Megalakult az új Fővárosi Közgyűlés. Mit lát, érez, működőképes lesz-e a város?

Pontosan lehetett tudni, hogy a Fidesz azért módosítja az utolsó percben a választási szabályokat, hogy zavart okozzon a főváros működésében. Az elmúlt öt évben borzasztó külső kihívások voltak, de volt egy erős belső szolidaritás, nyilván ezt akarták megtépázni, jelentem, hogy ez sikerült. Több vitából és több egyet nem értésből áll majd az együttműködés, de minden rosszban van valami jó, és persze ez fordítva is igaz. Ez egy vitaközgyűlés lesz, ezzel együtt is a viták hozhatnak jó döntéseket. Volt olyan, amikor ez működött az első közgyűlésen, és volt, amikor ez nem működött. Nemcsak új rendszer van, hanem felfordult a magyar ellenzéki politika, a magyar belpolitika, és harminc éve nem volt olyan, hogy 80 százalékban új képviselők vannak a közgyűlésben. Van egy ilyen legjobb értelemben vett tanulási folyamat, és ennek még az elején vagyunk. Nyilván nekem az a dolgom, hogy segítsem a frakciókat abban, hogy megtalálják a maguk helyét egy nagyobb kirakós játékban, és az a célom, hogy partnerséget próbáljak építeni mindenkivel, nem félretéve a közöttünk lévő politikai vitákat.

Azt érzi, hogy erre a partnerségre most mindenki vevő? Azt nyilván az elején nem érdemes feltételezni egyetlen képviselőről sem, hogy ő rombolni ül be valamilyen testületbe.

Nem, ezt nem feltételezem. A politika nagyon sokszor az önbeteljesítő próféciák világa. Ha én partnerként tekintek a frakciókra, akkor lehet, hogy valóban sikerül a partnerségüket elérni. Nyilván vannak közöttünk viták, de összességében nekem a közgyűlés után a legmarkánsabb élményem az egy kicsit máshonnan közelít: van egy nagyon erősen jobboldali közgyűlés és egy progresszív főpolgármester, és ebből a demokrácia szabályai szerint kódolva van, hogy lesznek vitáink.

Ki az erősebb? A főpolgármestert közvetlenül választják, a képviselő-testületet meg listán választják. A főpolgármestert szokták mondani a második legerősebb politikai pozíciónak ebben az országban, de politikai pozíció, tehát politizálnia kell ebből kifolyólag?

Politizálni abban az értelemben én nem szeretnék, hogy én várospolitikus vagyok. Az elmúlt években voltak olyan csábítások, hogy az országos politikába is belépjek, én biztosan nem fogom ezt megtenni még egyszer az elkövetkező években, nekem a város a fontos, de az új közgyűlési struktúrában mindenféle más érdekek is megjelennek, vastagon a város érdekével rivalizáló más pártpolitikai szempontok. Azzal tudom ezt lemérni, hogy Vitézy Dávid kampányának az volt a fő szlogenje, hogy pártpolitika helyett várospolitika legyen, most szeretném jelenteni, hogy ez nem jött be. Az alakuló ülésen öt évvel ezelőtt is ott voltak az országos politikusok, a pártok vezetői, az akkori legerősebb ellenzéki párt elnöke, Gyurcsány Ferenc ott ült a vendégek között. Most a legerősebb ellenzéki párt vezetője – egyébként jogszabályellenesen, csak nem akartam kivezettetni emiatt – Magyar Péter konkrétan a Tisza Párt-frakció mögött ült, világossá téve, hogy az a tíz ember pártpolitikai szempont szerint fog dönteni ebben a közgyűlésben. Nyilván ezeket össze lehet hangolni a várospolitikai szempontokkal, nekem az a dolgom, meg a frakció is, remélem, hogy ezt fogja nézni, hogy a kettőnek hol van a közös halmaza, de az biztos, hogy nekik a fővárosi közgyűlési munka üzenet a 2026-os kormányváltásban hívő szavazóknak, hogy a Tisza Párt hogyan képzeli a kormányzást. Egyébként messze jobboldalibban képzeli közpolitikai értelemben, mint én, engem azért sokkolt az, hogy milyen módosító indítványok érkeztek a Tisza-frakció részéről, tartalmi értelemben nem értettem velük egyet. Értelemszerűen lesznek még vitáink, de azt állítani, hogy egy polgármesterekből álló közgyűlési többség pártpolitikai alapon működött, és azt vélelmezni, hogy majd a pártlistán megválasztott közgyűlés meg majd nem lesz annyira pártos, ez nyilván naivitás és butaság, és az alakuló közgyűlés teljesen világossá tette, hogy a politikai részérdekek zilálják szét a főváros működését. Van egy közvetlenül választott főpolgármester, aki lehet, hogy nem a legokosabb és nem a legjobb ember a közgyűlésben, de az nagyon világosan és egyértelműen kirajzolódik, hogy egy olyan politikai pozíció van, amelynek a betöltőjének a város egészével való érdeke megegyezik, ez a főpolgármester. Én nem valamilyen részérdeket képviselek főpolgármesterként, nem a saját frakciómat, nem bizonyos ügyeket, hanem az egészet próbálom képviselni. Jól vagy rosszul, ez nyilván az én tehetségemen múlik, de az én üléspontom az a városi álláspont. Nem véletlenül adnak a jogszabályok a közvetlenül választott főpolgármesternek nagyon erős jogosítványokat, és én úgy látom, hogy a közgyűlés igen tisztelt tagjai még nem tudják olvasni a törvényt, hogy a főpolgármesternek a törvény erejénél fogva milyen kompetenciái vannak, és ebből szerintem nagyon alacsony színvonalú jogértelmezési viták nyíltak ki az alakuló közgyűlésen, ezeket a vitákat le kell zárni, és el kell kezdeni fókuszálni az érdemi valódi ügyekre.

Nem fogja a jogszabályokat valamennyire hajlítani az a tény, hogy majdnem Vitézy Dávid lett a főpolgármester? Két nagyon erős, de nem ugyanarról beszélő, nem ugyanazt akaró ember van a közgyűlésben, az egyikből főpolgármester lett, a másik pedig majdnem főpolgármester lett.

