Miért vásárolták be magukat a Libribe?

A Libribe már több mint két éve bevásárolta magát az MCC. Az MCC egyrészről egy oktatási intézmény, másrészről pedig egy vagyonkezelő alapítvány, a feladataink ellátásához rendelkezünk részvényekkel, ingatlanokkal, egyéb eszközökkel, amelyeknek a hozamaiból fenntartjuk az MCC működését. A Libribe való befektetés több mint két évvel ezelőtt alapvetően ennek mentén zajlott le. Természetesen az is jelentős szerepet játszik, hogy nekünk is komfortos érzés, ha olyan témához nyúlunk hozzá, amelyről azt gondoljuk, hogy valamennyire értjük, mi is foglalkozunk könyvkiadással. Alapvetően szellemi emberek vagyunk, közel áll az intézményhez, passzol a profiljához, másrészről azért az elmúlt két év alapján megmondható, hogy a Libri jó befektetés volt, ezért egyértelmű volt, hogy amikor lehetőség nyílik rá, érdemes ezt a befektetést bővíteni.

Az első bevásárláskor még teljesen más világot éltünk, benne voltunk a járvány miatti lezárásokban, most meg már nem vagyunk benne. Annyira jónak látszik a könyvpiac, hogy a Libri egy jól termelő egység?

Igen, ha valaki megnézi a cég beszámolóit, akkor ez sikeres cégcsoport kereskedelmi és kiadói oldalon is, és az MCC számára értelemszerűen nagyon fontos, hogy azoknak a befektetéseknek a hozamaiból, amelyeket eszközöl, hosszú időre fenn tudja tartani a működését. Nekünk különösen jó dolog, ha diverzifikálni tudjuk a portfoliót. Nemcsak a Mol-részvényekben, a Richter-részvényekben, hanem egy teljesen más iparágban, egy teljesen más irányultságban is vannak az MCC-nek befektetései. A Molnál volt olyan év, nem is olyan régen, amikor nem fizetett egyáltalán osztalékot, most magasabb osztalékot fizetett, és ennek a portfoliónak a kiegyenlítésére nyilván van egy másik iparág, mint amilyen a könyvipar, a könyvkereskedelem, nemcsak rövid-, hanem hosszú távon is egy nagyon hasznos befektetés.

A könyvipar jobban kiszámítható, mint, mondjuk, az energiaipar?

Inkább azt mondom, hogy valószínűleg másképpen működik. Nagyobb az esély, ha diverzifikált a portfolió. Ezt nem mi találtuk ki, hanem a nagy befektetési alapok is úgy működnek, hogy érdemes különböző iparágakban tartani befektetéseket, mert az lehetővé teszi azt, hogy amikor az egyik rosszabbul teljesít, egy másik iparágat vélhetően nem ugyanazok a hatások érik. A könyvpiacot más hatások érik, mint a gyógyszeripart vagy az energiaipart.

Mennyiben volt üzleti megfontolás, és mennyiben volt kulturális megfontolás, hogy egy könyvkiadót választottak?

A Libri nemcsak egy könyvkiadó, hanem a legnagyobb része egy könyvkereskedelmi cég. Az MCC nemcsak azt nézi, hogy éppen ez-e a legnagyobb lehetőség, fiatalokkal foglalkozunk, oktatással foglalkozunk, van olyan tudásunk, meg hátterünk is, amely a könyvpiachoz közelebb áll, mint, mondjuk, a bányaiparhoz vagy bármi mást is mondhatnék. Maga a döntés abszolút üzleti alapon történik, de magam is irodalomtörténetből doktoráltam és nem olajiparból, ilyen szempontból a könyvek közelebb állnak hozzám, mint egy más jellegű befektetés.

Mekkora növekedési potenciált látnak a magyar könyvpiacban? Nem sokasodik a magyar népesség. A magyar nyelven olvasók valószínűleg a jövőben nem fognak rettenetes módon növekedni.

A Libri jelenleg is viszonylag nagy piaci részesedéssel rendelkezik, kereskedelmi téren közel ötvenszázalékos piaci részesedése van, a könyvkiadásban kisebb, 20-25 százalék körül lehet. Mi azt látjuk egyébként, hogy, mondjuk, a magyar könyvpiac jóval kisebb, mint a cseh. A könyvpiacról mindenki azt gondolja talán, hogy egy kicsit múlt századi iparág, de ennél azért sokkal többről van szó, olyan növekedés, egy olyan technológiai, iparági fejlődés, átalakulás van a könyvpiacon, elég, ha csak arra gondolunk, hogy voltak-e húsz évvel ezelőtt hangoskönyvek vagy volt-e digitalizáció, immár nemcsak papír alapon, hanem digitális formában elérhetőek a könyvek. Maga az, hogy hogyan ír egy szerző egy könyvet, az is jelentősen átalakult az elmúlt több évszázadhoz képest. Ne úgy képzeljük ezt el, hogy ez valamiféle statikus porszagú, földszagú iparág, hanem ez nagyon élő, nagyon XXI. századi és olyan fejlődési tendenciák vannak mind kiadási, mind pedig kereskedelmi oldalon, amiről azt gondoljuk, hogy egyedi. Ebben részt venni, az erről gondolkodást aktívan alakítani nagyon izgalmas és érdekes feladat.

