Lassan egy éve lesz, hogy kezdetét vette az orosz–ukrán háború, ami egyébként villámháborúnak indult. Hol tartunk egy év elteltével, és mit hozhat a 2023-as esztendő?

A háborút mi öt fázisra osztottuk föl. Volt egy orosz invázió, volt egy orosz visszavonulás, utána volt egy stratégia áthelyezés, Donbasz, Luhanszk térségének elfoglalása, azt követően beállt az arcvonal, és most mind a két fél nagyobb offenzívára készül. Hogy milyen lehetőségeik vannak, azt majd a rendelkezésre álló személyi állomány, a technika és az időjárás fogja leginkább meghatározni. Az utolsó két-három hónap egy felőrlő anyagháború volt, ez inkább az orosz félnek kedvezett, hiszen létszám szempontjából jobban áll, nemrégiben közel 87 ezer és mostanában 200 ezer tartalékos érkezik még az arcvonalra. A másik, az ukránok szempontjából a nem manőverező hadviselés, amit láttunk náluk Harkiv visszavételekor, illetve a herszoni offenzívánál, az nem egy célravezető, hiszen nagyon nagy tüzérségi fölényben vannak az oroszok még mindig. A napi húszezer lövés, ami biztos, hogy elmegy orosz oldalról, nagyon sok veszteséget okoz, illetve a Wagner csoportnak a felduzzasztása a hátrányukra vált Bahmutnál.

Hangsúlyosabb lett a Wagner csoport tevékenysége?

Jól promotálják magukat, betagozódtak az orosz parancsnoki vezetési rendszerbe, hiszen csak magukban jól felszerelt, kiképzett katonákkal nem lehet már a hadszíntéren meglenni. Drónokkal vannak ellátva, felderítik az ellenséget, reguláris harckocsi-alegységekkel, tüzérségi támogatással, légvédelemmel rendelkeznek, és ezen túl végzik el a helyiségharcban a munkát, amit általában két-három lépcsőben, először inkább a börtönből toborzott, kevésbé képzett katonákat vetik be öt-tíz fős alegységekben, ezt követi egy második lépcső, és a harmadikban jönnek az igazi Wagner-zsoldosok, akik több hadszínteret megjártak.

Sokan emlegetik az első évfordulóhoz kötött időpontot, február 24-ét, hogy talán akkor indul el egy komolyabb orosz offenzíva. Valóban láthatók ennek jelei?

Ha így nézzük az egész hadszínteret, akkor azt látjuk, hogy Fehéroroszország felől is alkalmaznak az oroszok erőket gyakorlatok kapcsán, ami azt eredményezte, hogy az ukrán erők is délről vontak el erőket, közel 17 ezer főt mozgattak át erre a határra, nehogy meglepjék Kijevet. A harkivi részen azt látjuk, hogy az ukrán erők egy nagyobb felszabadító művelet után hadműveleti szünetet kezdeményeztek. Itt éppen a luhanszki körzet kormányzója mondta, hogy ő azt érzékeli, az ukránok készülnek esetleg egy ellencsapásra. A donyecki részen továbbra is megy a felőrlés, a tüzérség a Wagner-csoport alkalmazásával a második védelmi vonalát foglalják el az ukrán erőknek. Ez a Szoledar, Bahmut, ez a második védelmi vonal, emögött még van egy harmadik, és a negyedik lenne a Kramatorszk, ami központja ennek a térségnek.

Ezek stratégiailag fontos területek?

Stratégiailag igen, közigazgatásilag is egy fontos terület, és a legmegerődítettebb körzete az ukránoknak. Ide szeretnének csatlakozni az orosz erők, hogy ezzel valamit fel tudjanak mutatni. A déli részen, a zaporizzsjai régióban azt látjuk, hogy az oroszok harcfelderítést, tüzérségi csapásokat mérnek, kisebb puhatolózások folynak, hiszen itt meg ők készülnek arra, ha beérkeznének majd a nyugati harckocsik, valószínűleg Melitopol és Mariupol irányába lehetne ezeket alkalmazni. Tehát mind a két fél készül egy támadó műveletre is.

Néhány héttel ezelőtt Vlagyimir Putyin, amikor kritikai észrevételeket kapott, hogy a különleges hadművelet nem halad úgy, mint ahogy az oroszok elképzelték, azt mondta, hogy a harcok intenzívebbé válása igazolhatatlan veszteségekkel járna, és hozzátette, hogy a tyúk is magonként csipeget. Szóval most egy kicsit a csipegetés időszakát láthatjuk?

