Melyek ön szerint az európai parlamenti választás legforróbb, legfontosabb témái most? Mert úgy tűnik, hogy ez tud napról napra is változni.

Ha azt kérdezi, hogy Magyarországon mi az európai parlamenti választás legfontosabb tétje, akkor azt tudom mondani, hogy Orbán rendszere. Ha úgy kérdezi, hogy Európában mi a legnagyobb tétje az európai parlamenti választásoknak, akkor az az, hogy Európa halad-e tovább azon a szorosabb, szociálisabb, együttműködőbb úton, amin elindult az elmúlt öt évben.

Az Orbán-rendszer miért ilyen kulcskérdés?

Mert nekünk, magyaroknak gyakorlatilag erről szól az életünk. Az Orbán-rendszer miatt lettek a legalacsonyabbak a magyar bérek Európában. Az Orbán-rendszer miatt értéktelenedtek el a nyugdíjak, az egészségügyünk, az oktatásunk, a vízgazdálkodásunk, a műemlékvédelmünk, és most akkor sorolhatnék bármit, amihez a kormánynak köze van. És ráadásul morálisan is rendkívüli mértékig megbukott ez a kormány. A korrupció mellett a Novák Katalin-pedofilbotrány, most Sulyok Tamás földmutyis botránya. Innentől kezdve minden ellenzéki erőnek, minden egyes választáson az a kutya kötelessége, hogy Orbán rendszerét gyengítse. Erről fognak szólni a június 9-i választások is.

De ez egy európai parlamenti választás és csak európai parlamenti képviselőket meg önkormányzatiakat választunk. A főhatalom, az stabil marad 2026-ig, nem?

A főhatalom akkor marad stabil, ha az európai parlamenti vagy az önkormányzati választásokból megerősödve kerül ki. Azonban ha meggyengül, akkor mind az önkormányzatokba, mind az Európai Parlamentbe olyan polgármestereket, illetve olyan képviselőket tudunk választani, akiknek egyik feladata, hogy azt a választói felhatalmazást, amit kaptak, arra is használják, hogy Orbán rendszere minél hamarabb megbukjon.

Az Európai Parlamentben hogyan lehet használni választói felhatalmazást egy nemzeti főhatalom megbuktatására? Az egy európai parlament, azt itthon lehet arra használni, hogy megnyerik a választást és elküldik a korábbit?

Az európai parlamenti képviselők nem külföldön vannak, Brüsszelben, ahogy a Fidesz vagy a jobboldali pártok szokták mondani. Az európai parlamenti képviselők nem valahol messze ármánykodnak és összeesküvést szőnek Orbán ellen, hanem a magyar állampolgárokat képviselik. Ugyanolyan képviselők, mint a magyar Országgyűlésben lévő képviselők, a különbség az az, hogy a hatáskör nagyon más. Éppen ezért az, hogy milyen döntéseket hoz az Európai Parlament ma már közvetlenül hatást gyakorol a magyar emberek hétköznapi életére. Ha az Európai Parlament elindul azon az úton, mondjuk például, hogy véget kell vetni ennek a káros bérversenynek az országok között és el kell indulni egy bérfelzárkózási úton, és megalkotja az európai minimálbér-szabályozást, abból van közvetlen hatás a magyar állampolgárokra is. Természetesen Orbán rendszerét és Orbán kormányát itthon kell megbuktatni. A magyar választóknak, a magyar országgyűlési választásokon. De hogy egyébként minden politikusnak, aki képviseletet kap a választóktól, vállalnia kell azt a felelősséget is és azt a feladatot, ha ellenzéki politikus, hogy egyben az Orbán-rendszer mihamarabbi bukásához is vezessen, ez szerintem ma már alap.

Az európai minimálbér ügye korábban minthogyha erőteljesebben része lett volna a kampányuknak? Vagy csak rosszul látom?

Az én kampányom egyik legfontosabb része mindig a hétköznapi élete az embereknek. Tényleg van egy olyan miniszterelnökünk, akinek állandóan valami hatalmas nagy világpolitikai, globális történelmi összeesküvés közepén hagymázas gondolatai vannak. Hol az amerikai elnökválasztást akarja megnyerni, hol Brüsszelt akarja elfoglalni, hol pedig értekezik, történelmi értekezéseket tart, most azt hiszem, a XIX. század végén, XX. század elején jár, nehogy véletlenül, mondjuk, a tatárjárásig jusson, mert akkor már tényleg nem tudom, mi következik a politikájából. Azt soha nem halljuk tőle, hogy beszélne a magyar fizetésekről, nyugdíjakról, egészségügyről. Ezek azok a témák, amelyek, úgy tűnik nekem, mintha Orbán Viktornak nem lennének. Ez nem olyan fontos. Ő már valami nagy államférfi fönt a sztratoszférában. Szerintem pedig egy magyar miniszterelnököt azért választanak meg és nincs ennél nagyobb tisztesség egy politikus számára, hogy a tízmillió magyar ember hétköznapi életével foglalkozzon. Ezért én politikusként és képviselőként is csupa olyan témával foglalkozom, ami az emberek hétköznapi életét érinti. Legyen az fizetés, nyugdíj, egészségügyi oktatás, lehet, hogy ezek nagyon hétköznapinak tűnnek, vagy földhözragadtnak mondják egy páran, de nekem akkor is ez a politikai hitvallásom.

Intézhető az Európai Parlamentben európai politikával a magyarországi bérrendszer ügye? Második kérdésként mindjárt meg fogom kérdezni, megelőlegezem, hogy ki fogja finanszírozni?