Van sejtésük vagy tudásuk arról, hogy miért vagyunk elmaradva, mondjuk, például a csehektől? Nekünk is vannak olyan jó íróink, mint a cseheknek.

Nehéz ezt megmondani. Ha végiggondoljuk, hogy milyen céllal vásárolnak az emberek könyvet, ez is nagyon átalakult. Korábban az volt a könyvterjesztés alapja, hogy irodalmi ügynökök járták, ahogy Krúdy írja, a Felvidéket és árulták a különböző szerzők könyveit, előfizetéseket gyűjtöttek, a könyv is előfizetésessé vált. Utána, ha haladunk tovább, a könyv a XX. században egy még fontosabb médiummá vált, dísztárggyá.

Meg ajándékká.

Így van. Még ma is, ha valaki könyvet vásárol, gyakran ajándékoz. Nem véletlen például, hogy a könyvpiacnak a november-december a kiemelkedő időszaka, viszonylag alacsony árért nagyon személyes ajándékot lehet adni. Rengeteg minden átalakult ezen a piacon is, és mi azt látjuk, hogy a könyvpiac is folyamatosan nő, bővül Magyarországon. Azt prognosztizáljuk, abban bízunk és azért fogunk dolgozni, hogy a magyar könyvpiac bővüljön, egyre többen olvassanak, egyre több könyvet vásároljanak az emberek, ne csak dísztárgy vagy ajándék funkcióval, hanem valódi olvasási funkcióval, ami egyébként, ha oktatásról beszélünk, nagyon komoly kognitív kihívás is. A tudományos világ abban nagyon egyetért, hogy papír alapon olvasni teljesen más agyi folyamat, mint a mai online világot használni. A Mandineren látom azt, ha egy-egy cikkel az emberek már három-négy-öt percet eltöltenek, az nagyon komoly. Ez a típusú olvasás, meg az, hogy valaki, mondjuk, egy 300 oldalas könyvet részletekben vagy akár egyben beszippant, az teljesen más agyi folyamat. Ezekre is az oktatás, a nevelés és a következő generációk felnövése szempontjából is különösen nagy szükség van. Ez a több százéves hagyomány, a Gutenberg Galaxis és ennek a XXI. századi lenyomatai, leképezései Magyarországon is egyre magasabb színvonalon alakuljanak, terjedjenek. Másfelől a papír alapú olvasásra, illetve a hosszú, elmélyülő olvasásra a jövőben is szükség lesz, és a fiatal generációkat erre meg kell tanítani, főleg egy olyan világban, ahol a TikTok maximum három percet enged, más platformok még kevesebbet. Arra vagyunk kondicionálva, hogy így éljünk, így olvassunk, és ezzel szemben pedig itt van ez a platform velünk, amely működik, bővül, az emberek használják, akarják.

Milyen eszközeik vannak? Megtolják a marketinget? Új szerzőket hoznak be? Új sztárokat fognak? Új címeket fognak lefordítani?

Van egy kiváló menedzsmentje mind a kereskedelmi, mind a könyvkiadó részlegnek a Libriben. Ők még jobban, még biztosabban tudják, hogy ezt milyen módon lehet elérni. A Libriben jelenleg 80 ezer könyv, 80 ezer cím van belistázva, ez brutális mennyiség, és az antikvár kínálatról nem is beszéltünk. Ez évente olyan hét- és kilencezer címmel bővül, tehát Magyarországon nagyon sok könyv jelenik meg. A kínálat hatalmas. Az online árusítási lehetőségen keresztül gyakorlatilag bárki, bármilyen könyvhöz képes hozzáférni. Én inkább azt látom, hogy egyrészről a különböző íróknak és alkotóknak a támogatása, nevelése, ösztönzése fontos. Azért, hogy ezt a lehetőséget válasszák. Mára a kreatív működésnek annyi opciója van, mint korábban soha, és azt, hogy valaki író legyen, szerintem érdemes támogatni. Azt is, hogy hogyan kell könyvet készíteni, magának a könyvcsinálásnak a művészetét. Utána pedig, hogy ezek megfelelően megjelenjenek, az a széles kínálat hogy tud eljutni az olvasóhoz, ennek milyen megjelenési formái vannak, ezekben is nagyon sokat tehet a Libri.

Az MCC-nek is van kiadója, az MCC Press. Ennek a feladata ugyanaz marad, miután a Libri sok kiadója is megvan most már?

Igen, az MCC Press alapvetően nonprofit kiadó, a cél az, hogy olyan könyveket jelentessen meg, amelyekről azt gondoljuk, hogy fontos, hogy ott legyenek a diákok kezében, a könyvtárak polcain. Ezek többnyire nem nagy eladású könyvek, hanem rétegkönyvek, leginkább társadalomtudományról szólnak, közgazdaságtanról, jogról, politológiáról, történelemről.