És ő nagyon nem tudja ezt megemészteni, úgy csinál, minthogyha főpolgármester lenne. Szerintem válasszunk ketté két dolgot, mert ez egy nagyon fontos kérdés, és rávilágít arra, hogy hogyan kell szerintem értelmezni ezt a választási eredményt. Politikai értelemben valóban nagyon szoros eredmény volt, amiből az következik, hogy a választópolgárok egy része joggal várja el, hogy a két főpolgármester-jelölt, bármennyire is éles csatát vívott egymással, képes legyen együtt dolgozni a város érdekében. Ez egy jogos igény, amit én is osztok. De ettől függetlenül a főpolgármesternek a politikai, közjogi, büntetőjogi felelősségét semmi nem vonja kétségbe. Nekem főpolgármesterként pontosan ugyanazoknak a szempontoknak kell megfelelnem, akkor is, ha egy szavazattal nyerek, meg akkor is, ha százezer szavazattal nyerek. Ez nem a választási eredményből származó legitimitás, hanem a jogszabályok által kitaposott politikai felelősség. Az én felelősségem az, hogy a város működését garantáljam. És amikor azt látom, hogy kaotikus fővárosi közgyűlés van, ahol a pártok a maguk politikai arcait akarják megmutatni, és nem az elsődleges szempont a város működőképessége, akkor nekem különösen fontos, hogy ezzel a felelősséggel és ehhez a felelősséghez társított jogkörökkel élni tudjak.

Mit gondol, ebben az öt évben várospolitika vagy politika lesz a főpolgármester elsődleges feladata?

Nagyon egyszerű. A főpolgármester várospolitikát fog képviselni, a frakciók pedig, úgy tűnik, hogy pártpolitikát akarnak képviselni a várospolitika farvizén. Nyilván nekem az a dolgom, hogy tiszteletben tartva a választópolgárok döntését, amely egy kétértelmű döntés, hiszen nagyon sokan szavaztak, például listán a Tisza Pártra és főpolgármester-jelöltként rám, közel kétszázezer budapesti döntött így, miközben az a helyzet, hogy a Fővárosi Közgyűlésben a 33 képviselő közül 20 olyan képviselő van, tíz tiszás és tíz fideszes, akik úgy kerültek be, hogy az ég adta világon semmit, de semmit sem mondtak arról, hogy mit akarnak itt csinálni. A Fidesz esetében ez egy tudatos politika, ők csak a pártpolitikai vagdalkozásba mentek bele és nem volt érdemi programjuk. A Fidesz így szokta nyerni a választásokat. A Tisza Párt esetében pedig nyilván annyira új erőként lépett be a politikába, hogy nem volt kijelölt Budapest-politikája. A Tisza Párt esetében az ember sokkal inkább megértő, de attól még ez egy ténykérdés, hogy az, hogy ők mit képviselnek a politikában, most kezd kirajzolódni. Az alakuló közgyűlésen tartalmi értelemben volt néhány dolog, ami engem nagyon erősen elgondolkodtatott és vezetett arra, hogy itt masszív jobboldali többség van egy progresszív főpolgármester mellett. Amikor, mondjuk, arról hoztunk döntést, hogy az Iványi Gábor által vezetett hajléktalan-ellátó intézmények ellehetetlenülése esetén a főváros átvegye őket mint fenntartó, akkor hosszú vita volt arról, hogy ez mennyibe fog kerülni. Majd amikor jött a szereljünk vissza háromezer kukát, legyen BKK-rendészet, örök élet és ingyen sör, már bocsánat, tehát jöttek az egyéb javaslatok, amelyek nagyságrendekkel több pénzbe kerülhetnek a városnak, akkor senki nem tette föl azt a kérdést, hogy ez mennyibe kerül. Vagy amikor éppen az átláthatóságról döntünk, és a Tisza Párt és a Fidesz Vitézy Dáviddal egységfrontban kiszavazza az előterjesztés érdemi részét, hogy a Fővárosi Önkormányzat azokkal az átláthatóságért küzdő civil szervezetekkel dolgozzon együtt, amelyek több mint tíz éve megfogalmazták a minimumprogramot, ami egy világos, átlátható kritériumrendszer, csak azért, mert belpolitikai természetű vitáik vannak ezekkel a szervezetekkel, és a Fidesz-frakció öblös sorosozásával kísérve kiszavazzák az antikorrupciós előterjesztés érdemi részét, tudva azt, hogy éppen az Átlátszó hozta le Magyar Péter korábbi szerződéseivel kapcsolatos Kehi-jelentést, akkor én nem tudom, hogy az ellenzéki szavazók erre a politikára adták-e a voksukat.

Kitalálta már a technikát, hogy kell-e igazodnia valakihez, mert nyilván a 33-ból 17 szavazatot valahogy össze kell kovácsolni? A Fideszhez, a Tiszához vagy kihez, mert valamelyikhez mindenképpen kell?

Én elsősorban azokhoz a választókhoz igazodom, akik engem megszavaztak egy program alapján, és ahhoz a társadalmi koalícióhoz, 27 civil szervezethez, amellyel közösen programot adtunk. Én azért vagyok főpolgármester, hogy Budapest jobb hely legyen, és nekem az a hitem és meggyőződésem, és ettől semmilyen választási matematika nem térít el, hogy Budapest attól lesz jobb hely, hogy azt a programot hajtom végre, amire szavaztak a budapestiek. Praktikusan ez azt jelenti, hogy nyilván azokkal a pártokkal próbálok kompromisszumokat kötni ennek a programnak a végrehajtása érdekében, jó kompromisszumokat, amelyek osztoznak az ebben a programban meghirdetett alapelvekkel.

Van ilyen? A Tisza ilyen? A Fidesz ilyen?

A Fidesz biztosan nem ilyen, ráadásul a Fidesszel nekem nem könnyű.

A Tiszának nem láttuk a fővárosi programját, honnan tudnánk, hogy mivel azonosul?