Igen. Most azt látjuk, hogy szedik le sorban a kisebb településeket, és ezek adódnak össze mindig egy vonallá, amivel megint előrébb lehet menni. A veszteségek kérdése nagyon fontos, hiszen az ukrán erők az elmúlt három hétben napi 500-800 halottat szenvedtek el, most egy kicsit kisebb ennek az intenzitása, 100-200 körül van, viszont ugyanennyi sebesült is keletkezik, akit ki kellene vinni sokszor az arcvonalból, és ez is súlyos veszteségeket okoz. De a támadó félnek, az oroszoknak is hasonló veszteségeik vannak, viszont megfontoltabban haladnak. A Kijev környéki harcokban napi 50-100 harckocsit is elvesztettek, most ez 5-7-re redukálódott az elmúlt hét adatai alapján. A másik, hogy a harcászatban is újítottak az oroszok. Ők zászlóalj-harccsoportokban szeretnek működni. Ez 40 harckocsit, páncélozott szállító harcjárművet, legalább negyven tüzérségi eszközt, sorozatvetőt jelent. Ezeket jobban felosztották századokra, ahol 10-15 harccsoport tevékenykedik csak harckocsikkal, tehát próbálják alacsonyabb szinten, jobban felmorzsolni az ukrán erőket.

Hogy láthatóak most a létszámbeli adatok, hiszen ukrán oldalon is, orosz oldalon is elég komoly mozgósítás zajlott le az elmúlt időszakban?

Ez a háború velejárója, hogy kénytelen az elszenvedett veszteségek okán mind a két fél mozgósítani. Az ukránok a jelenlegi állás szerint körülbelül 350-400 ezer emberrel vannak az arcvonalon. Ebből van ez a jelentős veszteség. Most öt új dandárnak a felállítását végzik éppen, azoknak a kiképzése folyik és Ukrajna teljes területén 3000 csoporttal szedik össze a férfiakat ehhez. Orosz részről eddig olyan 200-220 ezer ember volt az arcvonalban, ehhez érkezik 220 ezer, tehát itt is most egyformán lesznek 400-400 ezerrel. Viszont nem látjuk az oroszoknál azt, hogy lenne egy úgynevezett csapásmérő erő, mondjuk, egy harckocsi-hadosztály, amivel igazi csapást tudna mérni, tehát inkább most tyúklépésben haladnak, ahogy Putyin elnök úr mondta, és csipegetik a magot.

Már kiképzett és jól felszerelt katonákként kerülnek a frontvonalba az orosz oldalon?

Orosz oldalon már december körül rendelték el 300 ezer fő részleges mozgósítását, azóta kiképzésen voltak, nemcsak az egyéni fegyvert, a kézi páncéltörő fegyvert, a kollektív fegyverekre, a géppuskákra is kaptak kiképzést. A felszerelésük orosz típusú, tehát nincs olyan modern felszerelésük, mint amit az ukránok kaptak a nyugati államoktól, de létszámban most ott vannak, és java részt már katonaviselt embereket hívtak be, tehát egy úgynevezett ismétlő kurzust végeznek velük és a modern tapasztalatokat dolgozzák fel, hogy ez a háború milyen. Ukrán részről azt látjuk, hogy a tartalékosok kiképzésére sokkal kevesebb idő van, hiszen a Donbaszban meg kell állítani az orosz haderőt, illetve déli irányból is és északról is veszélyeztetik őket, emiatt rövidebb kiképzést kapnak.

Ukrajnában most már a mobilizációnak a harmadik hulláma zajlik, ez azt jelenti, hogy egészen 60 éves korig be lehet sorozni az embereket. Ez valóban így van?

Ez valóban így van, de abba is gondoljunk bele, hogy általában egy adott haderőnek, mint az ukránnak van közel 1200 harckocsija, 2200 gyalogsági harcjárműve, 600 tüzérségi eszköze, ezekhez javarészt hivatásos személyzet áll rendelkezésre, ha nem halt meg, de azért egy 400 ezer fős haderőnél rengeteg raktár-, ellátó, javítókapacitásra van szükség, tehát az a 65 éves ember nem biztos, hogy az arcvonalba kerül azonnal, hanem annak megfelelően lépcsőzik, hogy milyen kiképzést kapott, illetve hogy korábban milyen katona volt.

