Vinkó József és szesztestvérei régóta gyűjtik a fröccstípusokat és -neveket, jelenleg 85 olyan névnél tartanak, amely csak bor és szikvíz. A bor jobbára fehér, de a rozé is el van fogadva. Vörösborból nem szokás fröccsöt készíteni, de előfordul; például

a Tiszakas fröccs vörösborból van,

általában kadarkából.

„A híres nagy történelmi esemény, amikor a németek meg a franciák békülni akartak, Mitterand és Kohl – lehet, hogy csak legenda, de elég valóságosnak tűnik – egy elzászi kis határ menti kocsmában találkoztak. Ki volt téve az asztal, gyalog jött a német kancellár és gyalog jött a francia elnök is, csak ők egyedül, tolmács nélkül. De mégis ezen a meleg úton Kohl kancellár úgy megizzadt, hogy meglátta az asztalon a kikészített vörösbort, meg a szódavizet, hát gyorsan csinált egy fröccsöt. Mitterrand meg lehorgonyzott, és azt mondta, hogy hát

aki egy 1952-es Mouton Rothschildból fröccsöt csinál, azzal ő mégsem békül ki”

– mondta a Magyar Konyha főszerkesztője.

A bor vízzel való vegyítése már a görögöknél is szokás volt.

„Szókratész nagyon irigyelt volt a kollégák, a filozófusok körében, mert sosem rúgott be. Aztán kiderült, hogy a híres Szókratész-hosszúlépés úgy néz ki, hogy két rész víz, egy rész bor. Ez volt a Szókratész-vegyíték. Ráadásul ő még egy kis szalonnabőrt is rágicsált hozzá, a részegséget lényegesen eltolta. Mindig is keverték a vizet, nem ittak tiszta vizet a középkorban sem, mert nem volt jó minőségű, az ócska borból, a vinkóból, a nyíri vinkóból rengeteg volt, ezt az ecetes bort vízzel itták” – mesélte Vinkó József.

A szikvíz, a szódavíz más kérdés, mert annak külön története van – tette hozzá. Majd elmesélte a világmindenség első fröccsének legendáját.

„1842. október 5-én Fóton Fáy András, a haza mindenese szőlőjében, pontosabban a présházban, amikor az új bort megmutatta, a ravasz Jedlik Ányos tudós jezsuita előugrott a háttérből, és egy ismeretlen szerkentyűvel, a szódásüveggel belefröccsentett a borba. Ekkor

felkiáltott Czuczor Gergely, hogy legyen a neve spriccer. Vörösmarty meg mérgesen azt mondta, hogy az német szó, legyen magyar szó, a neve fröccs.

Ekkor hirtelen rögtönzött egy verset Vörösmarty Mihály, a Fóti dalt, aminek az első négy sorát mindenki ismeri, én is: »Fölfelé megy a borban a gyöngy, jól teszi, tőle senki a jogát el nem veszi.«”

A legtöbb szavuk a görögöknek a hajózásra van, a franciáknak a szerelemre – mondta a szakértő. Nekünk meg az evés-ivásra, meg bodegákra, ahol enni-inni adnak.

„A gasztronómia ugyanúgy része a kultúrának, mint az irodalom vagy a szobrászat, ugyanannak az öt érzékszervnek a része – vallja a Vinkó József. – Tehát ha ezt elveszítjük, ha ezeket a szavakat, akkor a lelkünkből vesztünk el egy darabot. Én nem azt mondtam, hogy most mindenki piáljon, és kezdjen el fröccsöket inni, de ha a kedves hallgató eljátszik azzal, hogy kiválaszt magának egy kedvencet, bemegy, és rendes virtigli, káli-medencei kiskocsmában azt mondja, hogy két házmester, és azt látja, hogy rettenet ül ki vagy tanácstalanság a pincér fejére, akkor jöjjön ki onnan, hagyja a fenébe! Vagy próbálja meg az újházi fröccsöt, és akkor meg kell inni a kovászosuborka-lével a bort.”