Bizonyos ügyekben lehet kompromisszumot kötni. Például a levegőminőség javítása érdekében kell közösen fellépnünk, ez a programomnak egy fontos része, hiszen a programom az egészségesebb és tartalmasabb életről szól Budapesten. Olyan közpolitikai beavatkozásokban talán meg fogunk tudni állapodni, amelyek a programom részét képezik, de a Fidesszel nekem az az alapvető bajom, hogy a Fidesz első interpellációja arról szólt, hogy mi miért nem fogadjuk el, hogy az állam elveszi a pénzünket. Hát már bocsánat, miért fogadnám el? Szerintem a Fidesz-frakciót nem azért küldték ide a budapesti szavazók, hogy ők a kormány álláspontját képviseljék a budapestiekével szemben. Én a Fidesszel az együttműködést tartalmi értelemben nyilván meg fogom kísérelni, ahogy az előző ciklusban is voltak nagyon fontos stratégiai döntések, amikor a Fidesz-frakció módosító javaslatainak befogadása után sikerült konszenzusos döntésre jutnunk. Most is lehet ilyen. Csak egy példát mondok, Budapest mobilitási tervét a Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag szavazta meg, amiben az autóforgalom drasztikus csökkentése van célként kitűzve. Vannak ilyen dolgok, amikor együtt tudunk működni, de a Fidesz nem a budapesti önkormányzathoz lojális ebben a közgyűlésben, hanem a saját kormányához, és nem tudjuk, hogy ez meddig tart így, szeretném hinni vagy nem sokáig, de amit a kormány szeretne, azt a fővárosi önkormányzat nem szeretné, mert a kormány szeretné elvenni a pénzünket, mi meg nem akarjuk odaadni. Ez egy nehezen áthidalható dolog. Ami nagyon fontos: minden hatalomnak szüksége van erős kontrollra. A Fidesz-frakció az előző ciklusban megkapta azokat a jogokat, amelyeket egyébként a parlamenti ellenzék hitem szerint nem kap meg. És én nagyon szeretném lebeszélni a Fideszt például arról, hogy pártpolitikai lájkgyűjtéssel vezérelve, ne küldjön szakértőket a fővárosi cégek igazgatótanácsaiba és felügyelőbizottságaiba, mert ott érdemi kontrollt lehet végezni, és nekem főpolgármesterként az a fontos, hogy a cégeink érezzék azt a kontrollt, amit minden közpénz elköltésekor garantálni kell, és ebben a Fidesz-frakció kontrollszerepére számítok. A Tisza Párt tíz képviselője személyében nagyon rokonszenves, az első beszélgetéseink alapján nyitott, kompromisszumra törekvő, elkötelezett embereket látok, csak egyszerűen úgy tűnik, hogy eléggé mást gondolunk a világról. Például szerintem az, hogy Iványi Gábor esetében megnézzük az összes forintot, hogy jól kötjük-e el, egyébként helyesen, minden más kérdésben meg elengedjük a gyeplőt, vagy például azt, hogy a főváros kinyilvánítsa azt, hogy sem a saját cégeinél, sem a fővárosi közszolgáltatásokban résztvevő külső cégek esetében nem támogatjuk harmadik országból kölcsönzött munkaerő alkalmazását, mert ez hosszú távon aláaknázza a minőségi közszolgáltatások biztosítását. Ezt például én fenntartom, a Tisza Pártnak volt egy módosító indítványa, hogy ezt vegyük ki az előterjesztésből. Van közöttünk világnézeti és közpolitikai természetű vita, de kifejezetten jó személyes tapasztalatokat szereztem az első egyeztetéseken, ők jó szándékú emberek, akik valószínűleg őrlődni fognak a pártpolitika és a várospolitika között, és szeretném őket erősíteni abban, hogy ők nem bábok a pártjuk kezében, hanem megválasztott képviselők, akiknek a saját legjobb tudásuk szerint kell döntéseket hozniuk. Menjünk tovább az összes többi frakción. Van a DK, a Párbeszéd, illetve Tüttő Kata MSZP-s képviselő, akivel az elmúlt öt évben együtt küzdöttünk, ott nyilván az ő támogatásukra, azt gondolom, joggal számíthatok, és a Kutyapárt pedig nagyon különleges alakzat a Fővárosi Közgyűlésben, mert egy viccpártból indultak, de most a három megválasztott képviselő közül ketten polgármesterek. És akik polgármesterek, azok szerintem jobban értik azt a felelősséget, amit én joggal kérek számon a Fővárosi Közgyűlés tagjain.

Kovács Gergely például nem volt ott.

Beteg volt, de én a kutyákra mint egy ilyen higgadt, kiegyensúlyozó szereplőre számítok, és én is mosolygok, amikor kimondom ezt a mondatot, de az a helyzet, hogy az elmúlt időszak fellépései kapcsán ez így történt. És ott van a Vitézy Dávid által vezetett Podmaniczky Mozgalom, amely ezt a nevet vette föl. Nekem nagyon szimpatikus, hogy Podmaniczky Frigyes szelleme, legalábbis a frakciónéven bekerült a közgyűlésbe. Dáviddal nekünk hosszú a történetünk, szakmailag mi jó együttműködésben voltunk, politikailag éles vitákat vívtunk. Az, hogy ő most a 2029-es főpolgármesteri kampányát akarja csinálni, és tulajdonképpen a minél rosszabb, annál jobb elvét követi, vagy pedig valóban szeretne azon dolgozni, hogy Budapest jobb hely legyen, és kihasználandó azt a történelmi lehetőséget, hogy két olyan főpolgármester-jelöltre esett a szavazatok 95 százaléka, akik egyébként valójában stratégikus kérdésekben nagyon hasonlóan gondolkodnak, és lépünk-e bátran közösen annak érdekében, hogy ezt a várost még zöldebbé tegyük, ez még előttünk áll.

Kettejüknek együtt sincs elegendő szavazatuk.

A közgyűlésben nincs, de én praktikusan a Tisza Pártot és a Vitézy-frakciót összeadom. Én azt látom, hogy ők közöttük olyan politikai egyeztetés van, hogy szinte minden ügyben ugyanazt képviselik. Ebben van egy csomó lehetőség, mert akkor kicsit leülepedettebb a struktúra. Az, hogy a Tisza Pártnak miért jó, hogy ilyen szoros szövetségben van Vitézy Dáviddal és a stábjával, akiket a Tisza Párt elnöke a Fidesz médiahackjének nevezett, ezt én nem tudom, de ez az ő dolguk. Én azt látom, hogy ezeken az egyeztetéseken eddig a nap végén Vitézy Dávid mondta ki, hogy mit gondol a Tisza Párt. Lehet, hogy ez meg fog változni, lehet, hogy nem. Én azt látom, hogy közöttük nagyon szoros együttműködés van.

A költségvetés előkészítése hol tart, ki csinálja ilyenkor, mikorra tervezik az előterjesztést, elő kell-e tárgyalni a közgyűlés minden egyes frakciójával, hogy ne úgy menjen be, hogy bukásra van ítélve? Mi ennek a technikája most?