Még egy tényező mindenképpen befolyásolhatja a hadműveleteket , ez pedig az időjárás. A tél eleje Ukrajnában is meglehetősen enyhe volt, valóságos sártenger alakult ki., de aztán január elejétől jöttek a keményebb fagyok, tehát mozoghatnak a harcjárművek. Ilyen szempontból most „szerencsésebb” időszak van?

Igen, mind a két fél részére a manőverezést jobban lehetővé teszi, nemcsak az utakon lehet közlekedni, hanem a talajon, a szántóföldeken, viszont ennek is mindig megvan az ellentételezése, hogy ez a manőverezés ellen az ellenfél általában védművekkel, aknazárakkal, harckocsi-, gyalogság elleni aknákkal, illetve harckocsiakasztókkal és harckocsifalakkal próbál védekezni.

A hadvezetés és a stratégia orosz, illetve ukrán oldalon változóban van-e?

Az oroszoknál annyi változás történt, hogy a hadszíntérparancsnokot leváltották, és Geraszimov vezérkari főnök vette át a hadszíntér irányítását is, így egy kicsit lerövidült az a parancsnoki láncolat, illetve jobban tudja koordinálni Geraszimov a haderőnemeket, a légvédelmet, a légi csapatokat, a repülő helikoptercsalásokat, a haditengerészeti erőket, egy kézbe került az irányítás. Az alsóbb szinteken viszont azt látjuk, hogy nagyon ódzkodnak mind a két oldalon a nagyobb kötelékek összevonásától, mert az rögtön tüzérségi csapást von maga után. Sokkal kisebb rádiótípusokat használnak, kisebb hatótávolságúakat, nehogy bemérje az ellenség és rögtön tüzérségi tűz legyen. A vezetési láncolatban stratégiai szinten Putyin részéről elvárás, hogy a donyecki és a luhanszki megye teljes területét szabadítsák fel, a többi régióból pedig a herszoniban nyilvánvaló, hogy nem tud egyik fél sem előremenni. Ukrán részről legfontosabb most az idő. Időt kell nyerni, meg kell állítani az oroszok térnyerését, különböző irányokba el kell terelni a támadást, meg kell várni, amíg beérkeznek a nyugati eszközök, a harckocsik, a harcjárművek, tüzérségi eszközök.

Az időnyerés annak szól, hogy megkapják az újabb, modern haditechnikát?

Pontosan. Azzal lehet stabilizálni még jobban a védelmet és a későbbiekben előkészíteni majd egy támadást. A legnagyobb gond most az ukránoknál az időtényező. Nagyon sok eszközt ígértek nekik, ebben van Abrams harckocsi Amerikából, Bradley harcjármű két zászlóaljnyi, száz darab Stryker páncélozott szállító harcjármű, a britek Challenger2 típusú harckocsit ajánlottak. Csak ennek két nagyon fontos összetevője van. Egy modern harckocsira 2-6 hónap a kiképzés. Ezt lehet rövidíteni, egy nyugati harckocsiban általában négy ember ül, meg kell tanulni a harcjárművet vezetni, tölteni, lőni vele, irányozni, viszont ezekben a nyugati eszközökben rendkívül modern lézertávmérő, fedélzeti számítógép van, tűzvezető rendszer, ezt el kell sajátítani általában szimulátorokon. Ez minimum öt hetet vesz igénybe, és akkor még csak egy harckocsinál vagyunk. Egy szakaszban négy harckocsi van, ezt egy hadnagynak meg kell tanulni együtt mozgatni, együtt kihasználni ennek az erejét. Egy században már tizennégy darab van, tehát ezeknek különböző gyakorlatokat is végre kell hajtani, mert különben csak egy-egy harckocsi áll rendelkezésre.

Az nem jelenthet gondot, hogy ezek az eszközök nagyon különböző helyekről, nagyon különböző típusú gyártóktól érkeznek? A kollégája, Kaiser Ferenc éppen arról beszélt itt az Arénában, hogy ennek a logisztikája szinte rémálom.