Abszolút. Az, hogy milyen fizetések vannak egy országban, milyen a bérrendszer az országban, nagyban függ az adott kormánytól. Ebben az Orbán-kormány gyászosan teljesített, amikor Románia is elhúz már mellettünk és Szlovákia már rég megelőzött, lengyelek, baltiak, akikkel 2010-ben azért még nagyjából versenyképesek voltunk, vagy jobban teljesítettünk, megelőztek, a bolgárok fölzárkóztak, tényleg egészen döbbenet. Ez azt mutatja, hogy a magyar kormány gyászosan teljesít. A mai világban hatalmas nagy multicégek vannak, globalizált vállalatok, milliárdos tőkekoncentrátumok. Ott az, hogy milyen gazdaságpolitikát, milyen vállalati politikát folytatnak a politikusok, nagyban befolyásolja azt is, hogy ma Magyarországon milyen bérek vannak. Ezért például mi, közösen, Európában úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a káros bérversenynek, és ennek az első lépése csak az európai minimálbér-szabályozás. Eddig azon versenyeztek az európai országok is, hogy ki tud jobban, mondjuk, a német autógyárak vagy éppen a dél-koreai gumigyárak, netán az amerikai gyárak kedvében járni, ki tud olcsóbb munkaerőt biztosítani. És ma Európa tagországai, kivéve egyet, akkor ezt tegyük hozzá, rájöttek, hogy ez nem vezet sehova a XXI. században, hogy nem lehet kiszolgáltatott olcsó munkaerőt versenyképesnek nevezni, mert ez csak elszegényedéshez és további romláshoz vezet. Azért mondom, hogy kivéve egy, mert ez a parraghi doktrína, ezerszer elmondta, hogy Magyarország versenyképességének a kulcsa az olcsó munkaerő. Azt látjuk, hogy ez tönkreteszi az országot. És amikor elfogynak a magyarok, mert elmennek nyugatra a jobb élet reményében, akkor meg jönnek a távol-keleti vendégmunkások. Ez katasztrófába visz minket.

Hogy lehet megállítani? Tud az Európai Unió vagy a Parlament olyan határozatot hozni, hogy a magyar munkavállalónak ennél kevesebbet nem lehet fizetni, és ezt be is tudja tartatni?

Az európai minimálbér-szabályozás alulról akarja megtámasztani a béreket. Ez azt jelenti, hogy azt, hogy milyen minimálbérek vannak egy országban, mostantól kezdve nem lehet a kormány kénye-kedve szerint eldönteni. Össze kell rakni azt a nagyon objektív, számonkérhető és minden évben emelkedő számítási módszert, ami alapján az emberek tudják, hogy ennyi jár, és efölött pedig, és erős szakszervezetek ki tudják harcolni, hogy a dolgozók még magasabb béreket kapjanak. Az egyik része, hogy vége van a minimálbér önkényes meghatározásának. A másik része pedig az, és erről keveset beszélünk Magyarországon, hogy meg kell erősíteni az európai szakszervezeteket. Európai szakszervezetek tudják képviselni a munkásokat a globális nagy cégekkel szemben. Keveset beszélünk róla, de azért amikor 2010-ben Orbán átvette a hatalmat, akkor a sajtószabadságot tönkretette, a csapból is ez folyt. De a szakszervezeteknek ment neki először. És ma ott tartunk, látjuk a kínai akkumulátorgyáraknál, látjuk a kiszolgáltatott embereknél, hogy nincs, aki megvédje a magyar munkásokat, és nincs, aki valamilyen módon az ő érdekeikért beszéljen. Márpedig nagyon egyértelmű a dolog: erős szakszervezet, magasabb bér. Az európai minimálbér-szabályozás kötelezően előírja a magyar kormány számára, hogy el kell érni a 80 százalékot a szakszervezet által kötött bérmegállapodással lefedett dolgozók arányának a magyar gazdaságban. Ez most 10 százalék.

Honnan fogunk szerezni erős szakszervezeteket? Ahol van, azok jellemzően közlekedési szakszervezetek. Ha a vonatvezetők megállnak, akkor megáll a vasút. Ha a BKV-nál megállnak a buszvezetők, akkor ott bérmegállapodás van. De ez azokon múlik, akik a szakszervezetbe be akarnak lépni, mert tudják, hogy ez a munkaharc eszköze, nem? Aki nem akar belépni, az nem fog belépni.

Különösen akkor, ha a kormány mindent elkövetett az elmúlt időszakban, hogy ezeket a szakszervezeteket gyengítse. A közszférában gyakorlatilag ellehetetlenítette, pedig az egymillió ember, rendkívül sok, és azért egymillió ember hangja az nagyon erős. Gyakorlatilag lehetetlenné tette a sztrájkolást, még a versenyszférában is olyan szabályokat hozott, amelyek mellett életveszély egy szakszervezeti vezetőnek sztrájkot szerveznie, mert nagyon egyoldalúak és nagyon önkényesek lettek a szabályok. Megszüntetett mindent, ami a szakszervezeteknek a belső építkezését szolgálta volna.

Tagdíjlevonás? Ilyenekre gondol?

Nem csak, a tagdíjlevonáson kívül azért volt oktatás, képzés, intézményfejlesztés, hogy a dolognak legyen ereje. Ahol erős szakszervezetek vannak, ott a kormány, az állam támogatja ezeket a szakszervezeteket. És az is látszik, hogy suttyomban összejátszik a multikkal, összejátszik a kínai akkumulátorgyárakkal. Minden, ami a munkások érdekeit védi, leépítésre került. Az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőnél mindig azt hisszük, hogy csak az olcsó fizetés a baj, ami egyébként szintén dráma, de nem csak az. Leépítették a munkaügyi ellenőrzést. Gyakorlatilag nincsenek munkaügyi ellenőrzések, kevesebb, mint egy munkaügyi ellenőrzés jut évente egy cégre ma Magyarországon, most a nagyobb cégekről beszélek. Leépítették a munkaügyi ellenőrök számát, és nem véletlen, hogy minden héten visznek kórházba embereket gyárakból, és majdnem 60 ember hal meg egy évben munkahelyi balesetben. A büntetés, amit kap a gyár, az egy ejnye-bejnye, mert mondjuk, egy nagy multinak egy kétmilliós büntetést nem neveznék másnak. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormánynak a következő három évben össze kell raknia egy menetrendet, hogy hogyan fogja elérni azt, hogy Magyarországon szakszervezetek legyenek, ha ezt nem teszi meg, akkor ugyanúgy szankciókra számíthat. És látja, hogyan van hatással az Európai Unió az emberek hétköznapi életére. Ez nem az Európai Uniónak egy lila ködös álma, hanem ez egy olyan jogszabály, egy kötelező érvényű döntés, ami közvetlenül a magyar emberek életét fogja jobbá tenni. Ezt ki kell követelni a kormányoktól.