Abból tudok kiindulni, ami az elmúlt öt évben volt. A költségvetés előkészítésének egyrészt vannak jogszabályban meghatározott szempontjai, meg a józan paraszti ész szerint kijelöltek is. Van egy belső egyeztetési folyamat először, a fővárosi cégek, intézmények fogalmazzák meg a költségvetési igényeiket, és ezeket mi megpróbáljuk valahogy egyensúlyba hozni egymással, és utána indulnak a politikai egyeztetések. Nyilván ez most sokkal hosszabb lesz. Az elmúlt öt évben mi decemberben fogadtunk el költségvetést azért, hogy ne kelljen átmeneti gazdálkodásra áttérni januárban, de ennek mindig megvolt az a feltétele, hogy az országos költségvetést elfogadta a parlament a nyár folyamán. Tudtuk, hogy mihez kell alkalmazkodnunk.

Ez most nem így lesz.

Éppen ezért nem tudok most egyértelmű választ adni arra, hogy decemberben el tudjuk-e fogadni a fővárosi költségvetést, vagy megpróbáljuk-e, vagy eleve a jövő év elején futunk ennek neki, ezt most még nem tudom megmondani, látnunk kellene a központi költségvetést. Viszont itt jön be egy nagyon furcsa nézőpontbeli különbség. Én értem és akceptálom azokat a politikai önmegvalósítási szempontokat, amelyek a Fővárosi Közgyűlés új tagjaiban megvannak, de amikor majd szembesülnek a költségvetés helyzetével, akkor az kijózanító helyzet lesz. És éppen ezért mondom azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat, amely egyébként már most is évi 400 millió forinttal támogatja az Iványiék Gáborék által fenntartott hajléktalan-ellátó intézményeket, ha ezt nem tenné, szociális katasztrófa törne ki, akkor joggal fölmerül az igény, hogy megnézzük azt, hogy van-e erre pénzünk. Megjegyzem, pénzügyileg mi már benne vagyunk a csőbe, vagy bezárjuk ezeket az intézményeket, és társadalmi katasztrófát előidézünk, vagy ezt továbbra is fenn kell tartanunk, de az összes többi esetben meg úgy repkedtek a képzeletbeli milliárdok, mintha lennének. Jelenteném nagy szeretettel, hogy nincsenek. Mi a két bázisa a jövő évi költségvetésünk elfogadásának? Két olyan sarokkő, amit kijelöl a kormány politikája. Van egy pletyka arról, hogy az iparűzési adót, ami a mi legfontosabb bevételünk, valahogy megint meg akarják csapolni. A 2026-os választási évre felfutva nyilván a választási osztogatásokat meg kell alapozni a mostani megszorításokkal. Az a hír járja, hogy 2025-ben és 2026-ban a kormány elvonja az önkormányzatoktól az iparűzésiadó-többletet. Tehát mindenki tulajdonképpen a 2024-es szinten kell, hogy tervezze a költségvetést. Ez egy pletyka, de meglepődnék, ha nem ez lenne a valóság. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy nekünk nincs több bevételünk, viszont az állami elvonás növekszik. Idén a Fővárosi Önkormányzat 75 milliárd forintot fizet szolidaritási adóként, ami tulajdonképpen egy állami sarc az önkormányzatok nyakán, ez egy brutális mennyiségű pénz. Ez az összeg 98 milliárdra nő jövőre. Tehát a bevételi oldalon nincs több pénzünk, de a kiadási oldalon csak önmagában ez az állami elvonás 98 milliárd forint, ez egy fél metró ára.

Miből fogják megtakarítani? A BKV-t nem lehet ritkábban közlekedtetni.

Nem tudom a választ erre a kérdésre. És azért sem tudom, mert közben van egy a kormány által gyakorlatilag eldöntött jelentős minimálbér-emelés, ami egyébként helyesen felfelé tolja a béreket, nyilván mi sem tudunk ebből kimaradni, ott vannak a növekvő költségeink, tehát nagyon nehezen jön ki a matek. Az elmúlt öt évben mi ahhoz kötöttük magunkat, hogy nem nyúlunk hozzá a közszolgáltatások minőségéhez és mennyiségéhez, megpróbáltuk ugyanazokat a közszolgáltatásokat garantálni a budapestieknek, amit jobb pénzügyi feltételek mellett megszoktak. Az egyik lehetőség az, hogy ezen változtatunk. Én nagyon nem szeretném ezt, de logikailag ez az egyik út. A másik pedig az, hogy megpróbáljuk bővíteni a politikai mozgásterünket, és valamilyen egységfrontba tömörülve megpróbáljuk azt a kényszerzubbonyt, ami rajtunk van, valahogy levetni. Ez a két út van.

A Tiszával meg a Fidesszel bővíteni politikai mozgásteret? Milyen irányba?

Abba az irányba, hogy nem lehet, hogy a kormány rossz gazdaságpolitikájának az árát az önkormányzati szektorral fizettetik meg, mert ezen keresztül az önkormányzatok által biztosított közszolgáltatások kerülnek veszélybe.

A listás fideszes képviselők ebben partnerek lesznek a kormány bírálatában?

Hát majd meglátjuk.

Kik a költségvetés-készítés kulcsemberei? Kiss Ambrus például benne van, és ha igen, akkor milyen pozícióban?

Az elmúlt öt évben úgy működtünk, hogy volt egy általános helyettes, Kiss Ambrus, nála volt a költségvetés és általában a közpolitikai koordináció, ő kifejezetten nem pártpolitikai szerepben töltötte be ezt a funkcióját, hogy tudjon koordinálni a frakciók között, és tulajdonképpen a frakciók bizalmát és a főpolgármester bizalmát kölcsönösen élvező helyettesek voltak. Ez egy klasszikus parlamentáris kormányzási logika, és szerintem elég jól működött. Most ez nincs. Ezzel együtt is a munkát el kell valakinek végezni, és azért a fővárosi költségvetés előkészítése és a közgyűlés elé terjesztése nem a legnépszerűbb munkakör a Földön. Ha van olyan dolog, ahol tényleg csak mély belső elkötelezettségből és a város iránti szeretetből dolgozik valaki, akkor szerintem pont a költségvetés ez, de ezt a munkát el kell ezzel együtt is végezni. Jelenleg a Fővárosi Közgyűlés által választott főpolgármester-helyettesek nincsenek. Nyilván előbb-utóbb, így vagy úgy, de ezt a problémát orvosolni kell. Viszont a munkát el kell végezni, ezért Kiss Ambrus általános helyettes október elsejétől, az új önkormányzati ciklustól az önkormányzat főigazgatójaként tulajdonképpen ugyanazokat a főpolgármestertől származhatott jogköröket bírja, tehát ő készíti elő a költségvetést, ő fog tárgyalni a költségvetés előkészítéséhez a fővárosi cégekkel és intézményekkel. Nyilván a "nagyobb falatoknál" én is ott vagyok, és ezeket nekem is mélységében látnom kell, és így tesz javaslatot a hivatal az ő koordinálásával, amit politikai egyeztetésre majd én fogok vinni, és akkor ebből remélhetőleg kialakul egy egyensúlyos költségvetés. Egy szó, mint száz, én értek mindenféle pártpolitikai szempontot, csak nem érdekel.