De nem tankönyvek.

Az is átalakul, hogy mi mire használandó, nyilván a közoktatásban vannak tankönyvek, az egy külön dolog ettől, de tankönyv az, amire az oktató azt mondja, hogy ő beviszi, mondjuk, egy egyetemi órára. Mi azt gondoljuk, hogy az MCC Pressnél megjelent könyvek mindegyike hasznos lehet egy-egy oktatónak. De ezt ő maga el tudja dönteni, elolvasta, tetszik neki és fölajánlja a diákoknak, hogy egy részét vagy az egészet, érdemes elolvasni. De az MCC Pressnek az alapvetően feladata, hogy rétegkiadványokat, olyan, elsősorban saját szerzőink által, de még inkább külföldi fordításokat juttassunk el az olvasókhoz, amelyeket más, mondjuk, piaci alapon valószínűleg nem fordítana le.

Az MCC-n belül a Libri portfoliónak ki lesz a felelőse?

Leginkább én foglalkozom a legtöbbet a Librivel. Ez egy befektetés, a Librinek van menedzsmentje, ők végzik a különböző munkát, és természetesen van az MCC-nek a tulajdonosi jogok gyakorlójaként feladata. Annak nagyon örülök, hogy a volt tulajdonos, Balogh Ákos jelezte, hogy az igazgatóság tagja lesz, bár eddig nem volt, de a jövőben az igazgatóság tagjaként része kíván maradni a könyvpiacnak és része kíván maradni a Librinek.

A kiadói szerkesztőségek, amelyek a szerzőkkel tartják a kapcsolatot, maradnak a helyükön?

Igen, eddig is nagyon jó munkakapcsolat alakult ki mind a kereskedelemnek, mind a kiadónak a vezetőségével, és eleve a könyvpiac nem egy gyors piac, hanem itt tényleg évekre előre megterveznek kiadványokat, a jogokat le kell kötni, egy-egy szerző, mire egy projektet elkészít, megír egy könyvet, nem egy hónapos feladat. Ezek a folyamatok zajlanak. Mi abban bízunk, hogy a piac így tud bővülni. A Libri egyre jobb kiadványokat fog tudni kiadni, és erre van egy kiváló szakértői gárda, és reméljük, ahogy az eddigi években is a legjobb szakemberek a Librihez csatlakoztak, ez a jövőben is így lesz.

A Librinek kevesebb, de nagyobb területű és jobb helyen fekvő eladó üzlete van. Ez marad vagy akarnak bővülni még?

Erre a menedzsment tesz javaslatot. Az látszik, hogy az elmúlt években is az online könyvárusítás szerepe nőtt, a könyvesboltok szerepe stagnál. Személyes meglátásom, hogy jelenleg ez az arány, ami a Librinél működik, az online, offline és a könyvesboltok száma, az jó, a Libri minden megyében jelen van. Nagyon fontos hogy minden megyében legyen jó minőségű, nagy kínálattal rendelkező könyvesbolt. A digitalizáció, a hangoskönyv, az e-kereskedelem nagy kihívást jelent. Az látszik, hogy az e-könyv szerepe nem akkora, mint amekkorának, mondjuk, tíz évvel ezelőtt a könyvpiaci szakértők gondolták, de vannak bizonyos területek, például a szakkönyvek vagy a tudományos könyvek, ahol meg átvette a piaci többséget is akár.

Látják ennek valamilyen okát? Amikor én e-könyvet veszek, akkor az elején mindig megköszönik, hogy támogattam a magyarországi e-könyvforgalmazást. Ebből arra következtetek, hogy ez valamiért nem nagyon megy. Pedig az eszközök, amiken lehet olvasni, egyre jobbak és jobbak.

Nem olvastam ilyen jellegű statisztikát, de ha a nemzetközi trendeket megnézzük, a könyv külföldön is ajándéktárgy, dísztárgy, és az emberek ilyen szempontból konzervatívak, nagyon sokan szeretnek beleszagolni a könyvbe, szeretik kézbe venni. A könyv valódi szabadidős tevékenység. Nyáron elővenni strandon, a materializálódása ennek a szellemi formátumnak, ez is része annak, amit könyvélménynek nevezünk.

Akkor érdemes befektetni az elektronikus könyvekbe? Amikor e-mailben valakinek átküldöm a Háború és békét, az nyilván nem olyan, minthogyha megvásárolom és bőrkötésben odaadom.

Ez az, ami a nagy kérdés, itt is különböző piaci folyamatok vannak. A skandináv országokban például a hangoskönyv jóval nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik, mint, mondjuk, a közép-európai országokban.

De ott sem CD-n már, gondolom, hanem a felhőből.

Ott sem CD-n, hanem felhő alapon, így van. Említettem az előbb a szakkönyveknek és a tudományos könyveknek a piacát. Külföldön azért nyomnak ki húsz-harminc példányt nagy, komoly, tudományos kiadók, mert egyes szerzők szeretik, hogy az megvan kinyomtatva is, de egyébként a piacnak bőven a többsége letöltésekből zajlik. És itt is különböző formátumok alakultak ki. Nagyon sokszor a tudományos könyvpiacon a szerzők fizetnek azért, hogy az ő művük fizetés nélkül hozzáférhető legyen, hogy ők utána nagyobb idézettséget, nagyobb ismertséget szerezzenek ezáltal.