Lát olyan európai kampányt, amely klasszikusan az Európai Unió ügyeiről szól, vagy mindenki igyekszik az emberekhez közelebb álló belpolitikai témákkal megmozgatni őket?

Lehet, hogy ön most jobban látja mások kampányát, mert én a sajátomat látom leginkább.

Mindenki azt mondja, hogy ez egy európai parlamenti kampány, de mindenki belpolitikai ügyekkel kampányol, még az is, aki azt mondja, hogy mindenki más hazudik, aki belpolitikai ügyekkel kampányol, mert ez egy európai parlamenti kampány.

Először is az Európai Parlament az belpolitika. Egy európai parlamenti képviselőnek a munkahelye Magyarország is. Néha kimegy Brüsszelbe és Strasbourgba, de a munkahelye, a legitimációja az Magyarország. Minden. Azt hiszem, a Tisza Pártnak az egyik képviselője mondta, hogy ő csak Európa-politikával akar foglalkozni, magyar belpolitikával nem. Isten ments! A magyar választók adnak felhatalmazást arra, hogy képviselje őket, az kőkeményen belpolitika. És aki úgy gondolja, hogy az európai parlamenti mandátumát nem arra használja, hogy a magyar embereknek jobb legyen, az nem jól gondolja. Úgyhogy ha én Európai Egyesült Államokról beszélek, európai minimálbérről beszélek, globális minimumadóról, tehát multiadóról beszélek, közös európai védelmi és külpolitikáról beszélek, akkor belpolitikáról is beszélek, mert ez a magyar emberek hétköznapját is befolyásolja.

A közös európai védelempolitikáról éppen most üléseznek a NATO-tagországok külügyminiszterei, és jönnek olyan hírek, hogy majd valamilyen módon vagy engedélyezik, vagy nem, hogy NATO-fegyverekkel át lehessen lőni Oroszország mély területeire. Erre mondja Vlagyimir Putyin, hogy a kis alapterületű, nagy népsűrűségű NATO-tagállamok legyenek észnél. Ez mi más, mint egy visszafenyegetés? Ilyenekkel kell foglalkozni? Ez uniós politika, belpolitika vagy világpolitika?

Ez világpolitika, ezért nekünk, magyaroknak akkor van beleszólásunk a világpolitikába, ha ott ülünk annál az asztalnál, ahol ezek a döntések megszületnek, akkor tudunk ott ülni annál az asztalnál és képviselni a magyarok érdekeit, ha erős szövetségesei vagyunk és részesei vagyunk a NATO-nak és az Európai Uniónak, különben nincsen hatásunk arra, hogy mi történik a világpolitikában. Orbán Viktort, miközben mondom, hagymázas gondolatai vannak arról, hogy éppen vagy amerikai elnökválasztást akar megnyerni vagy Brüsszelt elfoglalni, kiküldik a mosdóba, amikor fontosabb döntések születnek. A vitának hazudott performanszban a köztévén azt mondtam, hogy tényleg úgy néznek Orbán Viktorra, mint egy kínai gyártósorról lekerült trójai falóra, és amiben benne van, ott a közepében, egy kis orosz lehallgató berendezés.

Egészen addig, amíg nem vétóz valamit, és akkor megáll mindenki és megpróbálják elintézni, hogy ez ne így legyen, és üzletelés megy.

És nézzék meg, hogy milyen ügyekben vétózott, hogy akkor a trójai faló hasonlat még inkább alátámasztásra kerüljön. Csupa olyan ügyben vétózott, ami Putyin érdekét szolgálja, nem a magyar emberekét. Pszichopata orosz oligarchákat próbált meg levenni a szankciós listáról. Milyen érdekük van ebben a magyaroknak? A magyaroknak az az érdekük, hogy erős Európai Unióban és erős NATO-ban legyenek benne. Soha nem voltunk ekkora nagy biztonságban. A világ legnagyobb katonai hatalma védi Magyarországot. És az új keletű fejlemény, talán egy héttel ezelőtt mondta a miniszterelnök, hogy most már nemcsak az Európai Unióból, hanem a NATO-ból is kacsingat kifelé. Most szó szerint nem fogom tudni idézni, ez a kint is, meg bent is, hogy ez ne vonatkozzon ránk. Szerintem ez életveszélyes a magyarok számára.

Lehet bizonyos döntésekből úgynevezett opt-outot kérni a NATO-ban is, az nem egy támadó szövetség és nem a Varsói Szerződés, ahol Kulikov marsall megmondta, hogy mi az irány és mindenki hallgatott.

Természetesen. A NATO az egyetlen olyan katonai szövetség, amely soha életében nem indított még támadó hadjáratot. Arra szövetkeztünk, hogy megvédjük magunkat. És ha esetleg jobban hisznek egy fideszes politikusnak, mint nekem, akkor hallgassák meg, mit mond erről Németh Zsolt. Azt mondja, hogy ha nem lennénk a NATO tagjai, akkor az orosz tankok ellen a magyar határon kellene védekezni. Ebből a szempontból Magyarország számára nagyon nem mindegy, hogy mi történik, és miközben ömlik ránk, tényleg, az az irtózatos mennyiségű sületlenség, amit Deutsch Tamás monológokként mondott a köztévében a kamerába, és faarccal végig kellett hallgatni. Szóval az irtózatos mennyiségű sületlenségből ez a háborús propaganda és pszichózis, ami jön a Fideszből, és ezzel próbálja meg az embereket félelemben tartani, mert úgy gondolja, hogy a félelemben lévő embereken jobban lehet uralkodni. De azért ne felejtsük el, hogy egyetlen olyan politikus van ma Európában, aki Putyin háborúját támogatja, és őt Orbán Viktornak hívják.