Én is ezt a szót mondanám. Amikor van Abrams, Leopard 2, Challenger harckocsi, amiben csak egy közös van, hogy 120 mm-es lőszert lő ki. Van Bradley az amerikaiaktól, Stryker, AMX10-es könnyűharckocsi a franciáktól, mindegyiknek teljesen más logisztikája van. Nemcsak a felkészítésben, hanem a kiképzésben is. Ha ezt összerakjuk különböző dandárokba, emögött vinni a logisztikát, mindegyiknek a lőszerét, az üzemanyagot, a javító, kiszolgáló részeit és a karbantartást se felejtsük el, mert ezek a nyugati, modern eszközök nem orosz típusú háborúra lettek kitalálva. Arra lettek kitalálva, hogy ez egy modern, precíziós háborúban, megállunk, messziről kilőjük, karbantartunk, tovább megyünk. Itt folyamatos műveletek vannak. Pont a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackkal volt gondjuk az ukránoknak, hogy ők egész nap lőttek vele. Ez 100 lövésre van tervezve, mert nagyon precíziós és a hatásnövelt lőszere a csövet is tönkreteheti, hiszen azzal 58 kilométerre lehet ellőni.

Mi az, amit eddig megmutatott a haditechnikából Oroszország, mert sokak szerint jó néhány dolgot esetleg még tartalékolnak?

A technika és a logisztika nagyon nagy gyengéje az orosz haderőnek, hiszen hosszú ideig zárolásban voltak ezek a járművek. Azok az alakulatok, amelyek bevonultak Ukrajnába, nem a legmodernebb eszközökkel mentek, ezekből is csak részlegesen kerültek bevetésre. FAlap harckocsiként a T-72-es harckocsit vitték, a T-80-asból, T-90-esből nagyon keveset láttunk a hadszíntéren, gyalogsági harcjárművekből is a BMP, a BRDM járműveket látjuk. A díszszemlén bemutatott Armata harckocsiból, a T-90-esből semmi nincsen, illetve T-14-esre, hiszen ebből 125 darab készült összesen, nagyon vigyáznak, nem is viszik a hadszíntér közelébe. Amivel médiafogásokat lehet elérni, ez a távirányítós harckocsivadász jármű, amin egy 30 mm-es gépágyú van, távvezérelhető és két RPG-27-es páncéltörő, kézi páncéltörő rakéta. Ezeknek a tesztjét próbálgatták már Szíriában, rengeteg gyermekbetegsége volt, de nyilván a médiának fel lehet mutatni, hogy lám, majd ezekkel szeretnénk Leopardot vadászni. A légvédelmi eszközöknél látjuk még azt, hogy szinte mindent a hadszíntér közelébe vittek az oroszok, hiszen nem sikerül kivívniuk a légi uralmat, így meg kell védeni a saját csapataikat, a Krím-félszigetet, tehát ezt mindenképpen az S-300-as 400-500 kilométeres hatótávolságú rakétáikkal biztosítják.

Az jelenthet gondot az orosz fél számára, hogy a korszerűbb harcjárművek, eszközök esetében esetleg az alkatrész-utánpótlás az embargó miatt gondot jelenthet?

Hosszú távon igen, de az oroszok most nemcsak a modernebb harckocsijaikat viszik a hadszíntérre, hanem elővették a T-62-est is, ezeket klasszikusan felújítják, és egy ilyen felőrlő háborúban sokat nem ér, mert három vagy négy ilyet tud kilőni egy Abrams vagy egy Leopard, de azért ezek a harcjárművek iszonyú nyomást fejtenek ki most a kevés harckocsival rendelkező ukránokra.

Miből lehet hiány az orosz oldalon? Lehetett talán arról is olvasni, hogy a lőszerutánpótlás talán gondot okozhat.

2022. március 24-én egy nyugati szakírótól olvastam, hogy az oroszok kifogynak a lőszerből. Sajnos eltelt egy év és nem fogytak ki, sőt, tudják gyártani, Észak-Korea is adott el nekik, és ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben vannak, hiszen az ukrán oldalon azért 80 százalékban orosz típusú tüzérség és járművek vannak. Ezeknek kevesebb a lőszere, utoljára Szudánból sikerült vásárolni, de több ország is gyártja, hogy támogatni lehessen az ukránokat. Ebben a felőrlő háborúban a tüzérségnek, a sorozatvetőknek a szerepe fontos. A másik, amiből jelentős mennyiség elfogyott, közel 4500 rakétát, harcászati, hadműveleti, Iszkander típusút, 800 kilométeres hatótávolsággal vagy a haditengerészeti Kalib rakétát és egyéb rakétákat lőttek ki az oroszok. A Kinzsalból négyet alkalmaztak összesen, abból még egy vadászrepülőezredük készenlétben van.