Amit aztán megint pénzre lehet fordítani.

Pénzre, hírnévre. Amúgy a tudományos világban ez inkább reputációról szól, arról, hogy utána mekkora lesz az H-indexe, hányan idézték őt, milyen helyekre került be. Ez egy nagyon érdekes, komplex világ. Ennek az iparágnak vannak olyan szegmensei, amelyek teljesen más logikával működnek, mint a könyvpiac többi része, illetve teljesen más logikával működnek, mint harminc évvel ezelőtt, amikor nem is gondoltak arra a tudósok, hogy ezek milyen jelentősek lesznek az ő saját személyes karrierjük révén.

Amikor ismertté vált, hogy az MCC megveszi a Libri 98,2 százalékát, megjelentek olyan hírek, hogy szerzők elkezdenek majd mozogni. Látják ennek a nyomát?

Megjelentek különböző nyilatkozok. Én azt látom, hogy azért olyan nagyon nagy mozgás nincsen. Az látszik, hogy a szerzők ragaszkodnak azokhoz a szerkesztőkhöz, azokhoz a kollégákhoz, akik az elmúlt két-három-öt évben is a szövegeiket gondozták, magas minőségben kiadták, de ez egy teljesen normális dolog. Az MCC ott van jó ideje a Libriben, én nem látom, hogy bárkinek bármitől tartania kéne. Picit meglepődtem azon, hogy ezen aggódnak emberek, mert én nem látom, hogy bármivel, amivel foglalkoztunk, ott komoly minőségi gondok alakultak volna ki, vagy bármiben komoly negatívumot okoztunk volna. Sőt, én abban bízom, hogy azt látják az emberek, hogy amivel az MCC foglalkozik, amibe energiát tesz, ott valóban komoly nemzetközi minőség alakul ki.

Az MCC, a Mandiner meg a Libri között lesznek valamilyen szinergiák az ön személyén túl?

A Mandiner szokott írni olyan könyvekről, amelyeket lehet kapni a Libriben vagy a Libri jelentetett meg, de ez eddig is így volt, a jövőben is így lesz. Ilyen szempontból a Mandiner egy nagyon pici szereplő. Nagyon büszke vagyok rá meg nagyon örülök neki, hogy amikor négy-öt évvel ezelőtt én a Mandinerrel elkezdtem foglalkozni, napi 10-15 ezer egyedi látogatónk, olvasónk volt, mára ez 200 ezer körüli egyedi látogatót ér el. De azért ennek a Librihez olyan nagyon sok köze nincsen azonkívül, hogy természetesen a Mandinernek nagyon fontos a kultúra, nagyon fontos az olyan társadalmi folyamatok bemutatásra, amelyről egyébként rengeteg könyv jelenik meg a Librinél is.

A hetilappiacról meg az online piacról a könyvpiacra bármilyen következtetést le lehet vonni azon túl, hogyha valaki a háborúról meg a körülöttünk lévő világról értelmesen beszél, akkor azt valószínűleg sokan el fogják olvasni?

Mármint hogy a Mandinernél?

Igen, valószínűleg ott is, meg nálunk is.

Az látszik, hogy mind a hetilappiacon, azt ismerem egy picit jobban, mind a könyvpiacon az aktualitásnak nagyon komoly szerepe van. Az orosz–ukrán háború kitörése után majd’ másfél évvel is ez az első számú téma, ez az, amire a legtöbben kattintanak. Az is látszik, hogy a könyvpiacon is vannak tendenciák. Az aktualitások mindig érdeklik az embereket. Nem véletlen, hogy minden könyvpiacon a magyar szerzők nagyon fontos piaci szegmenst lefednek azért, mert aktualitásokról beszélnek. Ugyanez igaz a hetilappiacon meg az online piacon is, az emberek úgy érzik, hogy hírhiányban vagyunk. Ha az ember csak pár órára is elszakad ettől a világtól, akkor nagyon sokaknak pszichés nehézséget okoz, hogy Úristen, mi történhetett? Azonnal kattintanom kell, azonnal pörgetnem kell, azonnal tájékozódnom kell, látnom kell, hogy mi történt. Teljesen átalakult a lappiac is. Ilyen szempontból a napilapoknak nagyon nehéz dolguk van, mivel egy hírnek az életciklusa három-négy-öt óra, másnap reggelre, délelőttre, amikor valakinek egy print lap a kezébe kerül, már irrelevánssá vagy nagyon másodlagossá vált. Mély elemzéseket online elolvasni ritkaság, amikor három-négy-öt perc egy-egy cikkre már nagyon komoly dolog, ilyen szempontból alapvetően médiumformátum a könyv és, mondjuk, a hetilap vagy a bookazine, a tematikusabb havi, kéthavi lap. Printben mostanra az látszik, hogy, mondjuk, az Egyesült Államokban a kéthavi lapok, illetve a negyedéves kiadványok üzletileg sikeressé válnak. És minél gyakoribb egy termék, annál inkább az online-nal verseng és az online-nal nehezen tud… A tematikus kiadványok, Vitorlás Magazin, különböző konyhamagazinok valószínűleg meg tudnak maradni, történelmi magazinok, meg tudnak maradni print formátumban, ahol elmélyülésre van szükség, ahol a médium egy vizuális egységet jelent. Mi azt gondoljuk, hogy ez a tendencia és ez a médiapiaci tendencia is a könyv mellett beszél. Egy e-olvasó előnye, hogy nagyon jól lehet rajta jegyzetelni, aláhúzni, elmenteni, tovább küldeni, de maga az a fajta formátum, hogy monitoron olvasom vagy papír alapon, a gyorsaságnak a monitor, nem is a monitor, hanem a telefonnak a képernyője segít. Az elmélyülésnek meg alapvetően az, hogy ettől eltávolodunk.