Viszont minden a vitában részt vevő politikusnak le kellett szögeznie, hogy ő semmiképpen nem akar háborút, vagyis védekező pozícióba kerültek. Én is néztem a vitát.

Amikor sok százmilliárd forintból ömlik a plakát, a szórólap, a kormányzati propagandamédia, akkor persze lehet frappánsnak lenni és frappáns mondatokat mondani, de valamilyen módon ellent kell tartani. Én is elmondtam azt a mondatot tegnap, és lehet, hogy védekezés, de őszinte mondat. Nincs olyan politikus a baloldalon, aki sorkatosanaságot akarna. Mi szüntettük meg. Sőt, emlékszem rá, hogy akkor a Fidesz meg Orbán még kicsit szomorú is volt, tele vagyunk olyan Orbán-idézetekkel, hogy ó, azért mégiscsak a katonaviselt ember a jó ember. Nekem négy fiam van, és nagyon hangosan tiltakoznék, ha nem akarok ennél erősebb kifejezést használni. Minden alkalommal meg is borzongok, amikor Kövér Lászlótól Orbán Viktoron át elkezdenek a sorkatonaság köré romantikát építeni. Az én fiaimat senki ne vigye el, és senki ne is akarja. De amikor ömlik a hazugság, akkor azt kell mondani, hogy nem, senki nem akar háborút. Ennek a háborúnak akkor lesz vége, ha Orbán Viktor elsétál a főnökéhez, Putyinhoz vagy Szijjártó az övéhez, Lavrovhoz, és azt mondja neki, hogy kedves Vlagyimir, légy szíves, vagy Szergej, légy szíves, fejezzétek be a háborút.

Nem értékeli túl mindkettőjüket? Orbán Viktort és Szijjártó Pétert azzal, hogy bármit kérhetnének Vlagyimir Vlagyimirovicstól?

Azt hittem, hogy azt kérdezi tőlem, hogy nem értékelem-e túl őket, hogy főnöküknek neveztem Putyint meg Lavrovot, merthogy még ennél is kisebb hatásuk van. De egyébként igaza van. Sem Orbánnak, sem Szijjártónak nincsen hatása arra, hogy mi az orosz politika.

A magyar politikusnak volt bármikor hatása arra, hogy mi az orosz politika? Önök is találkoztak Vlagyimir Vlagyimiroviccsal.

Szerintem az, hogy milyen hatásunk van az orosz politikára, az egy dolog, hogy hogyan szolgáljuk ki az oroszok érdekét, pontosabban Putyin érdekét, az egy teljesen más dolog. Én mindig szeretem különválasztani egyébként a kettőt, mert szerintem az, amit Putyin az elmúlt tizenakárhány évben kiépített, az az orosz emberek ellen való és az orosz embereket elszegényítő politika. Szóval az, hogy Putyinra ki milyen hatással van, azt nem tudom megmondani, ezt a kremlinológusok biztosan jobban tudják, mint én. De az, hogy az ember kiszolgálja Putyin érdekét és közben elárulja a saját szövetségeseit, az szerintem a magyar emberek biztonságát fenyegeti közvetlenül. Ismét visszatérek a kis kínai trójai falovamra az orosz lehallgató berendezésekkel. Az nem áll annyira messze a valóságtól. Amikor tényleg azt lehet látni, hogy a Külügyminisztérium és adott esetben akár a Nemzetbiztonsági Szolgálat szervereire ide-oda járkálnak az oroszok, az nem egy nagy nemzeti szuverenitási kérdés, hanem sunnyogó mismásolás.

Én úgy emlékszem, hogy talán Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, amikor más szakembereknek álcázva oroszok végeztettek vizsgálatokat a magyar nemzetbiztonsági szakszolgálatok épületében.

És mekkora balhé lett belőle? Egyébként nagyon helyesen. Nem az a kérdés, hogy vannak-e orosz kémek, hanem az a kérdés, hogy ezeket az orosz kémeket keblére öleli-e Orbán Viktor. És amikor ilyen ügyekről beszélünk, például az EU-ból, vagy most már a NATO-ból való kicsúszásunkról, de különösen az EU-ból való kicsúszásunkról, az az ő hétköznapi életükre van hatással. Ezek nem távoli dolgok. Azért nem érkeznek meg az európai uniós pénzek, mert az európai átlagpolgároknak elegük van abból a lopásból, amit Mészárosék művelnek. Azért nincsen befolyása Orbánnak az európai politikára, mert az európai döntéshozóknak elegük van ebből a Putyint kiszolgáló, Kínát kiszolgáló és az európai érdekeket eláruló politikából. A fizetéseink, a nyugdíjunk, az egészségügyünk és az oktatásunk többek között emiatt a rendszer miatt van ilyen rossz állapotban, és ennek a rendszernek minden eleme romlott, éppen ezért úgy gondolom, hogy minden egyes választás arról is szól, hogy ezt a rendszert tovább tűrjük vagy sem.

Lehet egyenes mondatokat mondani a magyar választónak arról, hogy ha nem akar katona lenni, a fiait sem akarja katonának elküldeni, miközben a szomszédban háború van, akkor ki fog minket megvédeni és az nekünk mennyibe fog kerülni?