Hadrendbe állt a közelmúltban a Cirkon hiperszonikus robotrepülőgéppel felszerelt Admiral Gorskov fregatt. Ettől mennyire kell tartani az ukrán oldalon?

Az ukrán oldalon, mivel megszűnt a haditengerészeti képességük, különösebb veszélyt nem jelent. A rakéták kilövése szárazföldi célpontokra teljesen felesleges.

Inkább a haditengerészetben van szerepe?

Nyilván a Kinzsal rakéta is azért készült, hogy a NATO légvédelmén át tudjon hatolni és nagyon fontos célokat, mint repülőgéphordozókat, nagyobb hadihajókat meg tudjon semmisíteni. Ezt arra tervezték, hiszen ez befoghatatlan a NATO számára. A haditengerészetnek alapvetően mindig a tengeri útvonalat, a kikötőket, a saját légvédelmét és az ellenséges hajókat kellene távol tartani, de azt látjuk, hogy legalább hat-kilenc ilyen rakétahordozó fregattja az oroszoknak mindig a tengeren van és különböző városokra, Odesszára és egyéb régióra csapásokat mér ezekkel, általában inkább az olcsóbb, Kalibr típusú 500 kilométeres hatótávolságú rakétáikkal. A haditechnika kipróbálása minden háborúnak a terméke. Ha megnézzük a nyugati fegyverszállításokat is, most azért sok nyugati fegyverszállító ráütheti azt a pecsétjét a fegyverére, hogy harci körülmények között kipróbált.

Tehát tesztelték.

Pontosan ilyen a németek részéről szállított IRIS-T típusú légvédelmi rakéta 40 kilométeres hatótávolsággal, ezeket igazi orosz vadászgépek ellen, helikopterek ellen lehetett tesztelni. A Patriot már az első öbölháborúban is részt vett a műveletekben, ez egy nagyon drága légvédelmi rakétarendszer, egymilliárd dollárba kerül a négy indítóállvány, rakétánként egymillió dollárral. Hatszáz ilyenre lenne szükségük az ukránoknak, ez kivitelezhetetlen és megfizethetetlen, viszont rendkívül hasznos Kijev vagy egy-egy régió védelme szempontjából. A harcjárműveknél még amit látunk a Nyugat részéről, hogy készletkiseprés, hiszen nagyon sokan odaadják azt az M113-as típusú páncélozott szállító harcjárművet, amit már Vietnamban is láttunk. Sok kelet-európai ország az úgynevezett gyűrűelv alapján átadta a T-72-es harckocsijait Ukrajnának, ezért Leopard 2-eseket kért. Most soron van a közel 30 éves Leopard 1 A5 harckocsiknak az Ukrajnába történő szállítása, 88 darabról van szó. Ez két zászlóalj, rendkívül régi típus homogén páncélzattal, ugyan lézer távmérővel, de ez már nem a modern hadviselésnek az eszköze, tehát nagyon sok olyan eszköz is oda kerül az ukránoknak, ami csak azt a logisztikai rémálmot növeli.

A klasszikus fegyverzet mellett megjelent a műhold, a műholdas felderítés, a mesterséges intelligencia és egyéb modern eszköztár. Hogyan szerepelt ez és mit tanulhattunk ebből?

Mind a két oldalon a műholdak alkalmazása nagyon alkalmas az ellenség nagyobb csoportosításainak a felderítésére, a csapásmérő erők mozgatásának a felderítésére, és ezen adatoknak minél gyorsabban a hadszíntérre juttatására. Már egy zászlóaljparancsnoknak két darab olyan típusú pilóta nélküli felderítő eszköze van, amivel közel 30-40 kilométeres mélységbe belát az ellenség területére. Ezeket az adatokat egyből tudja adni a tüzérségnek, a tüzérség csapást mér, ugyanez a drón, ami még fönt van a levegőben, pontosítja, hogy talált, nem talált. Mind a két oldal rendkívüli módon használja ezt. Aztán látjuk azt, hogy harcászati szintű drónokat vetnek be, és sajnos rákényszerítik az ukránokat arra, hogy nagyon drága rakétákkal lelőjenek tízezer dolláros iráni drónokat, ugyanis a nagyobb rakétacsapások előtt ezeket tömegével indítják Ukrajna felé. Ilyenkor teljes légi riadó van, az úgynevezett sínen levő rakétákat kilövik, hiszen védik az országot. Ezután jönnek a nagyobb típusú rakéták, tehát előbb-utóbb sajnos nagyon nagy pénzügyi veszteség van ebből, hogy nagyon olcsó célokra, 10-20 ezer dolláros drónokra 100-200 ezer dolláros rakétákat indítunk.