De muszáj, hogy érdekeljék.

Nem, nem muszáj.

Össze kell szedni 17 szavazatot.

Értem, csak a hülyeségekhez nem fogok 17 szavazatot összeszedni.

Akkor mit fog csinálni helyette?

Azt, amit most. Azt a javaslatot tettem a képviselőcsoportoknak, hogy én tudok koalíciós kormányt kialakítani, amiben tudok békejobbot nyújtani Vitézy Dávidnak akkor, ha az én jobb kezemet nem vágják le, tehát a stabilitás és a változás egyensúlyát én abban látnám az új közgyűlés előtt, ha Vitézy Dávid és Kiss Ambrus jól meghatározott feladatokkal és felelősségekkel főpolgármester-helyettesként segítené a munkámat. Ehhez a javaslathoz nincsen 17 igen szavazat a közgyűlésben, viszont nekem nem az a dolgom, hogy a közgyűlés politikai zsűrijének megfeleljek, hanem az a feladatom, hogy egy működőképes városkormányzásra tegyek javaslatot. Én ezt a javaslatot fönntartom, ha nincs hozzá 17 igen szavazat, akkor megvárom, amíg lesz.

Az a költségvetésnél dől el, hogy működhet-e így tovább a város, vagy vannak még olyan súlyos szavazások, ahol ez kiderülhet?

Nyilván rengeteg fontos ügy van, a költségvetés ezek között kiemelten fontos. A költségvetést el kell tudnunk fogadni, ráadásul a költségvetésben egy döntésbe ezer döntés van belefoglalva, ezeket az arányokat meg kell tudnunk találni, csak azzal kell szembesülni, hogy a mozgástér rajtunk kívülálló okok miatt nagyon pici. Ha igazak azok a pletykák, hogy két évig elvonják az iparűzésiadó-növekedést, akkor mindennek nő az ára, nő az infláció, nőnek a munkabérek, nőnek a költségek, nőnek a kamatok és nő a szolidaritási adó, csak amiből ezeket finanszírozni tudnánk, az nem nő. Ez szerintem brutális forráskivonás az önkormányzati rendszerből. Ez nemcsak Budapest számára lesz katasztrofális hatású, hanem általában az önkormányzatokra. Ebben a béklyóban vagyunk, nagyon nehezen jön ki a matek, de azt remélem, hogy a frakciók érezni fogják a felelősségüket, hogy nem azért van a nehéz pénzügyi helyzetben az önkormányzat, mert ne tudna racionálisan gazdálkodni, hiszen mi az elmúlt öt évben nagyon nagy összevonási programot végrehajtottunk, összevontunk hét céget, kivásároltunk külföldi tulajdonosokat, hogy ne kelljen osztalékot fizetni, és még sorolhatnám azokat a lépéseket, amitől sokkal takarékosabb üzemmódban megyünk, és lehet még ezen a takarékoskodáson továbbmenni, de azt a pénzügyi megszorítást, amit a kormány a nyakunkba tesz, nem tudja kompenzálni.

Be kell-e áldozni a fővárosi cégvezetőket?

Beáldozni semmiképpen sem.

Van olyan követelés, hogy más legyen valamilyen fővárosi cég vezetője.

Általában véve, hogy legyen minden jobb, ezt én értem. Én azt tudom mondani, hogy politikai okokból semelyik cégvezetőt nem fogom megtartani, és politikai okokból semelyik cégvezetőt nem fogom kirúgni.

Akkor mindenki marad?

Nem, ebből nem ez következik, ebből az következik, hogy ha van jobb jelölt egy cég vezetésére, akkor ezt a cégvezetőt fogom javasolni a közgyűlésnek kinevezésre, de ha nincs, akkor a jelenlegi cégvezető megtartása mellett fogok érvelni.

Akkor pályázatokat fog kiírni?

Ez megtörtént. Az összes fővárosi cég vezetői, felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi és vezérigazgatói pozíciója meg van pályáztatva. A pályázatot meghosszabbítottuk, mert nem az alakuló közgyűlésen döntöttünk a cégvezetőkről, hanem a következő rendes közgyűlésen fogunk október végén, és a frakciókkal egyeztetni fogok a cégvezetésről. Még egyszer mondom, politikai megrendelésre senkit nem rúgok ki, és politikai megrendelésre senkit nem fogok a pozíciójában tartani. Összességében én az elmúlt öt évben velünk együtt dolgozó cégvezetők munkájával elégedett vagyok, de nem mindenkivel egyformán nyilvánvalóan. Lehetnek olyan helyzetek, ahol a váltás a budapesti érdek, és van, ahol pedig a stabilitás a budapesti érdek.

Mikor fog tudni olyan problémákkal foglalkozni, mint az aluljárók tisztasága?

Rengeteget foglalkozom ezzel. Most az alakuló közgyűlés kapcsán egy csomó nagypolitikai kérdés szembejön, de ezeket azért kéne lezárni, hogy tudjunk dolgozni.

Érvelt azzal, hogy minden ilyen ügyért a főpolgármestert szokták szidni. Önt is, Tarlós Istvánt is, Demszky Gábort is, mindenkit. Ha vizeletes az aluljáró, rossz a főpolgármester.