A NATO fog minket megvédeni, ez az egyik legbiztonságosabb módja, sőt, talán az egyetlen módja, hogy békében éljünk az elkövetkezendő években. Tényleg nagyon sokáig úgy gondoltuk az elmúlt évtizedekben, hogy többet már nem kell erről beszélnünk, merthogy a történelem egy szakaszának vége, itt a demokrácia, itt a béke, és rá kell jönnünk, és ez egy nagyon keserű ébredés az orosz agresszióval, hogy nem, oda kell figyelnünk rá, és nekünk, európaiaknak is sokkal erősebbnek kell lennünk. Az NATO-n belül én ezért küzdök egy európai hadsereg létrehozásával, ami nem azt jelenti, hogy az európai hadsereg ide-oda megy, hanem hogy például a védelmi beszerzéseket hangoljuk össze. Ma nagyon sokféle fegyverneme van az európai hadseregeknek, és ezek nem mindig kompatibilisek egymással, így nehéz ütőképes hadsereget csinálni. Bár nem vagyok katonai szakértő, de azt tudom mondani, hogy a mi szakértőink szerint a XXI. században semmi értelme, mint ahogy Kövér László vagy Orbán Viktor beszél róla, a sorkatonaságot romanticizálni. Ezek olyan bonyolult fegyverek, olyan bonyolult logisztikai feladatok, olyan bonyolult hadászati feladatok, amelyet egy erős, professzionális hadsereg tud csak ellátni. Ehhez képest Orbánéknál azt látom, hogy miután elfogytak az EU-s pénzek, merthogy nem jönnek, mert ellopták, most elkezdték a hadsereg beszerzéseiből ellopni. Össze-vissza szereznek be. Van itt minden. Amerikai, török, norvég, nem is tudom, svéd, bármi fegyver, nem is tudom, hogy egymással egyáltalán mi, mennyire összeegyeztethető.

Ha NATO-fegyver mind, akkor az együttműködik.

Az a baj, hogy nem feltétlenül, talán ezért is kellene legalább európai szinten jobban összehangolni ezeket a tevékenységeket, de a legfontosabb az, hogy egy erős európai kül- és biztonságpolitika, egy erős európai védelmi politika tudja garantálni a magyarok biztonságát.

Egy erős európai külpolitika nem érintené az ország szuverenitását? Az nem azt jelentené, hogy valahol máshol mondanák meg, hogy a magyar külügyér mit képviseljen?

A szuverenitást, úgy érzem, hogy Orbán úgy érti, hogy senki ne szóljon bele abba, hogy hogyan lopja szét az országot és hogyan teszi tönkre.

Nem, a szuverenitásnak az az értelme, hogy egy ország megmondhatja, hogy ő hol van és hova akar eljutni.

A szuverenitásnak szerintem az a lényege, hogy egy ország és az ország állampolgárai beleszólhatnak-e a legfontosabb döntésekbe. Van-e hatalmuk, van-e lehetőségük arra, hogy megmondják, hogy merre akarnak menni tovább, merre megy a világ. A XXI. században a szuverenitásunk közös gyakorlása, mert ezt jelenti az Európai Unió, erősebbé tesz minket. Az, hogy vannak országok, amelyek például a monetáris szuverenitásukat, azért mégiscsak a pénzverés joga óta az egyik legerősebb szuverenitása egy államnak, de ezt a szuverenitásukat közösen gyakorolják, azaz euróval fizetnek. Én azt látom, hogy ezek az országok az elmúlt években gazdagabbak és erősebbek lettek. Az, hogy vannak országok, ez mindenkire érvényes, mi is közösen gyakoroljuk a fejlesztéspolitikánkat, azaz közösen döntünk arról, hogy milyen irányba, mit kell építeni, mit kell fejleszteni. Magyarország rendkívül sok pénzt kapott az elmúlt időszakban, és még sorolhatnánk. Tehát szerintem megerősíti a szuverenitást. Ha annyira fontos lenne a szuverenitása ennek a kormánynak, akkor ezzel következetesen élne, de ez a kormány elvette az önkormányzatok szuverenitását, elvette a lehetőséget a pécsiektől, a szegediektől, a budapestiektől, hogy ők maguk döntsenek a maguk ügyeiben, hiszen minden forrást, minden lehetőséget és jogkört elvesz tőlük. Érdekes módon ott nem fontos neki a szuverenitás. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ez a szuverenitás csak szöveg, amit a jobboldali pártok nyomnak, ebben ugyanaz mind a három nagyobb jobboldali blokk. Inkább ez az „én hadd kakaskodjak a saját szemétdombomon”, semmint a magyar emberek érdekeit szolgáló politika.

Van-e olyan, ami az ön megítélése szerint a legfontosabb európai parlamenti témák közül kimaradt? Nem beszélnek róla, pedig kellene.

Magyarországon vagy Európában?

Egész Európában. De lehet Magyarországon is, de nézzük Európában, ez egy európai parlamenti választás.

Szerintem nagyon sok mindenről beszélünk, úgyhogy azt a választ tudom magának adni, hogy nekem mi a legfontosabb. Tehát szerintem mindaz, amiről itt beszélünk, közös klímapolitika, hiszen nem lehet másképp a klímaváltozás ellen küzdeni. Közös együttes fellépés a multik, a milliárdos nagy tőkekoncentrátumokkal szemben, közös kül- és biztonságpolitika és védelempolitika. Közös szabályok, mondjuk, a mesterséges intelligencia, géntechnológia, innováció területén, tehát minden olyan történetre, ami megváltoztatja a hétköznapi életünket, és mehetnénk tovább. Rendkívül sok ilyen kihívásunk van. Ezeknek alapfeltétele, hogy akkor tudunk európaiként erősebben és egységesebben fellépni, ha Európa képes az állampolgáraival közvetlenül is foglalkozni. Ezt hívom én szociális Európának vagy ezt hívom Európai Egyesült Államoknak. Számomra az egyik legfontosabb, és ha úgy tetszik, akkor game changer, teljesen más típusú európai integrációs együttműködési útra visz minket, hogy az elmúlt öt évben elkezdtük erősen építeni a szociális Európát, amely képes foglalkozni az állampolgárok hétköznapi problémájával is.

Lát arra bármilyen törekvést, hogy az állampolgároknak azzal a problémájával is foglalkozzon az Európai Unió, hogy a kezünkben lévő eszközökből, amikkel kelünk, fekszünk, ébredünk, alszunk, semmi nem a miénk? Az utolsó csavarig vagy Amerikában vagy Ázsiában gyártják, a programokat is ott írják és mindent tudnak rólunk. Nem mi magunkról, hanem mások.