Óriási léptékben fejlődött a hadászat és a haditechnika, mégis azért, ha megnézzük a képeket, a tudósításokat, akkor ugyanúgy látunk sárban elakadt tankokat, lövészárkokban megbúvó katonákat, légiriadó során óvóhelyre menekülőket. Az egykor volt és a modern XXI. századi haditechnika ellenére is maga a háború azért mégiscsak ugyanaz?

Sajnos vissza kell mennünk Clausewitzhez. A háború a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel és rá akarja kényszeríteni a támadó fél az akaratát a másikra. A háború elején rendkívül sok modern eszközt látunk. Számítógépek állnak rendelkezésre, modern hírközlési rendszerek, de ezek megsemmisülnek egy idő után. Továbbra is a harcmezők királynője marad a tüzérség, illetve a gyalogság, ugyanis katona nélkül nem lehet elfoglalni területet. Le lehet bombázni, tönkre lehet tenni, de oda valakinek be kell vonulni, ő sajnos sárban fog menni, hidegben lesz, élelemre lesz szüksége. Mind a két fél már felvetette, hogy alkalmazni kell a mesterséges intelligenciát. Egyrészt a felderítő rendszerekben, de ezek a lehetőségek ott vannak akár a légierőnél, a célok, a rakéták felmérésében, illetve a szimulációs rendszerekbe is be lehet vinni, hogy az ellenfélnek milyen stratégiája van, az ellen mit lehet tenni. Viszont egyet tudni kell, hogy a mesterséges intelligencia nem tud olyat teremteni, amit nem ismer, tehát nem fog új terméket csinálni. Továbbra is ott lesz az ember, a parancsnok, akinek majd dönteni kell. Lehet, hogy a számítógép nagyon sok változatot kitesz elé, hogy hogyan lehetne támadni, de az adott terepre, területre a parancsnok fogja eldönteni, hogyan fogja ezeket alkalmazni.

Azért a hírszerzésnek, a felderítésnek, a korszerű, modern eszközökkel vitt kommunikációnak azért egyre fontosabb szerepe van? Ez megmutatkozott most?

A háború kezdeti fázisában nagyon úgy nézett ki pár napig, hogy ez a háború nagyon könnyen eldőlhet, de mivel az ukránok megkapták a teljes nyugati támogatást, hírszerzésben, felderítésben, így mindig a megfelelő irányba tudták mozgatni a tartalékaikat, az erőiket. A hírszerzésnek nagyon sok ága van, egyrészt a humán erővel folytatott személyes hírszerzés, az ellenség mélységében ezek is információt adnak. Ezt mind a két fél részéről látjuk, az ügynököket, kémeket, ezeknek a lebuktatását, likvidálását mind a két fél végzi. Van a rádióelektronikai felderítés, látni lehet a hadszíntéren, hogy hol vannak nagyobb kötelékek, azoknak a parancsnoki járműveknek más a kisugárzása, rádiójele, ezekből is rengeteget fel lehet dolgozni. Ott vannak a különböző műholdról kapott információk, hőképek, egyebek, illetve a terep és ennek a kiértékelése, hogy ott mi lehet, mert az, hogy mi volt a térképen, az egy dolog, de azóta lehet, hogy aknamező van, bármi van, tehát mindenre fel kell készülni a hírszerzés, felderítés révén.

Nyugati támogatás nélkül most nagyon más lenne a helyzet? Nem sokáig tudott volna ellenállni Ukrajna?

Igen, ugyanis, ha nekem van egy 24 órás helyzetképem teljes Ukrajnáról, hol áll az orosz haderő, koordináta szerint tudom, hogy milyen célpontok hol vannak az orosz haderőben, ezt az Ukrajna képtelen lett volna egyedül felderíteni. Így lehet oda bombázót küldeni, lehet HIMARS-sorozatvetővel kilőni azt a területet vagy különleges műveletieket küldeni, tehát sokkal könnyebb úgy, hogy GPS alapján odamegyünk, ahol a cél van, mint az, hogy nem tudjuk, hogy hol van az ellenség.

