztivál jó hírnevét. Ilyen tekintetben mennyire van versenyhelyzet itt, akár a szűkebb vagy kicsit tágabb régióban, vagy kik lehetnek azok a vetélytársak, akikkel a Liszt Ünnepnek vetélkednie kell?

A tavaszi időszak az veszélyesebb, amikor a Bartók Tavasz van, hiszen akkor a Prágai Tavasz komoly konkurencia, bár nem tekintjük annak, hiszen úgy állítottuk össze az időintervallumokat, hogy ha valaki, mondjuk, a Távol-Keletről ideérkezik, akkor tud egy monarchiaturnét szervezni a kulturális kínálat kapcsán. Mi vagyunk áprilisban, utána a Prágai Tavasz, és aztán a Wiener Festwochen, a bécsi ünnepi játékok.

Figyelni kell egymásra?

Mindenképp figyelni, meg van jó pár olyan program, amit megpróbálunk egyeztetni úgy, hogy akkor egy turnéperiódusba kerül bele, vagy megállapodunk, hogy együttműködünk ezekben.

Van is együttműködés a nagy fesztiválok között, vagy inkább csak konzultáció?

Inkább konzultáció, mert azért mindenki szereti az újdonságot magáénak tudni. Visszatérve: a ljubljanai fesztivál nagyon megerősödött az elmúlt időszakban, de az nyári. Úgyhogy mire őszre érkezünk, ilyen típusú, összművészeti nagy fesztivál kevés van. Ráadásul Liszt születésnapja október 22., mindig akkor fejezzük be ezt a fesztivált, ilyen szempontból ez egy nagyon jó időpont. Az őszi kínálata Európának inkább kortárs zenei fesztiválok, a New Wind vagy más ilyen típusú fesztivál. Nekünk a Liszt Ünnepre nagyon jó időpont az október.

Négy éve van Liszt Ünnep, nagyon fontos volt, hogy Liszt neve, miként Bartóké is, a Tavaszi Fesztivál Bartók nevét viseli, a külföld számára is hívószavak lehetnek. Ha márkaépítésről is szó van, akkor ezek valóban olyan nevek, amiket erősíteni kell? Mert azt gondolnánk, hogy Bartóknak és Lisztnek a neve mindenki számára egyértelmű, nem kell különösebben építgetni, mint márkát.

Mint tudjuk, a jó bornak is kell cégér, bár régebben ezt másképp gondolták. A kérdést én úgy vetném föl, hogy eddig hogyhogy nem volt ilyen nagyszabású fesztiválunk? Két világhírű zsenink kapcsán. Hiszen mindenki boldogan csinálna ilyen fesztivált, ha lenne két ilyen neve, két ilyen művésze a XIX. és a XX. századból. Ráadásul Liszt és Bartók kapcsán el lehet mondani, hogy Budapest az ő városuk is volt, vagy Pest-Buda, Liszt-útvonalak vannak most is, a turistáknak megmutatják, hol élt, hol alkotott, hol volt az első Zeneakadémiája, hol épült fel a második. Nagyon sok kapcsolódási pont van, melyik templomban orgonált, és ezeket használni kell. Ez, ha nem építünk föl ezekre fesztivált, nem promotáljuk, hogy igenis a mi hazánk szülötte, itt élt, alkotott, itt teremtette meg a zeneoktatás magas színvonalát, akkor önmagunk ellen teszünk. Ezt a lehetőséget azért is ki kell használni, mert boldog örökösei vagyunk. Egyébként az identitáskérdés is nagyon lényeges. Főleg Liszt kapcsán azért fontos, mert itt, Magyarországon megtalálja az identitását. Fiatalkorában nem nagyon érzi, mi az, magyarnak lenni, és akkor kezd rájönni, hogy ő magyar, bár nem beszél magyarul, amikor a pesti árvíz után jótékonysági koncerteket ad Magyarország-szerte.

Még mindig megy egyfajta vetélkedés Liszt életművéért, elsősorban Ausztriával.