Mit csinál a Mathias Corvinus Collegium? Két éve tudja mindenki a nevét, pedig nem kétéves szervezet.

Az MCC 1996-ban jött létre, és azóta folyamatosan tehetséges fiatalok támogatásával, oktatásával foglalkozik. Mostanra el tudjuk mondani, hogy tízéves kortól, tehát általános iskola felső tagozatának első évétől a doktori képzés végéig nyújtunk különböző képzéseket több mint hétezer fiatalnak, 28 helyszínen, nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben, Kárpátalján. Szeptemberben indul Dunaszerdahelyen, Felvidéken a képzésünk, ezenkívül brüsszeli központtal is rendelkezünk és egy elég nagy nemzetközi hálózattal. A működésünk nagy része az, hogy több ezer fiatalnak a teljes Kárpát-medencében képzéseket, oktatást nyújtunk. Ezenkívül nyilvánvalóan a képzéshez és az oktatáshoz kell kutatás is, tehát az oktatóink, tanáraink rengeteg kutatásban vesznek részt. Vannak kifejezetten kutatóintézeteink, a Klímapolitikai Intézet vagy a Migrációkutató Intézet vagy a Magyar-Német Intézet vagy az Ifjúságkutató Intézet. Szerintem a magyar ifjúsággal tudományos szinten foglalkozó intézetek egyik legkiválóbbja, ahol folyamatosan publikálnak, tudományos műveket hoznak létre, ezenkívül pedig részt vesznek az ország fontos ügyeinek megvitatásában, konferenciákat szerveznek, könyveket adnak ki. Csak a tavalyi évben több mint nyolcszáz rendezvénye volt az MCC-nek, nemcsak Budapesten, hanem a megyeszékhelyeken, illetve a határon túl is, ezek mindenki számára nyilvánosak. Több tízezer vendégünk volt ezeken a konferenciákon. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Szombathelytől Sepsiszentgyörgyön át Békéscsabáig bármelyik MCC-központba bemegy valaki, akkor heti szinten talál ott érdekes beszélgetéseket, rendezvényeket. Az a tudás, azok az eredmények, amelyek az oktatás és kutatás során keletkeznek, bárki számára hozzáférhetők. Kiemelten fontos az, hogy az MCC-nek nagyon jelentős nemzetközi kapcsolatrendszere van. Tavaly közel 200 nemzetközi vendégünk volt, az összes kontinensről, kutatók, oktatók, akik a diákok mellett szintén bekapcsolódnak ebbe a diskurzusba, részt vesznek a konferenciákon, beszélgetéseken. Komoly külföldi nagyágyúk vesznek részt az MCC munkájában.

Egy korábban már bevált működő modellt vettek át vagy vegyítették azokat a modelleket, amiket megismertek és azt mondták, hogy ebből kell összerakni azt, amit ma látunk?

Ez vegyített modell. Az MCC, az egyrészről támaszkodik a magyar hagyományokra, a XIX. század végétől kezdve ennek nagyon komoly hagyományai vannak Magyarországon, sőt, hogyha úgy vesszük, azért az MCC-ben a tutoriális oktatás nagyon fontos, ami, mondjuk, arisztotelészi modellje az oktatásnak, beszélgetésen, diskurzuson alapul, az antik oktatásnak alapvetően a dialógus, a párbeszéd volt az alapja.

Iszonyú időigényes. Mindenkivel kell foglalkozni…

Mindenkivel kell foglalkozni. Mi három főtől elindítunk egy szemináriumot. De azért ma nagyon tömeges az oktatás az összes egyetemen, nemcsak Magyarországon, külföldön is tömegoktatás zajlik a felsőoktatásban, még a legjobb helyeken is. Az MCC-ben nagyon figyelünk, hogy személyes alapú oktatás legyen és ez egyben legyen személyes viszony is. Ha a diáknak olyan kérdése van, akkor alakuljon ki egy viszony, hogy attól az oktatótól ő merjen tanácsot kérni, merje vele megosztani a problémáját, az MCC-ben nemcsak oktatás, hanem egyfajta nevelés is folyik.