Londonban tárgyalt Zelenszkij ukrán elnök és kifejezetten harci repülőgépeket kért Nagy-Britanniától, aztán tovább ment Párizsba, és hasonló kérést fogalmazott meg a nyugati szövetségesek számára. Ettől korábban elzárkózott a Nyugat, most viszont úgy tűnik, hogy ukrán katonákat képeznek ki vadászrepülőpilótának például Angliában. Utalhat ez arra, hogy mégis kap majd Ukrajna korszerű vadászgépeket? Ha ez így van, akkor ez milyen fordulatot hozhat?

Az ukrán kormány kérelme végtelen lista egészen a csatarombolóig, a csillagrombolóig mindent kérnének, de mi azt látjuk, hogy ezek a nyugati fegyverszállítmányok is, ha időben beérkeznek, megtörténik a kiképzés, csak nyújtani fogják a háború hosszát. A támadó műveletekre alkalmasak lesznek. A vadászgépekre a kiképzés nyilván megtörténhet, de pont a brit kormány nyilatkozott, hogy ennek az átadása azért még várat magára. Itt is nagy valószínűséggel a NATO-tagországok arra várnak, hogy Amerikának mi lesz erre a válasza. A kérelem az F-16-os vadászgépre, Rafaelre és Gripenre terjedne ki. Ez viszont már megint az eszkalációnak egy olyan fokát hozná, hiszen ezek a vadászgépek nagyobb hatótávolsággal rendelkeznek, mint az orosz vadászgépek, rendkívül könnyen a légi fölényt, a léguralmat kivívnák, így kiszolgáltatottabbak lennének az orosz szárazföldi csapatok is, így nyilván ők is valami máshoz nyúlnának. Tehát ez megint csak a konfliktusban egy generáló eszköz lenne.

De hozhat fordulatot is? Mert ugye pontosan a légierő tekintetében azért Ukrajna nem volt előnyös helyzetben.

Itt is említsük meg akkor a kiképzést meg a logisztikát ehhez. Hova lehet ezt telepíteni, mennyi ideig tart a kiképzés, ez nem egy harckocsi. Ezekre legalább egy év, két év a kiképzés, még a harmadik-negyedik generációra is, főleg úgy, hogy ehhez azért kell némi előképzettség, és azért azt látjuk, hogy az ukrán légierő is nagyon jelentős veszteségeket szenved a háború folyamán. Már voltak olyan jelentések is, hogy akik harmad-negyedéves tiszti iskolás volt, azok is vadászgépeken részt vettek a háborúban, tehát előbb fejeződött be nekik a kiképzés. Embermennyiség is kellene erre, illetve egy szaktudás, hogy már valahol repült, valamilyen vadászgépen.

Ezért is lehet továbbra is ez az érvelés, hogy időre van szüksége Ukrajnának, merthogy időt kell nyernie?

Mi azt szoktuk mondani, amikor nagyon kevés hír jön az ukrán sikerekről, akkor nagy a baj, és most azt látjuk, hogy nagyon kevés hír jön. Készülnek ők is egy offenzívára különböző irányokba, de ehhez először az orosz erőket meg kell állítani, stabilizálni kell a helyzetet és erőt gyűjteni. Tehát aki időt nyer, az most életet és teret nyer Ukrajnában.

Szűkülhet a nyugati támogatás Ukrajnának a következő időben?

Én úgy látom, hogy igen, hiszen több ország és köztük Magyarország is elkezdett egy haderőfejlesztési programot. Nekünk is nagy mennyiségű megrendelésünk van Németországban. Ezeket le kell gyártaniuk, illetve nem véletlen mondták a görögök, a szlovákok, hogy saját védelmük veszélyeztetése nélkül már nem tud milyen eszközt átadni. A német haderő 100 milliárd eurós mentőcsomagot kapott a parlamenttől, hogy a saját haderejét jobbá tegye, de egy év alatt sem történt nagy előrelépés, nyilatkozta a vezérkari főnökük. Egyrészt a gyártókapacitások le vannak kötve, másrészt a német haderő is olyan problémákkal küzd, hogy toborozni kellene embereket, nem attraktív a fiatalok körében, hogy katonák legyenek, főleg úgy, hogy háborús veszélyhelyzet van.