Igen, csak mondjuk az, hogy a repülőterünket róla neveztük el, az, hogy egy fesztivál róla szól, ez elég nyomós érv, ami megmutatja, hogy igenis ő idevalósi. Nem csak az üzenete ennek a kornak is, hogy az ember, ha elkezdi kutatni az identitását, vagy adunk alkalmakat, ahol találkozhat az identitás elemeivel, és a kultúrán keresztül teheti meg ezt leginkább, akkor megtalálhatja az identitást, és nem csak az identitásra, hanem önmagára is találhat. És talán ez a legfontosabb.

A most zajló Liszt Ünnepről beszélgettünk, de tart a Müpa 2024–2025-ös évada, ráadásul húszéves lesz jövő tavasszal az intézmény, mondhatjuk, hogy ez kicsit ünnepi évad is?

Igen, mindenképpen, most már a felnőtté válás után vagyunk, és tavasszal, március 14-én ünnepeljük a 20. születésnapunkat, ami köré nagyon komoly programokat szerveztünk. Ennek egy részét most hadd ne áruljam el!

Legyen meglepetés…

Meglepetés is lesz. Viszont azt, hogy egész márciusban, és tulajdonképpen az egész évadban ünnepeljük a 20 éves évfordulót, azt olyan nevek is jelzik, mint Riccardo Chailly, a Filarmonica della Scala zenekarával, vagy Andris Nelsons a lipcsei Gewandhaus zenekarral, Gauthier Capuçonnal, hogy úgy mondjam, fölfegyverkezve. A Bécsi Filharmonikusok rendszeres vendégeink, hiszen két szomszédvár között van egy jó kapcsolat is, Thomas Adésszal érkezik kiváló zeneszerző és karmesterrel. Aztán Paavo Järvit a Brémai Német Kamarafilharmóniával lehet megnézni, vagy Jordi Savall együttesét. Akkor énekesekről még nem is beszéltünk, Joyce DiDonato vagy William Christie, aki karmester, a nyolcvanadik születésnapját ünneplő turné kapcsán, a Les Arts Florissants, a régizene egyik nagy pápája, hogy így mondjam, de aztán a régi zene másik nagy sztárcsapata, Le Poème Harmonique egy barokk karnevált fog ideteremteni. És hát az évad művésze Kelemen Barnabás, akinek Andreas Ottensamerrel lesz koncertje, és itt a Kelemen család többi tagja, Kokas Katalin és Kelemen Gáspár is szerepet kap.

Tegyük hozzá, hogy van még egy művésze az évadnak, Snétberger Ferenc gitárművész.

Így van, neki is lesz egy olyan koncertje, amit érdemes a tavaszi évad derekán megtekinteni. Természetesen a könnyűzene is komoly sztárokat hoz ide, Wayne Shortertől kezdve, most nem akarom végigvenni, Till Brönner, és jó pár olyan előadó, akit régóta várunk, és most a 20. évfordulónkra nagy örömmel jönnek. A Müpa rangját jelzi, hogy aki ráér és kapacitása van, az eljön.

Jól érzékelhetően van a Müpának egy nagyon erős törzsközönsége, közönségbázisa. Bérletesek, a Müpa hűségprogramjának a résztvevői. Cél lehet ezt még tovább bővíteni vagy erősíteni? Éppen a napokban volt egy egyetemi nap a Müpában, kifejezetten a felsőoktatási intézmények hallgatóinak összeállított programmal. Az egyetemi fiatalság, a huszonévesek körében érdemes vagy kell erősíteni?

Ez egy soha véget nem érő folyamat. Egyébként hadd büszkélkedjem a hűségprogrammal, meghaladtuk most már az ötvenezret, ahogy viccesen szoktam mondani, több bérletesünk van, mint a Fradinak. A fiatalokkal meg mindenképpen foglalkoznunk kell. Ez az egyetemi nap bemutatja a Müpa működését, tehát magát a házat, azt, hogy mennyi szakma találkozik itt, hiszen mondjuk a hangmérnök műszaki végzettségű, a különböző produkciós menedzserek közt pedig jó pár közgazdasági egyetemet végzett is van. Ez nemcsak művészeti intézmény, sok lehetőség van.