Az Európai Unió egyik legfontosabb feladata a következő öt évben – ezért is javaslom, hogy erős Európáért küzdő politikusokat küldjenek az Európai Parlamentbe, és ne brüsszelezőket – az úgynevezett stratégiai autonómia kialakítása. Ennek egyik aspektusáról beszéltünk, a védelmi és biztonságpolitikáról, a közös hadseregről, de a biztonság ma már sokkal többet jelent. Iitt is lemaradásban vagyunk, úgy értem, mi, európaiak, mert azt hittük talán, hogy ezzel kevesebbet kell foglalkozni. A stratégiai autonómia azt jelenti, hogy Európa soha többé nem lehet kiszolgáltatott, mert kegyetlenül megtépázott minket az elmúlt években, akár a Covid-járvány, akár az oroszok által generált energiaárrobbanás, akár utána az orosz agresszió és a gazdasági válság, ami ezek után következett. Ezért meg kell értenünk azt, hogy sokkal több területen kell úgynevezett stratégiai autonómiát lelnünk. Mit jelent ez? Képesnek kell lennünk az élelmiszer-ellátásunk sokkal nagyobb arányú biztosítására az állampolgárok számára, energia, energiaunió. A megújuló energia nemcsak a klímavédelem szempontjából fontos, hanem lehetővé teszi, hogy az emberek azt az energiát használják fel, amit ők maguk termelnek meg, ez a megújulónak a nagy előnye, tehát biztonságosabb is, mint amikor csővezetéken jön sok ezer kilométerről. Érvényes ez a kritikus nyersanyagokra vagy éppen a beszállítói láncokra. Van is erre egy konkrét menetrend, hogyan fogjuk Európát autonómabbá tenni, hogy ne függjünk, mondjuk, a kínai, de akár az ausztrál bányáktól. A Szuezi-csatornán keresztbe fordul egy tanker, és hetekre lebénul Európa iparának egy része. Erre kell, hogy legyen válasza Európának. A stratégiai autonómia jelenti azt, hogy a következő öt évben, amikor erős Európáról beszélünk, merrefelé kell indulnunk. Ezt hívják Európai Egyesült Államoknak. Vagy lehet, hogy másképp fogják hívni, de a tartalma ez lesz.

A stratégiai autonómiában az önálló élelmiszer-ellátásra való berendezkedés azt jelenti, hogy azt fogjuk enni, amit megtermelünk és agyő, avokádó meg ilyen egzotikus dolgok?

Nem, a XXI. században azt, hogy a világ globalizált, nem szabad és szerintem nem is jó megszüntetni. De ebben a globalizált világban is fontos az, hogy mi képesek legyünk a saját biztonságunkat megőrizni. Úgyhogy a stratégiai autonómia a mezőgazdaságban nem azt jelenti, hogy akkor soha többé nem eszünk avokádót vagy éppen csokoládét vagy kakaót, hiszen természetes, hogy a világ többi részével egy a mainál akár adott esetben még szorosabb együttműködésre is lesz szükségünk, ellenben azt igen, hogy olyan nem fordulhat elő, hogy az európai élelmiszerboltok polcain, mondjuk, pár napig vagy akár egy hétig üresség tátong.

Mennyire látja átgondoltnak a stratégiai autonómiára való törekvést az Európai Unióban? Például azt látják-e már, hogy hol lesznek az Unió területén ritkaföldfémbányák?

Vannak nagy viták is erről, hatalmas viták lesznek a következő öt évben.

Mert a szomszédban emberek laknak, nem fognak annak örülni a sűrűn lakott Európában, hogy ledózerolják a házaikat.

Miért kéne ledózerolni?

Hát ahol bányát nyitnak, ott vége az életnek.

Azért olyan bányák nem nyílnak, hogy azokhoz házakat kellene dózerolni, de ettől függetlenül környezetvédelmi szempontokat egyébként felvet. Főleg a skandináv országok környékén vannak stratégiai nyersanyagkészletek a föld alatt, hatalmas viták lesznek, és arra is tudok bátorítani mindenkit, hogy ne ijedjen meg ezektől a vitáktól, hanem örüljön annak, hogy elkezdtünk erről beszélgetni, elkezdtünk erről vitatkozni. Én nagyon híve vagyok annak, hogy vitassuk meg a közös dolgainkat, nem lehet jó döntéseket hozni, csak akkor, ha kibeszéljük, végigbeszéljük, átbeszéljük, megvitatjuk ezeket, akár néha még össze is veszünk, mert így lehet a végén jó döntéseket hozni. A következő öt év európai politikájának, ami azt jelenti, hogy a következő öt év magyar politikájának is az egyik kritikus kérdése lesz az európai stratégiai autonómiának a lépcsőzetes kialakítása, hiszen ez sem tud megtörténni egyik percről a másikra.

Nekünk, magyaroknak az a baj, hogy nem ez a problémánk.

Nekünk, magyaroknak az a bajunk, hogy a magyar miniszterelnöknek egész egyszerűen nincsen sem érdeklődése, sem szándéka, hogy ezekben a folyamatokban részt vegyen. Nem is beszél ezekről. Nekünk, magyaroknak az a bajunk, hogy Európa ezt meg fogja valósítani. Csak mi ott leszünk-e ennek az Európának a közepében? Ha Orbánon múlik, akkor nem. Ezért szól a június 9-i választás az Orbán-rendszerről is, arról, hogy egyébként mi, magyarok ott akarunk-e lenni ennek az Európának a közepén.

Hol kell lefolytatni vagy megvívni ezeket a vitákat? Az Európai Parlamentben, a Bizottságban, a Tanácsban, a nemzeti parlamentekben? Kicsit bonyolultnak tűnik.