Így. És ezen nem fog változtatni az, hogy a főpolgármestertől elvesszük azokat a munkáltatói jogokat, amelyeket egyébként nem lehet elvenni, mert törvény szerint nála van, de nem akarok belemenni ebbe a jogértelmezési vitába, mert ezek óvodás szinten mennek. Teljesen egyértelmű, ha nincsen föltakarítva rendesen az aluljáró, akkor engem szidnak, még az én anyukámat. Nem a Tisza Pártnál fognak kopogtatni, hogy helló, miért koszos az aluljáró, meg nem Vitézy Dávidhoz fognak menni, mert ez a politika természete. Egy budapesti választópolgár, és ebben teljesen igaza van, azt gondolja, hogy van egy közvetlenül megválasztott főpolgármester, és neki címzem a kritikámat, vagy adott esetben a dicséretemet, nyilván kritikából több van, mert ilyen a demokrácia. Ez a felelősség rajtam van, egyébként a jogszabályok szerint is rajtam van, a józan ész szerint is rajtam van. Tehát szerintem azon vitatkozni, hogy a munkáltatói jogkörök egy részét, amit a törvény nem kifejezetten tilt meg, én átadjam, szerintem ez egy rossz vita. És az is egy teljes félreértés a helyzetnek, amit a Tisza Párt meg a Fidesz is mond, hogy ők nem akarnak részt venni a cégek igazgatótanácsi, meg felügyelőbizottsági munkáiban. Az ég szerelmére, ha ők rálátást akarnak a cégek működésére, átláthatóságot akarnak, garanciákat akarnak, látni akarják, hogy mire költik a pénzt ezek a cégek, akkor delegálni kell szakértőket, akikben ők is megbízna, és akkor látni fogják. Pont az ellenkezőjét kéne csinálni, mint amire most törekszenek, hogy a közgyűlés meg mindenféle bizottságok tulajdonképpen egy káoszkormányzásba viszik a Fővárosi Közgyűlés működését, közben azokat az intézményes garanciákat, amik az átláthatóságot, a számonkérhetőséget biztosítják, pedig nem használják. Ez egy teljes félreértés annak, amiben vagyunk, csak azért, mert politikailag azt gondolják, hogy akkor vannak távolabb a felelősségtől, meg akkor kevésbé olvadnak föl az ellenzéki olvasztótégelyben, ha ők egy lépés távolságot tartanak mindentől. Ez egy teljes félreértése annak, ami a fővárosi cégek esetében fontos. A fővárosi nagyobb cégeknél vannak igazgatótanácsok. Az igazgatótanács döntései nélkül egy cégvezető egy lépést nem tud tenni. Ezeket az igazgatótanácsi tagokat a Fővárosi Közgyűlés választja a főpolgármester javaslata alapján, ez is egy törvényi szabályozás, de én nyilván olyan javaslatot teszek, amiben minden politikai frakció nem a maga pártdelegáltját, hanem maga az általa politikai bizalommal is bírt szakértőt delegálja, ráadásul az új pályázati rendszer szerint csak megfelelő szakmai végzettséggel és vezetői gyakorlattal lehet ide pályázni. Ez egy nyitott ajtó, be kell rajta menni, és ha bemennek, akkor látni fogják, hogy ezek a cégek, amelyek önmagukban is a fővárosi költségvetést meghaladó források felett diszponálnak, legyenek ott minden egyes fillérnél. Nekem a legjobb, ha erős pénzügyi kontroll van, és a cégvezetők érzik azt, hogy nekik minden egyes döntésüket igazolni kell. De nem attól lesznek a cégeink takarékosabbak és átláthatóbbak, hogy a fővárosi cégvezető szabadságát a nem tudom, melyik bizottság adja ki, törvény szerint nem is lehetne, de most ezt hagyjuk, mert egyszerűen butaság, attól lesznek jobbak és átláthatóbbak, ha aktív igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok lesznek, ahol nem pártkáderek ülnek, hanem olyan emberek, akik elvégzik azt a munkát, ami egyébként ezzel a pozícióval jár, és akik felé van politikai bizalmuk azoknak a pártoknak, amelyeknek a meghosszabbított szeme és keze a delegált.

Az főpolgármesterként egy élhető helyzet, amikor a főispán jelöl helyetteseket? Elmehet eddig a történet?

Én most arra készülök, hogy el fog menni. Ha nagyjából fél éven belül nem választ egy belső helyettest a közgyűlés, akkor a törvény erejénél fogva a főispán valakit kijelöl. Az, hogy politikai működésképtelenség van, nem tudunk megállapodni a politikai vezetésben, ez egy osztott felelősség, és én vállalom ennek azt a részét, ami rajtam van. Olyan típusú javaslatot, ami a város működőképességét aláaknázza, nem fogok tenni akkor sem, ha piros hó esik. Ha fél év múlva eljutunk odáig, hogy a főispán állítja helyre a törvényes működéshez szükséges belső helyettest, akkor én azt tudom mondani, hogy a helyettes a politikai jogkörét a főpolgármestertől kapja. Ha olyan embert küldenek, akivel szívesen dolgozok együtt, akkor fogok rá számítani, ha olyat küldenek, akivel meg nem, akkor nem lesznek jogkörei, kipipáljuk a törvénynek való megfelelést, lesz egy belső helyettes, de akkor olyan jogkörei lesznek, amelyek érdemben nem befolyásolják a város működését. Ez egy rossz helyzet, de ennél lehet rosszabb. Én arra tettem esküt, meg az a felelősségem ebben az egész káoszhelyzetben, hogy a város működőképességét biztosítsam, és én akkor tudom ezt biztosítani, ha alkalmas és politikai értelemben működőképes konstrukcióval megyünk előre. Szerintem az nem magától értetődő, hogy valaki a saját egykori riválisát egy nagyon szoros választási kampány után felkéri helyettesnek. Én erre nyitott vagyok. De az az elképzelés, hogy bezárjuk egy szobába a két főpolgármester-helyettest, és akkor küzdjenek meg egymással nap mint nap, és a megválasztott főpolgármester nem számíthat olyan területeken, ahol egyébként Vitézy Dávidnak nagy motivációja eleve nincsen, egykori helyettesének, aki nem pártpolitikus, a munkájára, ez szerintem abszurd feltételezés, és teljesen ellentétes azzal a jogszabállyal, amely a főpolgármester jogköreit kirajzolja, és teljesen ellentétes azzal a politikai legitimitással, amivel a főpolgármester bír, egyszerűen azzal, hogy meg van választva.