Gondolom, azért a cél egy ilyen programmal az, a szlogen szerint, hogy szerint „gyertek a Müpába koncertet, előadást, egyéb programokat nézni”.

Ez így van, csak ha közvetlenül találkozhatnak a Müpával, olyan külsődlegesség nélkül, amit ők nem szeretnek, például nem nyakkendőben kell jönni ilyenkor, máris otthonosan kezdik magukat érezni benne, bátrabban fognak jönni. Egyébként a programjainknak az egyharmada az ifjúsági, gyermek és iskolás koncert, erre mi nagyon koncentrálunk. Úgy is szoktuk mondani, hogy övék lesz a Müpa, az utánunk jövő generációké lesz a Müpa, ez a kulturális fenntarthatóságnak az egyik kulcsa. Nekünk úgy kell átadnunk ezt az intézményt, hogy gazdagabbak legyenek tőle a következő generációk, mint ahogy mi kaptuk. Ez a fenntarthatóság.

A kulturális fenntarthatóság? Ritkán használjuk ezt az összetételt. Beszélünk környezettudatosságról, gazdasági fenntarthatóságról, de a kulturális fenntarthatóságot ritkábban emlegetjük.

Igen, mert a harmadik láb az a társadalmi fenntarthatóság, amelynek nagyon fontos eleme a kulturális fenntarthatóság. Ugyanolyan, mint bármelyik fenntarthatóság, tehát azt, amink van, azt gazdagabban kell továbbadni a következő generációknak, hogy fenntartható legyen a Föld, gazdaságilag is üzemeljen, de kulturálisan vagy identitás alapon is.

Térjünk át a filmes területre, mert itt elég sok izgalmas minden történt. Magyarország London után a második számú európai filmgyártó központ lett, láttam egy tavalyi számot, ami megdöbbentett: csaknem egymilliárd dollárt költöttek 2023-ban Magyarországon külföldi filmes produkciók. Jól olvastam ezt a számot?

Jól, ez pontosan 900 valamennyi millió dollár, de az majdnem annyi. Az adóvisszatérítés kapcsán regisztrálni kell a filmirodában arra, hogy mennyi költése lesz itt a produkciónak. Utána, ha elszámolta ezeket a költéseket, akkor 30 százalék adóvisszatérítést kap. Na, most ez egy elég pontosan mérhető szám, az elszámolt számlák alapján áll össze. Ez komoly bevétele az országnak. Természetesen ebből a bevételből le kell vonni ezt a 30 százalékot, meg még egyéb dolgokat. Viszont elképesztő járulékos bevételeket is tartalmaz, a szállodaipar vonatkozásában, beszélgettünk már a turizmusról, a turisztikai bevételek, akár luxuscikkek vásárlása vonatkozásában, a különböző sztárok ilyenkor tényleg belakják Budapestet. Plusz van egy olyan szektor, amit nem tudunk kiszámolni, azt, hogy ez milyen promóció a külföld irányába. Amikor Will Smith önszántából felmászik a Lánchíd tetejére, és szelfizik onnan, vagy bejelentkezik, azt valószínűleg nem tudnánk kifizetni, ha meg kéne rendelni, de ennek elképesztően örülünk.

A helyszínek most már sorra visszaköszönnek nagy amerikai, tengerentúli produkciókban, most jön majd a Maria Callas-film, aminek a jó részét itt forgatták, vagy a Brutalist című film, ami szintén magyar vonatkozásokat tartalmaz. Van egy egészen meglepő és érdekes dolog, amiről én korábban nem tudtam és most olvastam, az éppen a közelmúltban a magyar mozikba került Coppola-filmnek, a Megalopolisnak a zenéje itt készült Magyarországon, a Nemzeti Filharmonikusok közreműködésével.

Így van, ez most már nagyon pozitív tendencia. Most húszéves az adóvisszatérítési rendszerünk. Amikor beléptünk az Európai Unióba, Magyarország Közép-Európában az elsők között volt, ahol bevezették az adóvisszatérítést. Először egy kisebb számmal, aztán megemelkedett 30 százalékra. Ez inspiráló, de szinte minden európai országban 30 százalék, sőt, van, ahol még több.