Közösségépítéssel foglalkoznak? És ha igen, milyen közösségeket építenek?

Jó képességű, világra nyitott fiatalok összejönnek, együtt élnek, együtt tanulnak, nálunk az is egy különlegesség, hogy az egyetemista fiatalok az intézményben laknak. Nem elsősorban azért, mert az MCC nagyon komoly terhelést jelent. Jár valaki az egyetemi szakjára, azt elvégzi kiváló eredménnyel és mellette az MCC-ben délutánonként, esténként még szemináriumokon, beszélgetéseken, projektekben vesz részt, ez azért megterhelő folyamat. Mindig olvasom, hogy rengeteg mindent kapnak, arról keveset beszélünk, hogy ők rengeteget is teljesítenek. Tehát az átlagnál az egyetemen is jobb teljesítményt nyújtanak, plusz a szabadidejükben ahelyett, hogy videojátékokat játszanának vagy buliznának, nagyon sokat dolgoznak, plusz dolgokban vesznek részt, plusz energiát tesznek abba, hogy ők többek legyenek. Ez is az intézménynek a jelmondata, hogy bonus intra melior exi, jöjj, ha jó vagy és még jobbként távozol. Ez viszont nem megy másképp, csak rengeteg munkával.

Egy egyetemista jó esetben fel tudja ismerni a saját érdekeit, mert látja, hogy mit szeretne csinálni. De az általános iskolás korosztályban a gyereket a szülők viszik, kézen fogva. Mit szeretnének az MCC-től kapni?

Egy általános iskolás diák még nem maga dönt, ott a szülőnek tetszik meg a program és mondja azt, hogy én azt szeretném, hogy a gyerekem részt vegyen ebben. De amellett, hogy mind a pedagógus kollégák, mind pedig a szülők ‒ van Szülők Akadémiája, külön program a pedagógusoknak az MCC-ben, ahol fejlődhetnek – olyan programokban vehetnek részt, amelyek különlegesen jók, értékesek. A fiatalok, amellett, hogy részt vesznek ők is az általános iskolájuk oktatásában, mellette az MCC-ben hétvégenként meg hétköznap délutánonként tudást kaphatna. Az egyik legnépszerűbb kurzusunk a zene és matematika. Mindenki tanul zenét is, meg mindenki tanul matematikát is. A zene egyben matematika is. Beszéltünk nagyon sokat a médiáról, hogyan alakul át, hogyan tudom ezt a saját előnyömre fordítani és hogyan tudom az ezáltal rám leselkedő veszélyeket elkerülni és erre odafigyelni. Ezek mind olyan készségek, meg mind olyan tudás, amelyet elsajátíthatnak, plusz a közösség itt is nagyon fontos. Egy szekszárdi általános iskolás fiatal, mondjuk, a nyári táborainkon keresztül találkozhat egy olyan másik, mondjuk, sepsiszentgyörgyi, győri vagy kárpátaljai fiatallal, akivel nagyon hasonlóak a céljaik, hasonló dolgok vezérlik, és ez nagyon nagy erőt tud adni. Amikor az ember egyetemi szakot választ, tudja-e pontosan, hogy az micsoda? Mit jelent az, hogy nemzetközi gazdálkodás vagy mi a nemzetközi kapcsolatok vagy mi a humánerőforrás-tanácsadó szak? Ha valaki az MCC-be jár, akkor ezekbe belekóstol, találkozik ilyen emberekkel, sőt, a felsőbb éveseink által látja, informálisan beszélgetnek. Ez egyben egy hatalmas karriertanácsadó és karrierorientáló rendszer is, a fiatalok segítenek egymásnak. Lehet, hogy valaki végigcsinál egy kurzust, mondjuk középiskolásként, ami diplomáciáról szól, és a fiatalok nagy része mindent szeret, ami nemzetközivel kezdődik. De azért, ha valaki végigcsinál egy diplomáciát, meg is tanulja, azt látja, hogy ez miről szól, de a félév alatt lehet, hogy belátja, hogy hú, ez lehet, hogy nem nekem való, ki kéne próbálnom valami mást. Ilyen célja is van az MCC-nek és a diákoktól kapott visszajelzések alapján ez legalább olyan fontos, mint az oktatási része.

Két szélső véleményt szokás hallani, az egyik, hogy politikai elitképző plusz janicsárképző, a másik pont az ellenkezője, nem véleményt tanítanak, hanem gondolkodni. Most akkor mit tanítanak az MCC-ben?