Mindenhol. Az Európai Parlamentben, a Bizottságban, a Tanácsban, a nemzeti parlamentekben, az önkormányzatokban, hiszen nagyon sok olyan rész van, ami az önkormányzatokat érinti, legyenek azok akár regionális, akár kis helyi önkormányzatok, meg kell vívni ezeket a szakszervezetekben, vitatkozni kell civil szervezetekkel, legyenek azok környezetvédelmi civil szervezetek vagy bármilyen más típusú civil szervezetek. Nagyon szeretném, és biztos vagyok benne, hogy Orbán rendszere után vissza fogjuk tudni hozni azt a magyar közéletet, ahol a beszélgetéseink, a vitáink ilyen ügyekről szólnak, mint amiről mi most önnel beszéltünk. Ma a magyar belpolitika az egy valóságshow-hoz hasonlít. És nagyon, sokszor sajnos, még a Fidesztől független nyilvánosság is ezt erősíti, minthogyha celebek lennének a politikusok, és minthogyha csak az lenne érdekes, hogy mit mondott Peti Annáról, Teri Julcsiról. Folyamatosan olyan cikkek és olyan interjúk jelennek meg, hogy kinek mi a véleménye a másik politikusról, mint a Való Világban, miközben, szerintem, nincs az a szavazó, aki azért szavazna Dobrev Klárára, mert meghallotta a véleményét, nem tudom én, Donáth Annáról vagy Magyar Péterről vagy Ungár Péterről. Szerintem a szavazó azért szavaz Dobrev Klárára, mert egyetért azzal, hogy Magyarország jóléte, a magyar emberek jóléte egy erős szociális Európában valósítható meg. Én nagyon szeretném, ha a Fidesz által tönkretett politikai közbeszéd visszatérne ezekhez a kérdésekhez. Fizetések, nyugdíjak, vagy ennek a megteremtése egy magasabb európai szinten, például a stratégiai autonómia. Ilyenekről kellene beszélgetni a politikusoknak.

Bízik abban, hogy egy választópolgár azért fog önre szavazni, mert meghallotta a véleményét az európai stratégiai önállóság kialakításának borzasztó bonyolult folyamatáról? Ez érdekli a választót Európával kapcsolatban?

Szerintem a választópolgárokat egy dolog érdekli, és ez teljesen legitim, és teljesen igazuk van, és ennek alapján kell, hogy a döntésüket meghozzák. Az, hogy az a politika, az a program, amit hall a politikustól – ezért kellene, hogy programokról, politikáról, tartalomról lehessen beszélni –, az ő életét könnyebbé és szabadabbá teszi vagy sem. Arról kell, hogy szóljon egy demokratikus választás, és erről is szólnak a demokratikus választások, hogy megnézi, hogy mi az alternatíva, mit mond ő, mit tenne a fizetésemmel. Az egyik politikus azt mondja, hogy az államnak nincs dolga a fizetésekkel, az a piac dolga. A másik politikus azt mondja, hogy nem az én kormányom, mint ahogy én ezt mondom, kormányon igenis az államnak feladata, hogy a fizetések emelkedését a magasabb bérszínvonal felé segítse. Az egyik politikus brüsszelezik és ellenségnek állítja be az európai intézményeket. A másik azt mondja, hogy nem, a mi jólétünk azon múlik, hogy Európával tudunk-e úgy együtt menni, együttműködni, ahogy azt egyébként szeretnénk. Szerintem ezek a végén a hétköznapi életre vannak hatással, a mindennapjainkra. Arra, hogy milyen almát eszünk, hogy milyen hosszúak az egészségügyi várólisták, hány tanár van az iskolában, milyenek a nyugdíjak, milyenek a fizetések és egyébként tiszta-e a levegő abban a városban vagy éppen az ivóvíz, ahol lakunk. A politikusnak feladata az, hogy ezeket az egyébként tényleg komplex problémákat meg tudja mutatni a választóknak. Nem fekete-fehéren, azt nem szeretem, de úgy, hogy az előnyöket, hátrányokat végig lehessen beszélni.

Nehézségekről beszélhet egy politikus, amikor látja, hogy körülötte összeomlóban van a rend, háború van a szomszédban? Mondhatja azt, hogy nem biztos, hogy könnyebb lesz, vagy ez politikai öngyilkosság, egy politikusnak mindig azt kell mondania, hogy ha rám szavazol, könnyebb lesz?

Szerintem az életünk mindig tele van nehézségekkel. Az a kérdés, hogy a politikus milyen választ ad erre a nehézségre vagy milyen választ ajánl a nehézségre. Mindig vannak olyan helyzetek, amikor az a kérdés, hogy melyik ujjamat harapjam meg. A saját hétköznapi életünkben is vannak ilyen helyzetek. Az a kérdés, hogy mi az irány, merre megy a világ. Én azt látom, hogy az Orbán-kormány teljesen szembemegy a világgal. Beszéltünk a minimálbér-szabályozásról, egyedüliként egész Európában, ellenezte a minimálbér-szabályozás mellett a globális minimumadót is. Európa eljutott odáig, hogy levágott két szent tehenet. A neokonzervatívok szent teheneit. Az egyik a bérverseny, hogy minél olcsóbb a munkaerő, majd annál nagyobb hatékonyságra ösztönzik a cégeket, kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az elmúlt harminc évben nemcsak Magyarországon, de máshol is megjelent a dolgozói szegénység, Magyarországon pedig a dolgozói nyomor, és ezért lépni kell. A másik szent tehén az adóverseny, hogy minél alacsonyabbak az adók, annál szebb minden és mindenki nagyon boldog. Kiderült, hogy ebből elképesztő tőkekoncentrációk, profitok jöttek létre, a hétköznapi emberek pedig nem kaptak ebből semmit. És sok-sok vita – olyan viták, amelyek éppen hogy munkaerő-szabályozásról, munka törvénykönyvről, adórendszerekről szóltak – után megtörtént az első lépés, ami még messze nem elegendő. A következő öt évben sokkal nagyobb lépéseket kell megtenni. Láss csodát, ez az európai emberek hétköznapjára van hatással, arra, hogy mennyi pénz jut az egészségügyre az államkasszából, mennyi pénz jut oktatásra vagy éppen nyugdíjakra, ezért úgy gondolom, ha elkezdünk felnőttként tekinteni az emberekre, elkezdünk velük politikai problémákról beszélni, akkor talán visszajön a politikának az az eredeti tartalma, ami mégiscsak a közös ügyeink intézése és nem egymás becsapása.