Akkor miért jönnek mégis hozzánk?

Ezt a kérdést teszik föl a külföldiek is. Most épp Londonból jöttem haza, ahol Made in Hungary címmel szerveztünk egy nagy vacsorát a nagykövetség és az ottani Liszt Intézet közreműködésével. Meghívtuk a nemzetközi filmipar legjelentősebb képviselőit, ott voltak a helyi erők, mondjuk a Carnival Films, amelyik, például, a Last Kingdomot vagy a Downton Abbey-t csinálja, de a Netflix, az Apple TV, a Sky Original brit képviselői is, ők nagyon figyelnek Magyarországra, és tulajdonképpen ez az este arról szólt, hogy elmeséljük, hogy a húsz év alatt itt mennyi minden született. Több mint ötszáz nagyszabású nemzetközi produkció. Természetesen több száz magyar is, amelyek szintén részesülhetnek ebből az adóvisszatérítésből. Azt is bemutattuk, hogy mennyit fejlődött itt a rendszerünk, hiszen a húsz év alatt épült föl az az öt stúdiókomplexumból álló körgyűrű, ami körbeveszi Budapestet. Rengeteg új szálloda, ötcsillagos is épült, amit igénybe vesz a filmipar, ez nem szezonális. Ezek a produkciók télen-nyáron foglalkoztatják a szállodáinkat. Úgyhogy ilyen szempontból is nagyon lényeges ez a forrás. Az elején körülbelül 80 százalék külföldi szakember érkezett a 20 százalék magyarhoz. Ez az elmúlt 20 évben megfordult. Most egy-egy nemzetközi produkcióban 80 százalék magyar dolgozik, és az a tendencia, hogy elkezdték végre használni – sokat dolgoztunk egyébként ezen – a magyar kreativitást is.

Nem pusztán bérmunkáról van szó, hanem van ebben hozzáadott érték is, kreatív hozzáadott érték.

Így van, például a Callas-filmnek magyar zenei supervisora volt.

A Brutalistnak meg magyar vágója, ha jól tudom.

Így van, Jancsó Dávid, ráadásul Tóth László egy magyar származású építész. Tehát, elkezdtük bevinni a kreatív dolgainkat. A Nemzeti Filmintézetnek három egysége is van, ami nagyon aktívan részt vesz ebben. A fóti stúdió, aminek elkészültét most hozzuk a világ tudomására, ez év végén, jövő év elején kerül átadásra. Ezt a Made in Hungary kis fesztivált, ami Londonban követte a beszélgetést, most Los Angelesben is bemutatjuk, felhívja a figyelmet az elmúlt húsz év produkcióira, de nemcsak a magyar produkciókra, hanem a Magyarországon készült nagy nemzetközi koprodukciókra vagy produkciókra. Továbbra is idecsábítjuk a világ filmeseit, ezért nagyon fontos, hogy bemutatkozzunk.

Akkor, hogyha megpróbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy miért is választják Budapestet vagy Magyarországot a nagy külföldi produkciók, nyilván nemcsak az adóvisszatérítést kell említeni, mert ahogy említette, az másutt is megvan, hanem elsősorban a hozzáadott, kreatív értéket is képviselő magyar szakembergárdát. A munkafeltételek, a stúdiók, a stúdiókapacitás? Ez is mind közrejátszik?

Ez mind. Magyarország biztonsága nagyon fontos kérdés. Vagy Magyarország kulturális élete, főleg Budapesté, ha valaki idecsöppen, ezt nagyon élvezi, már amikor van ideje, mert rengeteget forgat természetesen. És nagyon fontos, hogy a különböző stúdiók elérhetők tulajdonképpen húsz perc, maximum fél óra alatt Budapest központjából. Hadd mondjak egy érdekes dolgot. Múlt szombaton volt a szintén főleg itt, Magyarországon készült film, a Lee bemutatója, Kate Winslet iderepült Londonból, ez a stábbemutató volt, hogy megköszönje a stábnak a munkát. Öt órára repült ide, csak ezért. Ez azt jelzi, hogy ilyen fantasztikusak a magyar filmes szakemberek, hogy egy világhírű, Oscar-díjas színésznő ideutazik, hogy személyesen megköszönje nekik a munkát. De ugyanúgy Angelina Jolie is el volt bűvölve.