Inkább úgy mondanám, hogy szerintem mindenki, aki foglalkozott már 19-20 éves fiatalokkal, az tudja, ha azt mondjuk nekik, hogy figyeljetek, ez a tuti, ezt kell végighallgatni és most egész félévben ezt fogjuk tanulni, az nem működik. Akkor világgá szaladnak. Ha megnézzük az MCC jelentkezési számait, én 2009 óta dolgozom az MCC-nél, akkor volt másfél-kétszeres túljelentkezés, most programtól függően 5-6, de nagyobb programjainkban 8-10-szeres túljelentkezés van. Pont azt látom, hogy az egyetemek ebben hibáznak, nagyon sokszor egy véleménybuborékot alkotnak. Magyarországon is van olyan egyetem, egyetemi kar, szak, ahol kialakul egy iskola, évtizedek alatt kinevelte magát a professzor, a doktoranduszai, az adjunktus, a tudomány, szakterületenként is, és ott egy szakterületen belül egy típusú gondolkodás, egy típusú látásmód létezik. A fiatalok úgy tudnak működni, ha ennél többet látnak és azt látják, hogy ez is létezik, az is létezik, látják esetleg életben, vitában, el tudják dönteni, hogy ez az érv jó, ez erősebb, nem, ez az érv erősebb. Az elsődleges az, hogy így tudnak fejlődni, így tudnak előre menni, így tudnak egyre sikeresebbek lenni, így tudnak ők is egyre többet megérteni a világból. Ilyen gondolkodás nélkül egy magyar fiatal nem fog tudni Berlinben, Brüsszelben vagy New Yorkban szemmagasságban vitatkozni a top egyetemekről kijött más fiatalokkal. Egyben nagyon fontos, hogy viszont értsék a magyar világot is, benne maradjanak. Ezért fontos, hogy az MCC-nek van budapesti központja és van 27 Kárpát-medencei központja, hogy Szekszárdon is, Békéscsabán is és Győrben is értse valaki, hogy mi annak a közösségének a problémája, hogyan működik. Ez viszont nem megy másképp, csak ha a fiatalok különböző dolgokat tanulhatnak, azt megérthetik, hogy, mondjuk, egy adott szakterületnek egy adott problémájának mik azok az aspektusai, amelyek léteznek. Van egy nagyon érdekes könyv, az a címe, hogy Sociology of Philosophies, amely arról szól, hogy hogyan alakulnak ki egy-egy tudományágon belül az iskolák, és ezek az iskolák utána hogyan rendelkeznek arról az infrastruktúráról, ami fenntartja azt a gondolati világot. És ebben azért az elmúlt időszakban nagyon komoly véleménybuborékok alakultak ki. Erről sokat olvashatunk. Az Egyesült Államok mindig Európának egy előlaboratóriuma, ami ott zajlik most, az biztos vagyok benne, hogy öt-hat-hét éven belül a fő diskurzusok része lesz. Ha megnézzük, hogy az amerikai értelmiségen belül politikai, kulturális, gazdasági kérdésekben milyen viták zajlanak, az látszik, hogy a szabad véleménynyilvánítás és a gondolatok szabadsága az egyik legfontosabb téma.

Jó szándékú emberek vitatkoznak az előrelépés szándékával?

Ez az, ami szórakoztat. Ha az ember szereti a munkáját, meg akar, akkor nem tud másképp csinálni, csak beszélgetni, vitatkozni. Így megy előre a világ. Ha ezt nem csináljuk, akkor nem fog a tudomány sem előre menni. Az sohasem viszi előre a világot, amikor ideológiákat emelnek, szintén ahogy Hamvas Béla mondja, a tudomány vasrendszerébe vagy ebbe az erős keretbe, ami a világ megismerése. Azért működik a tudomány, mert olyan eszközt ad az ember kezébe, amelyen keresztül képes jól strukturálni a problémákat, a világ dolgait. És mivelhogy tudományos igényességgel strukturálja a világ problémáit, ezért jobban megérti, mintha csak úgy leül és rendszertelenül gondolkodik erről. Ez a tudománynak a legfontosabb feladata, alapvető definíciója. Amikor a tudomány nem arról szól, hogy megismerjük a világot, hanem arról, hogy van egy fantazmagóriám, nevezzük kommunizmusnak és ezt megpróbálom szintén ebbe a viszonylag rideg, az emberek többsége számára nehezen hozzáférhető struktúrába beszuszakolni, majd utána azt mondom, hogy ennek én vagyok az egyetemi adjunktusa, ezt én oktatom, és ezt senki sem tudja megkérdőjelezi, mert én vagyok az egyetemi adjunktus, doktoráltam belőle, én vezetem a habilitációs bizottságot és még a doktori iskolának is én vagyok a vezetője, ez nem működik. Ezért fontos az, hogy a tudományok tudományok maradjanak. Ha meg vita van, beszélgetés van, akkor az ne legyen érv, hogy te még csak egy diák vagy, hanem ő is elmondhassa a véleményét és meghallgathasson különböző véleményeket.

Az MCC-nek van dolga a mobilitással? Mert az MCC-be járó hallgatók száma a teljes társadalmi oktatásban résztvevőkhöz képest elenyésző. Tehát hogy ne csak azok jussanak ilyen képzéshez, akinek a szülei is már egyetemet végeztek.