Árvíz után újra előjöttek a patkányok. Van most patkányhelyzet a fővárosban? Azért kérdezem, mert egy jóval korábbi kampányban nagyon fontos kérdés volt.

Természetesen az árvíz egy csomó negatív utóhatással bír. Mi is észleljük azt, hogy több patkányészlelés van. Mi egy új rendszert állítottunk föl, mert az előző városvezetés idején a patkánybejelentéseket ahhoz a céghez kellett tenni, amelynek aztán meg kellett oldani ezt a helyzetet, és nem vádolva senkit semmivel, ez nem egy életszerű dolog. Ha nekem több munkám van attól, hogy többen jelentkeznek, akkor nem biztos, hogy minden jelentkezést olyan szívesen fogadok. Nem tudjuk összehasonlítani az észlelési jeleket a korábbi időszakkal, de összességében még az árvíz után is a budapesti patkányhelyzet jobb, mint 2019 nyarán kialakult, ahol volt egy vis maior, egy rosszul kiírt közbeszerzés, ami miatt romlott a patkánytalanítás minősége. Szépen vissza fog ez állni arra a szintre, ami tolerálható. Nem tudjuk száz százalékig patkánymentesíteni Budapestet, de nemzetközi összehasonlításban Budapest egészen szélsőségesen jó hely ilyen szempontból, miközben az a változás, ami az árvíz után van, nyilván sokakat bosszant, és mi küzdünk azon, hogy ez ne így legyen, és egy sokkal átláthatóbb és világosabb rendszerben vagyunk, hiszen a főváros veszi a jelzéseket, a főváros küldi ki a vállalkozót, és olyan szerződéssel bírunk, ahol a legmagasabb szakmai színvonal garantált.

A Margitsziget újranyitása vízügyi szakmai kérdés, vagy a főpolgármester vállalja a felelősséget azért, hogy utána fa ne dőljön már senkire.

Ma van egy újabb feltárás. Az árvíz idején nagyon fölázik a talaj, és a fák gyökerei sokkal kevésbé tudják tartani a fákat, mint normál időben, ráadásul nagyon szeles és esős napok vannak mögöttünk, egy újabb ciklon érkezett meg a régiónkba. Nem tudom most azt mondani, hogy ma újranyitjuk-e a Margitszigetet. Nagyon szeretnénk, csodás hely, rengetegen használják, és szeretnénk mielőbb visszaadni, de arra kérem a budapestieket, hogy egy kicsit még várjunk. És nemcsak a Margitszigetről van szó, a Hajógyári-szigetet meg a Római-partot is érinthetik ilyen típusú korlátozások, de az élet nem játék, ezt komolyan vesszük.

Nem lehetett nem észrevenni, hogy az árvíz után a miniszterelnök és ön kölcsönösen köszönetet mondtak egymásnak. Ha nincsenek véletlenek, akkor ebből lehet valamilyen következtetést levonni? Kezd javulni a kormány, meg a főváros kapcsolata? Ez nem szokott megtörténni, hogy dicsérik egymást.

Én szeretném hinni, hogy ebből bármi következik, de az ég adta világon semmi nem utal erre. Én mindig így viselkedtem, én mindig nyitottságot mutattam, mindig együttműködést mutattam. A főváros nincs abban a helyzetben, hogy ne keresse a kormány partnerségét, mert nekünk nincsenek eszközeink, hogy megvédjük például adóbevételeinket. Mi ezzel csak politizálni tudunk, jogi eszközeink nincsenek, a kormánnyal az elmúlt öt évben olyan viszonyunk alakult ki, hogy amit lehetett tőlünk, elvett a kormány, miközben a feladatainkat meg nem vette el. Az árvízi védekezés önkormányzati feladat, szerintem a főváros kiválóan védekezett, ez is mutatja azt, hogy óvatosan kellene bánni azokkal a leegyszerűsítő kritikákkal, hogy itt minden rosszul működik. Szerintem nagyon szuperül működött az árvízi védekezés, ennek a koordinációja a főpolgármesteri hivatal részéről, és az egyes részterületek elvégzése a fővárosi cégek, főleg a csatornázási művek részéről. Én a miniszterelnökkel hosszú évek óta nem találkoztam személyesen, ott az operatív törzs ülésén találkoztunk, és annyit mondtunk egymásnak, hogy jó reggelt. Most, hogy ebből az következik, hogy javult a viszony? Én szeretném látni, hogy igen.

Nem a jó reggeltből, hanem hogy azt mondta, hogy az állam is jól dolgozott, és a miniszterelnök azt mondta, hogy a főváros is jól dolgozott.

Ez a valóság.

Akkor én nem gondolok ebbe bele többet.

Én szeretnék ebbe belegondolni többet, csak egyelőre nem látom, ennek az ellenkezőjét látom, kormányrendeleteket, amelyek megjelennek hajnalban, és elvesznek újabb fővárosi feladatokat meg forrásokat. Azt a leghatározottabban visszautasítom, hogy olyan politikai erők, akik a Fideszből érkeztek, 14 évig a Fidesz rendszerének a részét képezték, engem azzal vádolnak, hogy én túl jóban vagyok a Fidesszel. Álljon már meg a menet! Én főpolgármester vagyok, a mindenkori kormánnyal kell együtt dolgoznom, és én nyitott vagyok arra, hogy azt a rossz viszonyt, ami van közöttünk, kijavítsuk. De ez nem azt jelenti, hogy eladom a város értékeit, hogy elárulom a város szempontjait. Én nagyon világos politikai, erkölcsi alapon állok, amiből bőven következik az, hogy a kormánnyal rendezzem a viszonyaimat, de az a vádaskodás, hogy a háttérben a Fidesszel vagy a kormánnyal tárgyalok bármiről is, ez egyszerűen nem igaz, ráadásul abból a politikai hátországból, ahonnan érkeznek, ez a vád szerintem abszurd.

Nem kell senkivel a háttérben tárgyalni a Fővárosi Közgyűlésben? Mert amire a nyilvánosság fénye vetül, akkor megjelenik ez az elképzelés, hogy ki kinek a szekerét tolja, és ez általában a sikertelenséghez, meg újabb pofozkodáshoz vezet.