A Callas-filmnek a főszereplője.

A Callas-film kapcsán. Az, hogy a magyar szakemberek ilyen lelkiismeretesek, ilyen jó velük dolgozni, szerintem nagyon fontos dolog. A Nemzeti Filmintézetnek a másik erőssége a filmlaboratórium. Egyre kevesebb olyan filmlaboratórium van a világban, amely analóg technikával működik, most már digitálisan rögzítik a filmek nagy részét.

Ez egy kuriózum?

Egyre kevesebb helyen van. Ez azt jelenti, hogy filmnyersanyagra forgatnak, először negatívan, és akkor abból írják át vagy digitálisan, vagy pozitívan.

Ezt szívesen használják az amerikai filmesek.

Például a Lee így készült, vagy például most több olyan produkció is azért jön ide, hogy használhassa ezt a lehetőséget.

Olvastam, hogy a filmlaboratóriumnak a fejlesztése is napirenden van, talán éppen ennek kapcsán.

Igen, ez egy folyamatos munka, hiszen ott az analóg technikát is fejleszteni kell, mert elavulnak a hívóberendezések, ugyanakkor meg a digitális technikát, és azokat az utómunka-specialitásokat, amik kellenek, el kell tudni végezni. Ma már utómunka nélkül nincs kép. Nincs nyers, csak simán expozícióból létező film, hanem egy kicsit manipulálva van minden. Ez a képi manipuláció nagyon technikaigényes és mindig korszerű technikát igényel, úgyhogy ez irányba is fejleszteni kell.

Beszéljünk azért a hazai alkotókról és a hazai filmekről is! Ha jól emlékszem, volt olyan év, talán a tavalyelőtti, amikor húsz új magyar film került a mozikba. Most mintha kevesebb lenne. Jól érzékelem? Vagy ez csak azért van, mert a nyári időszak után vagyunk, amikorra kevésbé időzítenek premiereket.

Ez a húsz körülbelül mértékadó, van, amikor egy pár filmmel kevesebb. Ne felejtsük el, hogy a magyar filmgyártás egyik legnagyobb produkciója, a Hunyadi című sorozat született, és ez olyan, mintha öt játékfilm készült volna. Hadd büszkélkedjünk, ha már beszéltünk a kreativitásról, hogy ez Bán Mór regényfolyama kapcsán készült, elképesztően fontos része a magyar történelemnek, amikor Hunyadi János Belgrádban, Nándorfehérváron megállítja az oszmán sereget. Ez egy példaértékű dolog, mert Lantos Róbert vezető producer már a produkció elejétől fogva felvette a kapcsolatot egyrészt német disztribúciós céggel, a Beta Filmmel, másrészt a kanadaiak koproducerek benne, és tulajdonképpen a filmben szereplő országok is potenciális terjesztési pontok, hiszen olasz, török, szerb, román sztárok játszanak a filmben, mindenki a saját nyelvén beszél. Ez akkora feltűnést keltett, hogy most október 22-ére a MIPCOM című cannes-i televíziós vásárra ezt a sorozatot választották ki, körülbelül húsz nemzetközi nagy sorozat közül, amit bemutatnak. Óriási fókuszt kap, egyrészt a téma érdekessége miatt is fontos számunkra, meg amiatt, hogy így a potenciális vevők köre is növekszik.

Ez egy koprodukciós alkotás. A koprodukció, főleg egy ilyen nagy költségvetésű filmnél vagy sorozatnál, jól működő forma? Gondolom, az egyik praktikus szempont, hogy megoszlanak a gyártási költségek, a másik pedig, hogy szélesebb forgalmazási lehetőséget is kínál, a résztvevő országok piacát is.