Ezért tartottam fontosnak megemlíteni a jelmondatot: bonus intra melior exi. Jöjj, ha jó vagy és még jobbként távozol. Ez azért nagyon fontos, mert nálunk tényleg szociokulturális háttértől függetlenül jöhetnek a fiatalok. Talán 2014-ben indítottuk el a fiatal tehetség programot, az általános iskolás korosztálynak szóló programot, mert azt láttuk, ha valakit középiskolásként szólítunk meg, ott már bent van egy jó középiskolában vagy egy nem olyan jó középiskolában. Ha még korábban tud az MCC tehetséges fiatalokkal foglalkozni, akkor azt tudjuk mondani, hogy te be tudsz kerülni, ha az MCC-ben dolgozol, megszerzed azt a tudást, függetlenül attól, hogy neked a szüleid ezt ki bírják fizetni vagy nem, ha elvégzed azt a munkát, akkor olyan tudással fogsz rendelkezni, hogy be fogsz kerülni egy jó gimnáziumba és utána az MCC-n keresztül szintén lesz lehetőséged arra, hogy akár Magyarországon jó helyre kerülj be, de az még fontosabb, hogy az MCC nemzetközi lehetőségeket is nyújt. Nemrégiben kötöttünk egy szerződést például az ESMT Berlinnel, ami Németország legjobb üzleti egyeteme, és itt létre fog jönni hamarosan egy MCC-tanszék, ezenkívül pedig tehetséges fiatalok, minden évben 25 fiatal részt vehet Európa hetedik legjobb ilyen jellegű egyetemének programjában, a világ kilencedik legjobb master programjain vehetnek részt. Mi azt nagyon fontosnak gondoljuk, hogy Magyarországon maradjanak, részt vegyenek az ország dolgainak az alakításában, de azt is legalább olyan fontosnak gondoljuk, hogy külföldi tapasztalatot szerezzenek. Én is sokat voltam külföldön és azok voltak a legproduktívabb, leginkább fejlesztő évek, amikor az ember kiszakad a környezetéből, önállóan helyt kell állni egy idegen környezetben, és utána, ahogy Márai írja a Kassai polgárokban, nincs is jobb érzés, mint hazajönni.

A másik meg Bécs és Brüsszel, csupa B betűs főváros. Szándékos? Vagy véletlenül alakult így?

Eddig ez nem tűnt föl senkinek, nem szándékos.

Bécs egy magánegyetem, a modul ott üzleti képzés elsősorban?

Üzleti képzések. Az egy 15 éves magánegyetem, elsősorban a turizmus irányából indult, utána bővült, a gazdasági képzések, az MBA, de a mesterséges intelligencia, a különböző kommunikáció meg policy-képzések irányába is. Hatalmas lehetőség van ott arra, hogy ez a portfolió bővüljön. Egyre jobb minőségű legyen a modulnak a képzése és egyre nagyobb kínálatot nyújtson magyar, osztrák és más nemzetbeli fiataloknak is.

Brüsszel az európai uniós gondolkodást próbálja elmagyarázni a hallgatóknak?

Ott, Brüsszelben nem, az az egyetlen helyszínünk, ahol nincsenek permanensen fiatalok, tehát nem az van, hogy kiköltöznek Brüsszelbe és ott tanulnak két évig. Az alapvető cél az volt, hogy mennyire népszerűek ezek a nemzetközi kapcsolatok, gondolkodás, mindenféle BA, MA és PhD képzés szintjén is lévő szakok, viszont talán ez a leginkább könyvszagú. Azért azt, hogy mi a különbség az Európa Tanács, az Európai Unió tanácsa és az Európai Unió tanácsa között, azt be kell magolni. De az más, ha az ember találkozik ezekkel az intézményekkel. A mi oktatóink kiválóak, Frank Furedi vezeti a központot, Anglia egyik legkiválóbb szociológusa, Werner Patzelt, mondhatjuk azt, hogy Németország-szerte híres, nagyon komoly politológus, a pártrendszerek és a nemzetközi politológia szakértői, ők segítenek, ők szerveznek képzéseket a fiataloknak, plusz lehetőségük van ott élő brüsszeli bürokratákkal, politikusokkal, a bizottságnál dolgozó szakértőkkel találkozni. Így maguk a diákok tudnak Brüsszelről képet alkotni maguknak. Ezt kiemelkedően fontosnak gondoljuk.

Ez azért fontos, hogy megismerjék, hogyan kell ott mozogni vagy hogy a rendszert ismerjék meg? Vagy a mi helyünket ebben a rendszerben?

Ez mind egyszerre. Nagyon fontos, hogy olyan magyar fiatalokat képezzünk, olyanok jöjjenek ki az egyetemekről, akik nemcsak a tankönyv alapján tudják elmondani, amit tudnak, hanem ismerik a mechanizmusokat, értik, hogy mi miért történik. Peter Drucker mondta azt, hogy a kultúra stratégiát reggelizik, tehát a kultúrát is meg kell ismerni, különböző országok, milyen érdekek mentén, milyen stílussal, milyen kommunikációval, hogyan beszélgetnek. Ezek mind-mind olyan apró tudások, amelyeket én azt gondolom, tankönyvből nagyon nehéz elsajátítani.