A fővárosi frakciókkal megvolt az első egyeztetés, ahol én jeleztem, hogy ezt az egyeztetést szeretném fönntartani.Ha bármelyik frakció úgy érzi, hogy valamiről akarnak beszélni, szakértői vagy politikai szinten egyeztetni, anélkül, hogy én ezt a nyilvánosságban elmondanám, én erre állok rendelkezésre. A kormány felé is ez a nyitottság megvan. Nekünk az az érdekünk, hogy meg tudjunk állapodni a kormánnyal fontos ügyekben. Hadd mondjak egy konkrét példát. Pont az alakuló közgyűlés napján érkezett meg az első villamos abból az 51-ből, amit a főváros rendelt, ami nagyon nagy előrelépés lesz majd 2026-ig felmenőleg a fővárosi villamosközlekedésben. Jelenleg semmilyen forrás nem áll rendelkezésre, hogy ezt az 51 villamost megvegyük. Bár elvileg benne van a közlekedési operatív programban, a kormánynak ezt meg kellene előlegben finanszírozni, és aztán a pénzt behajtani az Európai Bizottságon, de nincsen támogatási szerződésünk. Nekem tíz körömmel azon kell dolgoznom, hogy legyen támogatási szerződésük ezeknek a villamosoknak. Dolgozunk is, és megteszünk mindent, hogy ez így legyen, át vagyunk vágva tulajdonképpen, hiszen van egy kormány–Brüsszel–főváros megállapodás ezekről a projektekről, a villamosok itt vannak, a pénz meg nincs itt. Az a feltételezés, hogy nekünk ne lenne dolgunk a kormánnyal, hogy nekem ne kéne folyamatosan keresnem a lehetőséget, hogy megállapodjunk, ez egy teljes félreértése a dolgoknak. Ez nem azt jelenti, hogy politikailag én feladom az elveimet, vagy Budapest szabadságát eladom három garasért. Ez arról szól, hogy normális módon szeretnénk működni, és betartatni egy megállapodást, tömegközlekedést azért, hogy ezeket a villamosokat ki tudjuk fizetni.

A forgalomszervezés elvei az új ciklusban maradnak-e, például a Lánchídon tisztán elektromos autóval át lehet-e majd menni? Nyilván ezt a tisztán elektromos autótulajdonosok nagyon fontosnak gondolják.

Igen, és akkor azzal azt üzenjük, hogy akinek van pénze venni tisztán elektromos autót, több joga van ebben a városban, mint akinek nincs erre pénze.

Meg is lehetne érvelni, hiszen ő nem szennyez.

Sok érvet lehet hozni mellette, ellene szerintem többet. Szerintem az elektromos autózásnak az európai közpolitikában való kiemelt szerepe szerintem egy félreértés, ez a zöldre festés tipikus esete, mert ezek az elektromos autók helyben nem szennyeznek, ezért például abban van közérdek, hogy elektromos buszok járjanak Budapesten, 2026-tól meg is fog jelenni egy nagy flotta. Szerintem az elektromos autózásnak a pozicionálása szerintem totális félreértés, és emögött szerintem nyers lobbiérdekek vannak európai szinten is. Én ezzel mélységesen vitatkozom. Az elmúlt öt évben volt egy jelentős forgalomcsillapító politika Budapesten, ennek megfelelően a Covid közlekedésre gyakorolt hatását egy picit sikerült jó irányba tolnunk, hogy a közösségi közlekedési forgalom a drámai beszakadás után többé-kevésbé helyreállt, és a gyalogos és a kerékpáros közlekedés részaránya nagyon nagy mértékben nőtt a városban. Ezt a politikát szeretnénk fönntartani. Mindent megtettünk, ami ezt a célt szolgálja, nekem nincsenek újabb terveim, mert azt gondolom, hogy az elmúlt öt évben megcsináltuk ezeket az átalakításokat, de ebből én hátrálni nem szeretnék, sőt, nem is fogok.

Például a volt Skála Metrónál lévő hídról a lehajtónál a betonelemek a forgalomcsillapító politikának a részei?

Igen, és az például egy fontos változás, hogy azt elhatároztuk, hogy a nyugati felüljárót, ha sikerül az európai uniós forrásokat ehhez megszerezni, akkor el is fogjuk bontani. Lesznek még olyan lépések, amelyekről joggal gondolhatják azt, hogy az autósforgalmi kapacitás csökkentését eredményezik, de valójában ezek a belvároson belüli felüljárók nem okoznak pluszkapacitást, mert a felüljáró sajnos nem oldja meg azt a problémát, hogy a felüljáró előtt is lehet dugó, meg utána is lehet dugó. Egy szó, mint száz, szembe kell néznünk azzal, hogy van egy közös célkitűzésünk, még az Autóklub sem támadja ezt, még a Fidesz-frakció sem támadja ezt, hiszen megszavazta, hogy 2030-ra elérjük azt, hogy a fenntartható közlekedési módok 80 százalékos túlsúlyban lesznek Budapesten: közösségi közlekedés, kerékpár, mikromobilitás, sétálás. Fejlesztenünk kell a közösségi közlekedést, fejlesztenünk kell az egyéb mikromobilitási lehetőségeket, és az autós közlekedést pedig finom ösztönzőkkel kell lépésről lépésre visszanyesnünk a városban. Ez egy nagyon furcsa dolog, mert amikor azt mondjuk, hogy legyen zöld a város, akkor mindenki egyetért, legyen 80 százalék a fenntartható közlekedés, mindenki egyetért. Amikor van egy terelőbója az úton, akkor meg mindenki vitatkozik, de nincs ezzel baj.

Tud többséget csinálni az új ciklusban is e mellé a politika mellé? Biztos abban, hogy amit a Fidesz képviselői korábban polgármesterként megszavaztak, azt majd a listán választott frakciótagok is fogják támogatni?

Vitézy Dáviddal ebben nekünk nem lesz vitánk. Dávid a kampányban nem bontotta ki az ezzel kapcsolatos részleteket, de ő nálam szerintem nagyobb autósüldöző. Ez nyilván azért, hogy a Fidesz-szavazók szimpátiáját megszerezze, nyilván nem bontotta ki ezzel kapcsolatosan a nézeteit, de két olyan főpolgármester-jelöltre érkezett a szavazatok 95 százaléka, aki ezt a politikát különböző vérmérséklettel támogatja. Minden egyes döntésnek van hosszú távú hatása a város működésére, és én nem látom alternatíváját annak, hogy ebben a városban jobb legyen az élet, ahhoz bizony rövid távon lehet, hogy bosszantó beavatkozásokkal kell tudnunk együtt élni.