Mindez a NATO szempontjából mit jelenthet? Minden tagállam növeli a honvédelmi kiadásait, ha Törökország és Magyarország is rábólint majd, akkor csatlakozik Svédország és Finnország, és ez azért nem csekély hozzáadott értéket jelent a NATO számára. Erősebb NATO-ról beszélhetünk majd?

Igen, a NATO egy politikai-védelmi szövetség, a politikai konszenzus megvan, hogy ezt a háborút be kell fejezni, támogatni kell Ukrajnát azokban a lehetőségekben, amit a tagállamok biztosítani tudnak. Katonai költségvetés téren mindenki 2 százalék közelébe vagy fölé fog kerülni már ebben az évben, Magyarország is 2024-re el fogja érni ezt a szintet. A másik, hogy sokkal modernebb, sokkal erősebb haderők fognak felkészülni, illetve a háború tapasztalatait fel fogjuk dolgozni és ezekkel már sokkal erősebbek leszünk. A két ország NATO-csatlakozása kapcsán a török és a magyar válaszra várunk. Ha ez megszületik, akkor a tartalékosokkal együtt 3,5‒4 millió katonával erősebb lesz a NATO az északi szárnyon, és ez nemcsak a NATO koherenciája miatt, hanem majd a későbbiek folyamán is jelentős lehet.

Ön hogy látja, 2023-ban véget érhet a háború Ukrajnában?

Abban a szerencsés vagy nem tudom milyen helyzetben voltam, hogy mind az ukrán, mind az orosz katonai attasé valamikor a vezérkari tanfolyamon tanult, amit vezettem. Mind a ketten azt mondták tavaly, hogy decemberben véget ér a háború. Sajnos azt látjuk, hogy ez még húzódik. Mind a két fél részéről még egy nagyobb hadműveleti sikerre várhat.

Tehát mindenképpen a katonai hadműveletek függvénye mindez, hogy mi történik majd a fronton és a harctéren?

Igen, a tárgyalóasztalnál azzal lehet érvelni, hogy nagyobb területet most foglaltunk vissza, megszilárdult az arcvonal, kérjük, kezdjünk el tárgyalni valamiről. Mind a két fél abban a csapdában van, hogy sikert kell felmutatnia. Donyeckben, Luhaszkban az oroszoknak, az ukránoknak meg valami terület visszafoglalásával. Ha ez megvan, akkor egyrészt a személyi állomány jelentős fogyása miatt az ukránok, illetve a technikai képességek miatt, mivel már, ha ezt a hadműveletet sikerre viszik, már nem tudnak új technikai eszközöket szállítani Nyugatról, nem lesz mivel sikereket kivívni. Befagy ez a konfliktus.

Ha a térképre nézünk, mi lehet a győzelem Oroszországnak és mi lehet a győzelem Ukrajnának?

Ha stratégiailag nézzük a térképet, egy minimumot meg egy maximumot szoktak kitűzni. Ha Donyeck, Luhanszk teljesen az oroszoké és a Krím megmarad, akkor ők már boldogok, hiszen nagyon jelentős változást értek el, a donyecki, luhanszki régi tűzszüneti vonalhoz képest sokkal előbbre mentek. Ha ehhez még a folyó vonalában a zaporizzsjai és a herszoni régióból is tudnak területeket szerezni, az nekik óriási győzelem. Ukrán részről a nagy győzelem az lenne, ha teljesen ki tudnák szorítani az orosz erőket, erre nem látunk lehetőséget. Amire lehetőségük lehet, kettévágni az orosz haderőt a donyecki, luhanszki rész alatt, a krími és a donyecki rész közé beékelődni, és ott kijutni a tengerpartig.

Akkor lehet leülni a tárgyalóasztalhoz és elővenni a papírokat a tárgyalóasztalnál és aláírni dokumentumokat?

Igen, akkor lehet tűzszüneti vonal, nem sokkal később, mondjuk, egy tárgyalás.

A tűzszünet után a béke még messzebb lévő dolog?

Az még több hónap. Ilyenkor különböző zónákat jelölnek ki, szárazföldi zónát, hogy öt kilométeren belül ne legyen erő, aztán 25 kilométeren belül ne legyenek, egy légi zóna is kialakításra kerül, aztán a későbbiekben, ha ez véglegessé válik a felek között, akkor lehet oda olyan erőket beküldeni, amelyek békefenntartók lesznek.