Talán ez még fontosabb. Magyarország egy kis ország, egy ilyen méretű, tízrészes sorozathoz kevés a tízmilliós lélekszám, nincs is tízmillió, a csecsemők még nem néznek filmeket. De ha ezt a kört beleszámítjuk, Törökországtól Németországig, Olaszországot, akkor azt tudom mondani, hogy közel 300 milliós piacra készül első körben a Hunyadi. De ha még a különböző streamingcsatornákat is belevesszük, akkor tulajdonképpen ez Európát teljesen beteríti, és szerintem az amerikaiak számára is nagyon izgalmas és érdekes történet. Tehát a koprodukció mindenképpen nagyon lényeges. Most is forog több koprodukciós filmünk, például az Árva, Nemes Jeles László, Oscar-, Golden Globe-díjas rendező legújabb filmje, ami egy családi történet, nagyon fontos, hogy francia-német-brit koprodukcióban készül. Eleve már ekkora piacra készül, nem csak a magyar piacra. De ugyanez igaz Enyedi Ildikó magyar-német-francia koprodukcióban készülő Csendes barát című filmjére is, ilyenkor könnyebb megszerezni egy-egy világsztárt is a produkcióba. Itt Toni Leung Chiu-wai fogja játszani a kínai szerepét, ő egy kínai filmsztár, de látható lesz Léa Seydoux, a világhírű francia színésznő is, akit a Dűnéből vagy a Bond-filmekből is ismerhetünk. Nagyon fontos, következő építkezési folyamata a magyar mozgóképes ágazatnak, hogy ezeken a koprodukciókon keresztül integrálódjunk a filmes világba úgy is, hogy nemcsak szervizpartnerként, hanem a kreativitásunkat belerakva. És akkor, ha már felvetődött itt a zenei ügy, ami a Müpát és mondjuk a filmes dolgokat összekapcsolja, van nyolc szimfonikus zenekar Budapesten, mindegyik kiválóan alkalmas arra, hogy jó filmzenét csináljon. Coppola mester is ezt fedezte föl annak idején, és olyan aranyos volt, hogy a magyar himnuszt ő vezényelte el, ugye ő zenészcsaládból származik. Úgyhogy ezen a vonalon is van esélyünk.

Csak még egy kérdés erejéig a koprodukcióra visszatérve, az jutott eszembe, Kínától kezdve a török partnerekig nagyon sok mindenki szóba került. A Hunyadi-film esetében nyilván, Nándorfehérvár, a törökök miatt a koprodukciós partnerek adottak lehetnek, de az szükséges, hogy legyenek közös témáink és közös történeteink?

Érdekes, három hete jöttem haza Kínából, a Selyemút Nemzetközi Filmfesztiválon voltam Hszianban. Hszian az egyik császári városa volt Kínának, ott van az agyaghadsereg, amely őrzi a császár álmát, ez volt a kiindulópontja az egyik selyemútnak. Találkoztam Mao Jü úrral, akivel, amikor a kínai elnök Magyarországon járt, aláírtunk egy filmes együttműködési megállapodást. Most azért is találkoztunk a fesztiválon, hogy elkezdjünk konkrét irányokba haladni, ők is hoztak olyan témákat, amik a magyar–kínai viszonyt mutatják be, és mi is vittünk. Ugye, eddig a nyugati partnerségről beszéltünk, de nagyon-nagyon fontos a keleti irány is. Kína elképesztő mozgóképfogyasztó.

Elég nagy piac…

Elég nagy piac, vannak közös témáink, még magyar hősünk is, aki őket nagyon érdekli, de a Selyemút további országait is. Üzbegisztánról kevesen tudják, hogy Közép-Ázsia legnagyobb filmes hatalma, hogy úgy mondjam, őket is nagyon érdekli egy pár történet, és mivel keletről jöttünk, vannak történelmi vonatkozású, de modern történetek is, amiket együtt tudunk készíteni. Az ilyen piacokkal együttműködni nekünk nagyon-nagyon fontos.