Van a Demokratikus Koalíciónak európai bizottsági elnökjelöltje?

Természetesen. Mi a szociáldemokraták pártcsaládjába tartozunk, és Nicolas Schmit, aki egyébként a szociális ügyekért és például az európai minimálbérért is felelős biztos, a mi csúcsjelöltünk.

Mi a véleményük Ursula von der Leyen bizottsági elnöki tevékenységéről? A Pfizer-beszerzési ügyet inkább kivizsgáltatnák, vagy a béke kedvéért inkább nem vizsgáltatnák ki? Vagy ez egy alkuportfolió része lehet majd?

Ha bármi jogellenes történt, azt ki kell vizsgálni. Az a feladata minden egyes parlamenti képviselőnek, hogy ha tényleg fölvetődik a gyanú, akkor vizsgálni kell. Ez jelenti azt, amikor van lehetőség, lehet róla beszélni, és nem szőnyeg alatt próbálják meg elintézni, mint Tiborcznak vagy Mészárosnak vagy éppen valamelyik Orbán-bányának a beszerzését, hanem ez egy létező botrány az Európai Unióban.

Önkormányzati választások is jönnek, egy időben az európai parlamenti választással. Mit ígér a Demokratikus Koalíciónak az önkormányzati választás? Elég bonyolult a rendszer, mert most másképp választjuk például a fővárosi önkormányzatot. A főpolgármester marad közvetlen, az önkormányzat meg listás, és közben turbulens a belpolitika.

Én azt láttam, szerte az országban járva, vagy nem könnyű ma fideszesnek lenni. Hál' istennek nem vagyok az, mert nem könnyű büszkének lenni a Fideszre. Éppen ezért az önkormányzati választásokon is azt látom, hogy a fideszes jelöltek elbújnak, icipici logójuk van a plakáton, és a narancssárga színt is elfelejtik. Hát nem is könnyű. Most legyenek büszkék egy pedofilmentegető köztársasági elnökre, aki megbukott, vagy a mostani köztársasági elnökre, aki pedig ügyvédként bűncselekményeket követett el, sőt, még alkotmánybíróként is? Azt mesélik nekem, kitelepüléseken beszélgetünk az emberekkel, szórólapozunk, akkor fideszes pultokat alig látnak. A Demokratikus Koalíció háromszor annyi ajánlást gyűjtött a megyei listákra, mint a Fidesz. Kubatov megoldja a problémát, nincs efelől kétségem, de ha nekem nem hisz, akkor higgyen a miniszterelnöknek, aki egy hungarikumot fedezett fel, úgy hívják, hogy titokban kampányolás. Az, hogy a magyar miniszterelnök titokban kampányol, valami egészen elképesztő dolog.

Van rá magyarázat, azt mondják, ehhez jobban értő politikai elemzők, hogy most már csak a sajátjainak szól, és az bizony elég. Eddig is mindig elég volt. Nem akar már meggyőzni senki kívülállót.

De attól, hogy a sajátjainak szól, attól még az a kép, amit közvetít, hogy titokban, sunnyogva elmegy például Nyíregyházára, és akkor a nyíregyháziak utólag tudják meg, hogy ja, egyébként itt volt a miniszterelnök, mert egy képet utána föltesz, hogy ott találkozott száz emberrel. De képzelje el, hogy a nyíregyháziak fejében mi marad meg, hogy basszus, hát nem is tudtunk előre arról, hogy itt van, miért jön ide titokban? És ez megy szerte az országban. Szerintem nagyon ciki, de biztos van, akinek tetszik, különben nem csinálnák. Én azt látom, hogy nem könnyű fideszesnek lenni. És azt is látom, hogy az emberekben mérhetetlen nagy az elégedetlenség. Tényleg. Egyszerűen elfogyott a tartalékjuk, és a szónak most nem csak az anyagi értelmében értem, az is. Tényleg semmi pénzük nem marad már, nem csak a hónap végére, a hónap közepére sem, de érzelmi értelemben is. Amikor sorra halnak meg emberek a magyar egészségügy miatt, amikor lehet látni, hogy milyen a hangulat a magyar iskolákban, akkor tényleg az érzelmi tartalékjuk is elfogyott az embereknek. És az önkormányzati választás többek között arra is nagyon jó alkalom, hogy ezt is megmutassák az emberek. Öt évvel ezelőtt hárommillió embert szabadítottunk föl, legalább önkormányzati szinten a Fidesz uralom alól. Én arra számítok, hogy az ellenzéki önkormányzatokat, megyei jogú városokat, kerületeket, fővárost, mindegyiket megtartjuk, és azt fogják látni, hogy nagyon sok új szabad város, új szabad kerület fog csatlakozni az ellenzékhez.

Látja-e már a tervezői gondolataival, hogy hogy fog kinézni a Fővárosi Közgyűlés, ahol a listán mennek be, nem a polgármesterek vannak bent és ott nagy változások várhatók?

Többsége lesz a demokrata ellenzéknek, mármint hogy a fővárosban pedig kormányzó.

A Tisza Pártot hova számítja?

Nézze, aki az ellenzéket leváltani és megosztani akarja, az nem tud ellenzéki lenni, az Orbán rendszerét erősíti ebben a centrális erővel szemben.

Lesz a fővárosi közgyűlésben többségük?

Biztos, úgy gondolom, hogy a Karácsony Gergely vezette koalíciónak többsége lesz a Fővárosi Közgyűlésben, bárki bárhogy is kapálózik ellene.